Létezik, hogy túl lett szocializálva? Mit tegyek?

El vagyok keseredve. Van egy másfél éves kan magyar vizslám.

8 hetesen került hozzám, az oltások beadása után, ahogy azt kell megkezdtük a szocializációját. Ami sikeres volt, szerencsére tálaltunk több kedves gazdit,aki engedte hogy a kutyák együtt játszanak.

Viszont elköltöztünk vidékre,itt nagyon kevesen sétáltatják a kutyájukat,és ha valaki mégis,az nem szívesen engedi oda az ebet,amit el is fogadok. Ő ismeri a kutyája természetét. Van pár kutyás akikkel ritkán, de összefutunk,akkor játszhatnak,de sajnos nem elég sok ideig,van hogy 5-10 perc után menniük kell.

A bajom ott kezdődik, hogy ha idegen kutyával találkozunk az én kutyám nagyon nyílt és közvetlen,mindegyikhez oda akar menni szimatolni,de alapjában véve ha mondom neki,hogy megyünk, akkor ott hagyja az ebtársat.

Viszont,ha egy barát kutya jön szemben,akivel néha szaladgál és játszik, de per pillanat olyan helyen vagyunk,hogy nem szabadon engedhetőek,teljesen meg van veszve a póráz végén. Ugrál,szaladna a haverhoz,de ugye nem lehet.

Ha rászólok, akkor abbahagyja egy fél pillanatra és amíg el nem megyünk egymás mellett ez az ugrálás van,ami a gyere játszani felhívás a másiknak. Amint elmentünk, egyszer hátranéz és folytatja tovább normálisan a sétát.

Mit tegyek, hogy ha haver kutyát lát és nincs alkalom engedni őket játszani, ne vesszen meg a póráz végén? Esetleg túl lett szocializálva?

Elnezest,hogy ilyen hosszú lett az írásom. Csak szemléltetni szerettem volna az esetet.