Van itt aki nem ivartalanítatta a kutyáját? Miért nem?

Én azért nem, mert soha "nem úgy alalultak a dolgok". Amikor kértem időpontot ivartalanításra, akkor begyulladt a füle, így azt kellett kezelni.

Aztán megint visszagyulladt és hosszú évekig jártunk utána (sok állatorvosnál megfordulva), hogy mi lehet a baj. Vérvétel, allergiavizsgálat, labor, aztán jött egy komolyabb fülműtét.

Végül 8 éves korában találta meg a nem tudom hanyadik doki, hogy ez a betegség ami neki van, gyógyíthatatlan. Így a szigorú diéta mellett is folyamatosan szenvedünk a vissza-visszatérő gyulladással.

Ráadásul a doki azt mondta, hogy ha nem sos és nem az élete múlik rajta, akkor nem javasolja az altatást.

Kiskutya sosem volt (nem is lesz), nem szökős, a kerítésünk is rendben, sosem találkozik ilyenkor kanokkal.

"Csak a sok "okos állatbarát" gondolja azt hogy milyen rohadtul jól járnak az állatok akiknek kiveszik a méhét vagy a golyóit de a sajátjához mindegyik ragaszkodik!"

12éves ivaros szuka került hozzám, akit nem is akartam. 13éves korára gennyes méhgyulladása lett, a doki bódításban vette ki a méhét, annyira megszerettem. 14,5évesen én altattam el, más betegség miatt.