Durván szorongó kutyával mi a teendő? (Hosszú)
Több mint fél éve örökbe fogadtunk egy akkor kb 2 éves keverék, közepes testű kan kutyát. Az örökbeadó szervezet egy fához szíjjal kikötve találta meg. Kicsit félénknek tűnt, de azt gondoltuk, hogy csak idő kell neki és feloldódik. Ennyi idő után sem történt változás a viselkedésében. Szinte ugyan olyan, mint mikor haza hoztuk. A legnagyobb baj, hogy nem igazán tudjuk, hogy fegyelmezzük meg. Ha rászólunk mert valami rosszat csinált, egyből maga alá pisil, összehúzza magát. Pedig se a kezünket nem emeljük meg, se nem kiabálunk vele. Egyedül hagyni nem lehet mert mindent szétrág, kivéve persze a saját játékait. Mikor hazaérünk, olyan izgatott lesz, hogy szintén bepisil és sehogy nem lehet lenyugtatni, szinte extázisban van. Mint aki nem lát, nem hall. Folyamatosan ugrál ránk és visítva vonyít, ugat, stb. Ugyan ezt csinálja, ha csak 10 perce/fél órára vagy egy fél napra hagyjuk egyedül. Ilyenkor kint az udvaron van mert mikor eleinte a házban volt, nagyon sok mindenben kárt tett. Nyilván nincs kikötve, nincs elzárva, saját házikója van odakint. Ha itthon vagyunk bent van velünk.
Sokmindent kipróbáltunk már, semmi nem hozott javulást. Értjük, hogy idő kell neki, de nem látunk semmi változást a jövőre nézve. Ezek miatt nem igazán érezzük, hogy hozzánk illene a kutyus, nincs igazi kötődés köztünk. Egyébként nagyon aranyos meg minden, de több bosszúságot okozott, mint örömet. Ennek úgy gondolom fordítva kéne lennie. Egyszerűen játszani sem lehet vele, mert nem hallgat ránk. Nem tudjuk fegyelmezni mert bepisil és elszalad. Pedig, ahogy írtam nem bántjuk! Mindent megkap, ami tőlünk telhető. Szeretnénk jó gazdik lenni, de nem tudjuk hogy tegyük ezt. Valakinek volt tapasztalata hasonló kutyával? Légyszives segítsetek.
Szia Kérdező! (Ez is hosszú lesz:)
Egy kutyust nem egyszerű nevelni, egy olyat akit bántottak pláne nem. Az, hogy fél év alatt nem történt változás, nem csak azt jelenti, hogy a kutyusban van a hiba, hanem nektek is változni kellene, kicsit másképpen gondolkozni, viselkedni a kutyussal. Rájönni, hogy mit miért csinál. Ezt példákkal kifejtem. Írtad:
"A legnagyobb baj, hogy nem igazán tudjuk, hogy fegyelmezzük meg. Ha rászólunk mert valami rosszat csinált, egyből maga alá pisil, összehúzza magát. Pedig se a kezünket nem emeljük meg, se nem kiabálunk vele."
Ebben az esetben arra kellene rájönnötök, hogy mi váltja ki ezt a reakciót a kutyából. Amikor rászóltok, valami egy heves érzelmi reakciót vált ki benne, szerintem félelmet. Ha átgondolod a kutya nem érti a szavakat úgy, mint mi, viszont a hangokhoz, amit hall tőllünk azokat megtanulja. Itt arra gondolok, hogy ha valami rosszat csinál egy kutya, általában minden ember azt mondja neki,hogy: "NEm szabad" Vagy "Ne csináltád" stb. Ezeket a kutyák nem szavakként, hanem csak hangoként értelmezik, kapcsolnak ők is valamilyen jelentést a hangokhoz. Amikor rászóltok, valamelyik szó váltja ki a kutyusból a félelmet. Ha végig gondolod szerintem azonnal rájösz melyik az a szó ami kiváltja belőle. Lehet, ha csak annyit mondasz neki "NE" már akkor is elkezd félni. Ha végig gondolod a kuytus az élete három negyedében ha azt hallotta, hogy "NE", vagy "ROSSZ" akkor utána nagyon bántották. Ez okozza azt, hogy nagyon fél amikor rászóltok. Ilyen nehéz esetben azt a hangot, szót, ami kiváltja a félelmet a kutyában célszerű kerülni, nem kimondani amikor a kutyushoz szól az ember. Ezt nem olyan egyszerű, ha például a "NEM" szó az. Ha nagyon odafigyeltek ki lehet cserélni másik szóra, hangra. Bár ez nektek is egy tanulási folyamat, nem csak a kutyusnak. Például, ha a nem szó az, akkor amikor valami rosszat csinál, akkor ne azt mondjátok neki, hogy "NEM SZABAD" hanem valami mást pl: MEGINT ROSSZ VOLTÁL" Mire ti megtanuljátok, ő is, de ez nem egy gyors folyamat, rengeteg türelem kell hozzá.
"Mikor hazaérünk, olyan izgatott lesz, hogy szintén bepisil és sehogy nem lehet lenyugtatni, szinte extázisban van. Mint aki nem lát, nem hall. Folyamatosan ugrál ránk és visítva vonyít, ugat, stb. Ugyan ezt csinálja, ha csak 10 perce/fél órára vagy egy fél napra hagyjuk egyedül."
Nekem is van egy keverék kiskutyám, amikor anyu hazahozta, odajött hozzám és pont ugyan ezt csinálta. Nem tudtam megsimogatni, olyan gyorsan ugrált. 1 percig gondolkodtam mit akarhat. Először arra gondoltam, játszani akar. De nem is figyelt a kezemre, nem harapdálta, csak ugrált. Gondoltam, lehet éhes. Legugoltam és adtam neki egy darab szalámit. Viszont nem is vett tudomást a szalámiról. Ekkor nagy nehezen elkaptam, nem volt egyszerű úgy ugrált. Felvettem az ölembe, ahogy gugoltam, összekuporodott az ölemben és 30 másodperc után aludt. Attól az estétől egy kicsit átrendeződött az életem, mert mindig, amikor itthol vagyok és a számítógép előtt ülök, mindig az ölemben alszik. Az első találkozásunkkor a kandalló előtt gugoltam le, azóta alig tudok begyújtani, mert folyamatosan az ölembe mászik. Kicsit makacs, csak az történhet, amit ő akar, (pont, mint én... jó páros :) Rájöttem, hogy amikor picivolt, valakinek az ölében aludt és ezt nagyon szerette, ezért volt olyan izgatott és ugrált össze vissza. Viszont kompromisszumokat kell, hogy kössek a kiskutyával. El kell, hogy fogadjam, hogy neki is van akarata, oka annak amit csinál. Például, a lakásban lakik, sajnáltam kitenni februárban. Általában az előszobában van. Viszont van egy kis probléma, lakberendezőset játszik, ez úgy néz ki, hogy amit tud azt átrendezi. Szerencsére csak a szőnyegeket és a törölközőjét, amin feküdnie kellene bírja elhúzni egy kupacba és azon fekszik. Az első nappokban anyu észrevette, hogy mindig botladozik a szőnyegbne, lábtörlőven, fekvős törölközőben, amikor kijön a szobájából, néha meg az én szoba ajtóm elé költözik, és visz minden mozdíthatót a kiskuty. Próbálta anyu szidni, hogy nem szabad, de semmi hatása nem volt. Pár nap után rájött anyu, hogy amikor nem vagyok otthol, akkor az anyu szobájának az ajtajához költözik, ha otthol vagyok akkor az én szoba ajtómhoz húzza át a cuccosát a kiskutya és azon alszik. Párszor ráléptünk a sötétben, mert nem ébredt fell. A legegyszerűbbnek láttam azt, hogy elpakoltam az előszobából és a konyhából a szőnyegeket, lábtörlőket, minden mozdíthatót. Viszont ekkor azt kezdte el a kiskuty, hogy kaparta az ajtót esténként. Elég volt rájönni, hogy nagyon nyomós, összetett oka volt arra, hogy ezt csinálta. Egyrészt azért költözött egyik szoba ajtóból a másikba, mert nem szeret egyedül lenni. Ha nem voltam otthol, akkor anyut várta, hogy mikor jön ki a szobából, ha hazaértem akkor engem. A szőnyegeket, lábtörlőket azért húzta egy kupacra, mert fázott. Az előszobában és a konyhában csempe van és hideg volt a csempe, ha csak az alvós törölközőjét húzta a szobaajtók elé. Ezért egy kupacra húzta a szőnyegeket, lábtörlőket, a teteljére az alvós törölközőjét és ezek teteljén aludt, így nem volt hideg a csempe... Sajnos ezt megtanulta és berögződött. Viszont pár nap múlva elkezdte, hogy amikor a kandallóban égett a tűz a kandalló elé vitte az alvós törölközőjét és ott aludt. Amikor már nem fűtött a kandalló, akkor a kandalló mögé bújt be. Ezt nem értettem, miért csinálja, hiányzott, hogy nem esek botlok a cuccaiban, amit a szoba ajtóm elé kupacra összehúz. Benyúltam egyszer amikor a kandaló mögött feküdt és azt éreztem, hogy borzasztóan meleg volt, ott van pár fűtésvíz cső és a falat nagyon átmelegíti a kandalló. Azon gondolkoztam, miért fázik ennyire, amikor több, mint 20 fok van. Elvittem állatorvoshoz, a következő 3 napban infúziót és annyi injekciót kapott, hogy még nekem is sok lett volna, nem egy 10 hetes kiskutyának. Ekkor beengedtem a szobámba és neki külön beraktam egy elektromos fűtőtestet. Sajnáltam...
Egy másik példa, pár nappal később, amikor jobban lett, reggel 5-6 óra körül mindig felébresztett, felugrott az ágyamra és az orrát a párnám és a fejem közé dugta. Azt rögtön tudtam, hogy azt akarja, hogy keljek fel... :) Próbátam, hogy kiengedtem, de amint megérezte a hideget, ahogy kinyitottam a bejárati ajtót, rögtön vissza spurizott a szobámba a melegbe (pont, mint én :) Ekkor jött, hogy lehet játszani akar. Elkezdtem vele játszani. Ez nem volt ellenére, de nem nyugodott meg fél óra után sem. További agyalás. Következő reggel a táljában estem el, amikor kimentem a szobámból. A korábbi hetekben soha nem vitte a tálját sehová. Ebből tudtam, hogy éhes reggelente, ezért kelt fel. Szóval megkértem anyut, hogy reggel amikor felkel, ébresze fel Lilit, etesse meg, mielőtt ő felébreszt engem :)
Egy vagy két nap játszottam vele reggel az ágyamon űlve. Viszont ő ezt félre értette, úgy érti, ha valaki leül az ágyamra, az ezt azért teszi, hogy játszon vele. Például, ha a számítógép elé ülök le, akkor felugrik az ölembe és bevágja a szundit. Ha felébresztem és átülök az ágyamra, felugrik az ágyra és elkezd játszani. Erről nem tudtam leszoktatni. Viszont észrevettem, ha lekapcsolom a villanyt elkezd ásítani és abbahadja a játékot és elalszik. Szóval, vagy nem ülök le az ágyamra, vagy előtte lekapcsolom a villanyt, így nem kezd el játszani Lili, amikor nincs kedvem. Én azért ücsörgök az ágyamon, mert muszály lenne felkeli, de nagyon nincs kedvem, nekem ez egy köztes pihenési megoldá, neki pedig a játékot jelenti.
Lilinek az elején megtanítottam, ha azt hallja, hogy "NEM" akkor azonnal abbahadja amit csinál. De ez nem ilyen egyszerű. Például, ha játszani szeretne és azt mondom neki, hogy "NEM" azonnal abbahadja a harapdálást és szépen leül. Majd figyel engem és óvatosan megpróbálja megnyalni, vagy megharapni a kezem, vagyis folytatni a játékot, amit ő szeretne, de figyel, mert tudja, hogy megint rá fogok szólni, hogy "NEM". Párszor rászólok, hogy nem és bevágja a durcit és kimegy anyuhoz, vagy az elő szobába anyunak az ajtaja elé fekszik aludni. Ezzel jelzi, hogy megharagudott rám, amiért nem játszottam vele :)
Az egyik válaszoló javasolta, hogy kellene a kutyádhoz egy másik, ha van lehetőségetek jó ötlet lenne. Hamar megszokná és nem érezné egyedül magát a kutyusotok. Szerintem Lilinek például még most is nagyon hiányoznak a testvérei, az anyukája és velük a játék "harapdálás" Ezért sértődik meg, amikor nem akarok vele játszani, mert én neki helyetesítem a családját azzal, hogy az ölemben simogaton és szeretem...
Ezzel a sok mindennel, amit leírtam, arra akartam felhívni a figyelmed, hogy a kutyáknak is vannak érzelmeik, és alkalmazkodnunk kell nekünk is hozzájuk, nem csak nekik hozzánk...
Legyen szép a napod!
Nagyon köszönöm a hasznos válaszokat! Megnyugtató, hogy vannak még normális emberek. Tisztában vagyunk vele, hogy sok-sok türelem kell a kutyushoz ezek után is. Nem arról van szó, hogy utálnánk de legtöbbször tehetetlennek érezzük magunkat. Ami nem jó se neki, se nekünk. Igyekszünk mindig hozzá igazodni, de kicsit nehéz. Sajnálom, ha ez valakinek nem elég. Fel fogunk keresni valakit, aki tud segíteni.
Egyébként 2 cicánk van még rajta kívül. Velük néha-néha jatszik. De ők 100% bentiek. Kint meg nem szokott 3-4 óránál többet egyedül lenni, csak nagyon ritkán. Kiszámíthatatlan mikor kezd rombolni. Volt, hogy 10 percre hagytuk magára és szétrágott mindent amit ért. Volt, hogy több órát egyedül volt és semmit nem csinált. Még egy kutya már nagyon sok lenne számunkra.
Jarj vele futni heti 5-szor.
Epiti a kapcsolatot.
Eltunteti a feszultseget.
Magabiztossa es nyugodtta tesz mindkettotoket.
Kozben falattal jobban konnyebben tanul barmit!!
Eltunnek a felenk reakciok es bizalmatlansag iranyodba.
Ne ordits vele . A leszidas egy nyugodt hatarotott mondattal tortenjen es 2 masodperc utan ne foglalkozz vele,h rosszalkodott.
Ideges,agressziv kutyakkal ne engedd ossze.
A rendszeres futas es a sorrendiseg szabalyok betartasa utan minden automatikusan rendbe jon!!!!
Két nagy bajt látok:
1. megfelelő szaktudás nélkül vetteket magatokhoz egy kutyát
2. a menhely pedig hagyta.
Mindkét problémára rémesen egyszerű a megoldás:
1. Rátok ugrálás, ordítás: ignorálás. A kutya figyelemért ugrál, a negatív figyelem is figyelem. Kezeket karba tenni, kutyának hátat fordítani, rá se nézni. Ha lenyugszik, lehet rá figyelni.
Nyilván hiszti lesz, nyilván amint rápillantotok kezdi újra a hisztit, de kellő kitartással le fog nyugodni és kellő számú ismétlés után felfogja, hogy ez a szabály. Attól függően, hogy mennyire berögzült a szokás, napok-hetek kérdése.
2. "Rászólás": tanítani neki egy tiltószót. A legegyszerűbb egy kiterjesztett "hagyd!". Az alapok itt vannak, bár én másik kézből jutalmaznám, hogy azt szokja, hogy amiről tiltod, azt nem kapja meg: https://www.youtube.com/watch?v=Om9rvOmoPJI Azt jutalmazod, hogy elveszi az orrát attól, amit a kezedben tartasz. Később lehet nehezíteni: nyitott tenyérrel, földön levő kajával, földre eső kajával, közelebb-távolabb, földön levő egyéb dolgokkal...
Ezeknek (szinte) semmi köze nincs a traumájához, ideggyengeséghez pláne nem, a szomszédság dédelgetett kiskutyáit is ugyanezekről a hülyeségekről kell lenevelni.
"Szeretnénk jó gazdik lenni, de nem tudjuk hogy tegyük ezt."
KUTYAISKOLA.
Tudtommal még nem kell okj-s szakképzettség a kutyatartáshoz. Szerintem a legtöbb ember fele annyit se tud az állatokról, mint én. Kezdőnek sem gondolom magam. Ami abból is látszik, hogy már réges-rég próbáltuk az általad(általatok) említett módszereket. Nem pár napig, nem hetekig, hanem hónapokig! Nem vált be. És amikor azt írtam, hogy már mindent próbáltunk, akkor az azt jelenti, hogy mindent próbáltunk. Oktatóhoz igaz még nem vittük, de az fog következni, hátha tud újat mondani. (Nem hiszem.)
Egyébként nem úgy kell elképzelni, hogy a kutya remeg 0-24 félelmében. Egyszerűen vannak dolgok, amikről sehogy se tudtuk leszoktatni. Amit nem említettem eddig még, hogy több mindent viszont sikerült neki tanítani.
Igazából csak egy kis reményre vagy személyes tapasztalatra lett volna szükségünk, hogy igen, megfog változni csak legyünk még egy kicsit türelmesek. De úgy néz ki (javítsatok ki, ha tévedek) hogy eddig egy hozzászólónak sem volt még dolga ilyen kutyával.
Nagyon köszönöm, hogy időt szántatok a problémánkra. Választ is kaptam a kérdésünkre.
Még csak annyi, hogy teljesen egyet értek veled, ami a menhelyet illeti.
Ők sem ismerték a kutyust, hiszen alig 1 hetet volt náluk. Oltásai nem voltak meg, ivartalanítva sem volt, mikor oda adták nekünk. Ami persze a mi esetünkben nem gond mert mi elvittük orvoshoz, más viszont nem biztos, hogy megtette volna...
Kb le se tojták kik vagyunk mi, annyit kérdeztek, hova visszük őt haza. El se jöttek megnézni, hogy milyen helyre kerül és azóta se érdeklődtek felőle.
Szerintem egy normális menhely nem ad így örökbe egy kutyát se de mindegy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!