Miért nem tud a kutyám önállóan el lenni?
Sziasztok!
Egy olyan érdekes "problémába" ütközünk, hogy az egyik kutyám reggeltől estig a hátsómban van. A másik kutyám teljesen önálló, ha kedve van kimegy a kertbe, ha nincs be jön lefekszik. Órákat kint van egyedül, napozik, puszizik a szomszéd kutyával, szimatol stb. A másik kutyám meg ki sem bújik mellőlem. Ezt olyan szinten kell érteni, hogy a mosdó ajtót nem zárhatom be, mert végtelenül nyüszít. Én itthon vagyok, és leszek még egy darabig, mivel veszélyeztetett terhes vagyok.
Nem tudom hogyan alakult ez ki nála ennyire. Mindigis szeretett a közelünkben lenni, hozzánk érni úgy aludni stb. De mostmár ez a helyzet kezd elfajulni. Nem tudok meg mozdulni nélküle. Persze imádom, hogy mellettem van, de az ő érdeke, hogy el tudjon lenni egyedül is, illetve a másik kutyámmal együtt szaglászni, napozni, vagy bármi..
Amikor főzök a labda a lábam alatt hever állandóan, ki kell mennem a kertbe, és hátrahajítani. Mosogatás közben is. Remélem értitek, hogy mennyire de mennyire nem önálló. 4 éves!
Megijedhetetett valamitől? Elképzelésem sincs mi történt. Hogy tudjuk ezt kezelni? Szeretném, ha felszabadultan elbóklászna ő is, vagy legalább lefeküdne amíg a konyhában vagyok egyedül bent vagy kint. De nem, ő 2 méterre megy tőlem (kivéve ha labda után szalad). Neki akarok jót.
Meg vannak sétáltatva rendesen, heti 2x 15 km séta. Közepes testű keverékek. A többi nap a kertben több óra játék. Ráérek, itthon vagyok, és nagyon szeretem őket, szóval le vannak fárasztva minden egyes nap!
Köszi előre is a tippeket
Ha újkeletű a dolog, akkor a terhesség miatt.
Nálunk a cukker birkatürelmű kutya lemorgott mindenkit, kb nem engedett volna senkit a közelembe, ha hagyjuk, annyira védeni akart. De úgy kell elképzelni, hogy a védőnő kiborult (amúgy tacskóméretű kis keverék), hogy ki kell rakni kennelbe, mert veszélyes és úristen - naná, hogy őt se akarta beengedni többet :-)
Lehet a baba is közre játszik, én már nem tudom.
Nem most kezdődött, mindigis ragaszkodó volt nagyon. De nem ennyire. Ez a helyzet kb 2 hónapja napról napra egyre "rosszabb". Kiskorában első szóra visszajött, tanítani sem kellett. A határokat nagyon hamar megtanulta. Mindig a közelünkben volt, még ha más kutyával játszott is mindig nézett, hogy ott vagyunk e még. Soha nem csinált semmi rosszat, talán még a hangomat sem kellett felemelnem soha vele szemben. Nagyon alkalmazkodó, és ragaszkodó, és tanulékony. De ez a helyzet nem jó neki. Ha én kint vagyok a kertben, mint írtam napi több órát, akkor is csak a labda, és labdával a szájában végzi el a dolgát. Eddig hagyta a labdát, és legalább nélküle végezte el a dolgát. De már nem. Nem tud felszabadultan el lenni, csak ha kint vagyunk párom vagy én, de persze akkor is a labda.. Gondolkoztam rajta összeszedem és eldugom csak, hogy mit csinál akkor.. De nem tudom helyes lenne e
"Nem tud felszabadultan el lenni, csak ha kint vagyunk párom vagy én"
Ez még akár szeparációs szorongás is lehet, ha a pároddal is hasonló képpen viselkedik. Illetve így, hogy te otthon vagy, rád fókuszál leginkább. Az a gond, hogy bármi is okozza, ha megszületik a baba, rosszabbra is fordulhat a helyzet, akár még féltékeny is lehet rá, illetve agresszív. Én a helyedben házhoz hívnék egy kiképzőt, mert nem oké, ha a kutya nem tud ellenni magában, plusz a baba érdekében és a te érdekedben is kell ezzel valamit kezdeni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!