Volt már lelkiismerer furdalásod mert megpofoztad a kutyád?

Louis vuitton taskamat ette meg,de nem utottem meg. Elveszti a tiszteletet iranyomba. Megfogadtam,h nem verem meg soha. Csak leszidom. Azota nem nagyon rag,ha rendszeresen futunk.

Az elozo kutyam rakban halt meg. Semmit se tudott megenni joizuen,mert a torkan vilt a daganat . A vegen minden nap hasmenese volt,csont sovanyra fogyott,borzalmas volt atelni. Nagyon szerettem. (Orvosok nem segitettek rajta)

Ot sokszor megvertem fiatal koraban sokat orditoztam vele. Aztan a vegen nagyon megbantam ezeket. Megfogadtam,h az uj kutyammal turelmes leszek es soha nem verem meg. Tenyleg turelmes vagyok vele. Es egy tunser kutya lett belole.jolnevelt.

ja

mindig elszökött

aztán egyszer kijött belőlem minden düh

Nem szoktam ütni a kutyát. Ha megszidom a grabancánál fogva vagy megemelem kicsit hogy a szemébe nézve "érezze a törődést", vagy lenyomom a földre. Ebből tudja, hogy rossz volt. De sose kap feleslegesen büntit úgyhogy duplán nincs.

Nekem inkább akkor van lelkiismeret furdalásom ha nagyon szaglászik valamit én meg erővel elhúzom. Mert akkor az ugrik be, hogy minek is sietek annyira? Azért vagyunk lennt, hogy ingerek érjék. De unalmas fél perceket állni 15 méterenként.

Utcáról befogadott kutyám van, séták alatt sokszor mindent felnyalt, bekapott, hiába figyeltem folyton, és szóltam rá, meg vettem ki a szájából amit megevett, mégis kitaktikázta, hogyan tudja egy fél pillanat alatt beszippantani a leesett kajától kezdve döglött állatokon és kutyakakin át a szemetet, cigicsikket, és mire elkaptam volna, már meg is ette. :(

Egyik alkalommal egész séta alatt ezt játszottuk, ő bekapta, én rászóltam, kivettem a szájából, mentünk tovább. Sokadik alkalommal, mikor már x. cigit halásztam ki a szájából, eldurrant az agyam és lekevertem neki egyet. Szegény úgy megijedt, először hanyatt vágta magát, aztán felágaskodott "ölelte a lábam" és nézett rám rémült szemekkel. Visszaöleltem, megesett rajta a szívem. :(

Egyszer ütöttem meg a kutyámat.

Kismacskáink születtek, és valahogy kiszedte az egyik kölyköt az alomból. Szerette a macskákat, a picivel is csak játszani akart de nyilván nem fogta fel a méretkülönbséget és a kiscica belehalt. Nagyon dühös voltam rá, megütöttem és nem is gyengéden. Nem mentség, hogy idegből cselekedtem, meg is bántam nagyon. Többet nem fordult elő.

(igen, tudom, jobban kellett volna figyelnem, de eszembe se jutott, hogy a kutya bármit is akarna a kismacskáktól. Mai napig nem tudom, hogy hogyan fért hozzá az alomhoz)