Milyen kutyának jó ez az életmód? Napi 5-8 óra mozgás, amiből összesen 1 óra futás/játék/tanulás/más kutyákkal bandázás, a többi pórázos vagy anélküli folyamatos séta.

Agarak: nem kifejezetten a mentális sportokban való brillírozás jellemzi őket, elég függetlenek, nem igénylik, hogy a gazdi naponta órák hosszat trenírozza őket, sőt, hamar elunják az ilyen feladatokat, nem igazán lelik benne örömüket (persze mindig van kivétel, de én olyan unott fejet, amilyet egy agár tud vágni kutyasuliban még semelyik más fajtánál nem láttam :D) Viszont ők inkább rövidtávfutók, fél óra intenzív futás után hajlamosak egész nap a kanapén fetrengeni, de azért hosszabb sétapartnernek is ideálisak, bár emellett elég kényesek is, szélsőséges időjárásban, hóban, fagyban azért kínzás lenne velük órákat sétálni.

Show vonalas vadászkutyák: ők is a függetlenségük miatt alkalmasak erre és mivel már inkább csak küllem miatt tenyésztik nem igénylik annyira a valódi munkát a gazdával, nem kell velük vadászni járni, viszont az önállóságot és a hatalmas mozgásigényt azért hozzák a régi felmenőktől. Kivétel talán a vizsla és a retrierek, ők annyira népszerűek, hogy show vonalon is szempont lett a tenyésztőknél az, hogy viszonylag együttműködőek legyenek a gazdival, szeressék azt, hogy a gazdi velük foglalkozik, van bennük egy kis megfeleléskényszer, de napi 1 óra mentális tréningnél ők sem igényelnek azért többet. Illetve a szettereknek ez kifejezetten ideális lenne, eredetileg a vad felkutatására és jelzésére tenyésztették, tehát brutális a mozgásigényük, simán végigcsinálnak egy 5-8 órás kirándulást, viszont show vonalon már generációk óta nem vadásznak velük (a legtöbb show tenyésztőnél az az elsődleges szempont, hogy szépen emelje a lábát a ringben és minél hosszabbak legyenek a zászlóik), nem egy show vonalas szettert ismerek, aki macskával él, sőt olyat is ismerek, aki papagájjal, mégse kapcsolja be a vadászösztönt. Emellett a szetterek rendkívül simulékonyak, a vizslához és a goldihoz hasonlóan rajonganak a gazdáért, de az agarakhoz hasonlóan ők is hajlamosak elunni a mentális tréningeket, különösebben nem is igénylik. A beagle is hasonló, bár róluk az járja, hogy elképesztően makacsak is, szóval a gazdi részéről lehet több energiát igényel egy alapvetően jól nevelt, behívható, lakásban nem rongálós beagle kiképzése.

Dalmata: valószínűleg ez csak urbanlegend, de állítólag őket arra tenyésztették, hogy a tűzoltókocsikat kísérjék, tehát itt is megvan a km igény és a nem túl összetett szellemi munka, bár ennek mondom, nem tudom mennyi a valóságalapja, mindenesetre az biztos, hogy ők sem a kutyaiskolák eminensei.

És persze a szánhúzó kutyák, mint mondjuk a husky is jó lehet, bár a beagle-höz hasonlóan itt is kérdéses a makacsság, mert még ha arra nincs is szüksége, hogy a gazdi utasítására pörögjön, forogjon, azért az fontos, hogy az alapvető utasításoknak engedelmeskedjen és ennek megtanítása lehet hogy egy makacs huskynál ugyanolyan hosszadalmas munka, mint mondjuk egy bordert felkészíteni egy agility versenyre. Illetve ilyen fajtákat csak légkondicionált lakásba ajánlanék, nagyon nehezen viselik a nyári hőséget.

Szerintem olyan fajtákat keress, akiket viszonylag nagy mozgékonyságot igénylő és önálló munkavégzésre tenyésztettek, de azért képesek együttműködni a gazdával, illetve ahol már szétvált annyira a munka és a show vonal, hogy alacsonyabb ösztönszintű kutyát tudj magadnak választani. Tehát mondjuk a juhászkutyák kiestek a munkaigényük miatt, a társasági kutyák a teherbíró képességük hiánya miatt, szóval a fenti okok miatt azt mondanám, hogy a show vonalas vadászkutyáknak, azok közül is, azért az együttműködőbbeknek lenne ez ideális. Meg persze rengeteg menhelyi keverék kutyának, akik annyira hálásak már csak azért is, hogy te lettél nekik, hogy fantasztikusan tudnak alkalmazkodni, szóval ha te azt mondod, hogy pacsi-ül-fekszik helyett inkább kirándultok ők azzal is nagyon boldogok.

Mindez persze azért elég nagy általánosítás, de a fajták alapvető jellemzői alapján én őket javasolnám.