Miért van az, hogy fiatal nők vesznek egy kisméretű kutyát, és kisgyerekként bánnak velük?

1. Nem mindenkinek való gyerek. Én mondjuk szeretnék családot, de hozzám illő kutyát könnyebben találtam, mint társat. A kutya meg jó szűrő társkeresésnél is.

2. Én is adok ruhát a kutyámra, ha azt látom, hogy fázik, vagy olyan sérülése van, amit nem kellene nyalogatnia. Aki túlzásba esik, az más tészta, de csak a ruha miatt nem kell erre gondolni.

3. Mindenhova nem engedik be a kutyákat, de szerintem azzal nincs baj, ha valaki viszi, ahova lehet, ez a kutyának is inger, szocializáció.

Az emberek általában szeretnek gondoskodni valamiről, de a vele járó feladatok és felelősség nem mindegy. Van akinek már egy szobanövény életben tartása is kihívás, van aki 4-5 gyerekkel is nagyon lazán elvan. Az állattartás is felelősséggel jár, de össze sem hasonlítható egy gyerekkel.

A kérdésben felvetett szituációban pedig teljesen jogos a felháborodás. Senkinek semmi köze hozzá, hogy az adott pár mikor vállal, vagy vállal-e egyáltalán gyereket. Ráadásul én még olyat nem hallottam, hogy valakinek a kedves rokonok/ismerősök folyamatos ba_szogatásától és beszólogatásától jött meg a kedve a gyerekvállaláshoz.

Ezt hol láttad, a Doktor Szösziben? :D

Nekem is van kutyám, kettő is, nagytestűek. Az egyikükkel normál kutya-gazdi viszonyban vagyunk, a másikkal egész más a kapcsolatom. Vele teljes az összhang, egyetlen rezdülésemet érti, és mindig megfelelően reagál rá. Ölelgetem, és meg is puszilom. Olyan, mintha a legjobb barátom, és a gyerekem lenne egyben. Igen, gyereket írtam. Nekem nem lehet sajátom, de ha lehetne, akkor is sokkal nagyobb felelősség, és kötöttség lenne, mint amivel meg tudnék birkózni, szóval önszántamból is lemondanék róla. Nekem a férj, és két kutya, a max. amit vállalni tudok. Ha köztük osztom meg a szeretetemet amit sokak szerint egy gyereknek is adhatnék, az szerintem nem bűn.

De mielőtt félreérted, határozottan nem azért vannak kutyáim, hogy valami pótolja a gyereket. Amióta az eszemet tudom, volt kutyánk, el sem tudnám képzelni nélkülük az életemet.

Nem értem egyébként, hogy miért zavarnak az ilyen emberek valakit. Pláne, ha az a valaki maga is kutyás. Egy igazi kutyás érti, hogy mennyire lehet őket szeretni, és ha valaki túlzásokba esik, az szerintem nem akkora baj. Inkább szeresse valaki túlzottan, minthogy szarjon rá, ne etessed, láncra verje, stb.

Ha valaki nem akar gyereket, az is saját döntés, senkinek sincs joga elítélni ezért. Sokkal jobb egy ilyen döntést meghozni, és felvállalni, mint pusztán a társadalmi elvárás miatt szülni, aztán szar szülőnek lenni.

Egyébként visszaugorva kicsit a témához, úgy tudom ezek a pici kutyák elég fázósak, szóval a gazdinak nem is igen van más választása, mint ruhát húzni rá hűvösebb időben.

Szerintem ez a jelenség nagyon ritka, de akkor már férfiaknál is van ilyen...

Engem ebben csak az zavar, hogyha nem tudja az illető megérteni, hogy a kutya konkrétan nem gyerek, nem érti amit mond neki a gazdi, és totál lesz.rja hogy milyen színű ruhát vesznek neki...

De az ilyen embereket sem ítélem el, de az szerintem már enyhe elmebetegség, ha azt hiszi hogy a kutya olyan szellemi szinten van mint egy gyerek...