Csak én tapasztaltam ezt a kutyaiskolakkal, trenerekkel kapcsolatban?

Igen, én is ezt tapasztaltam.

Mindenre azt mondták, hogy heréltessem ki, ennyi. (Nem szökésre vagy domináló viselkedésre vagy ilyesmire gondolok, hanem pl. felugrálásra, stabil behívásra, pórázon való szép sétára stb.)

Kutyaiskola már annyi van, mint égen a csillag.

Viszont az iskolavezetők, kiképzők között fényévnyi különbségek vannak.

Sajnos jó pár olyan emberről tudok, aki járt pár évig egy adott iskolába, majd úgy vélte, innentől már mindent tud és maga is iskolát nyitott.

Egy iskola működtetéséhez ma nem kérnek sehol semmilyen végzettséget.

Akik házhoz járást vállalnak, azok között is sok a kókler, hiányos tudással rendelkező.

Igen, nagyon nehéz megtalálni a megfelelő iskolát, kiképzőt.

Tudtommal nem kell semmilyen szakirányú végzettség ahhoz, hogy valaki trénerként dolgozhasson, így nem meglepő amiről beszámolsz.

Kérdezz rá, hogy milyen végzettséggel rendelkezik az adott tréner, ha van neki akkor úgyis büszkén hangoztatni fogja.

Azért mert ma talán csak a közösségi oldalakra kirakott "photography" népszerűbb mint a kutya a tréner. Jelenleg semmilyen de tényleg semmilyen képzettség, végzettség nem kell, hogy valaki kutya trénernek nevezze magát. Ugyanígy ha holnap találkozunk és aláírunk egy szerződést holnap után nyithatunk együtt kutyaiskolát is. Ennyi. A kutyaiskolák egy részében kóklerek vannak.

A "neves" trénerek meg ebből élnek. Elmondod mit szeretnél, ad egy árajánlatot. Vagy fix tarifája van, van egy ára elmész hozzá X Ft/óráért megnézi mi van, és mond valamit. A vízvezetészerelő se fog ingyen kimenni kibontani a falat és utána megmondani mi van. Piac van. Ennyi.

Ma már aki valamicskét hírnevet szerzett a kutyás sportban / több VB-n szereplés, valahol netán nyert is, stb/ szemináriumot tart nem kevés pénzért.

Régen jártunk iskoláról iskolára a kutyáinkkal és az ottani segédek, kiképzők szívesen osztották meg azt, amit talán mi nem tudtunk.

Ma amikor jelzed, mennél , első az, hogy mennyit fizess érte.

A "nagynevűek" általában abból élnek, hogy kutyáznak .

Ki volt az a tréner és hol? Mi alapján választottad? Alap, hogy ha csak a pénzedre hajt, akkor te szívódj fel!!! Alap, hogy ad egy első órát, ahol megnézi a kutyát, mik a problémák, és javaslatot tesznek a megoldásra. Ha ez nem így megy, neked kell lelépni. Szerintem az is teljesen alap, hogy ezen az órán bebizonyítja, hogy képes megoldani ezt a problémát. Ha valaki hónapokra el akarja vinni a kutyádat, hogy majd megneveli... felejtős.

Nekem is volt egy rossz tapasztalatom: szocializálatlan kutyámat elvittem egy suliba. Az oktatók kivették a kezemből a pórázt: “nézd nálunk nem ugat nálad miért?”. Soha többé nem mentem oda.

Honnan írsz? Mi alapján választottál eddig sulit?

Én is csak erősíteni tudom az elhangzottakat. Első kutyámnál mentünk kutyaiskolába, mert nagyon aktív, romboló, izgága és harapdálós, játékos volt. A "tréner" - nek az volt a válasza, hogy a kutya agresszív és domináns, nem tudja ki a falkavezér. Azt mondta, hogy a kutya fogai olyanok, mintha kések lennének és az emberek sem játszanak késekkel, így a kutyának sem szabad engedni, hogy a szájával játszon (egy kölyökkutyáról beszélünk). Továbbá büszkén hangoztatta, hogy az ő kutyái, ha kell egész nap nyugton vannak a kertben bezárva. Sosem volt még kutyánk, de apámnak sikerült levennie, hogy a fazon csak egy (elnézést a kifejezésért) buta paraszt, úgyhogy többet nem vittük. Később, mint megtudtuk egy nagyon nagy energiaszintű (és nagy méretű) kutya volt, akinek az a mozgás és testi - lelki fárasztás nem volt elég, amit én gyerekként nyújtani tudtam, emiatt frusztrált lett és rombolt, túlságosan durván játszott, stb... A szüleim azt mondták, hogy el kell ajándékoznunk valaki olyannak, aki meg tudja számára teremteni a megfelelő körülményeket. Szerettem azt a kutyát, úgyhogy kemény tanulópénz volt, de végülis jó helyre került. Egy pár vette magához, akiknél kinti - benti kutya volt. Anyám találkozott vele, amikor sétáltatták és egy teljesen nyugodt, kiegyensúlyozott kutya lett. Szegényt végül a rák vitte el, de örülök, hogy végül jó élete volt. Ha hallgatunk arra a marhára és csak megpróbáljuk mindig ledominálni, akkor csináltunk volna egy lelki nyomorult kutyát, aki valószínűleg valóban agresszívvá vált volna. Ezért haragszom a legjobban az ilyenekre, mert a tapasztalatlan kutyások beleeshetnek egy ilyen csapdába.

Úgyhogy nagyon nem is támogatom, hogy mindenki arra sarkalja a másikat, hogy menjen kutyaiskolába. Mi az hogy nem megy, milyen gazda az ilyen, stb...? Szóval azóta kiképeztem magam, nem vittem egyik kutyámat sem iskolába, egy könnyebb fajtával kezdtük újra, jelenleg pedig egy elég temperamentumos angol cockerem van, akivel jól elboldogulok, tudom kezelni és még élvezem is, hogy néha milyen erős a semélyisége. Hallgat a vezényszavakra, még akkor is, amikor kint vagyunk a "vadonban" és a bokorban van ráállva valani érdekes szagra, vagy amikor macskát lát :D . Póráz nélkül is lehet irányítani, a lakásban jól nevelt, stb... Legfeljebb, ha nem tetszik neki valami azt mindenféle furcsa hang kiadása közepette adja tudtomra :D , de az utasítást azért betartja. Tehát az én véleményem az, hogy a kutyaiskola könnyű és gyors megoldás lehet, ha jót fog ki az ember, de ha kóklert, akkor visszafelé sülhet el a dolog, ezért szerintem az a legjobb, ha veszi az embere a fárattságot, hogy magát képezze ki. Hiszen a trénerhez is leginkább ezért megy az ember.