Mit lehet tenni hogy a kiskutya ne harapjon mindenkit?

A feleves staffi vettem es harapott 8 honapig rajtam mindent jatek kozben. Ot nem tudtam mar akkor se lenyomni. Igy maradt a nem es otthagytam. Mostmar nem harapdal.

A kis goldened jatekbol harapdal. Majd ,ha harapnoi fog,akkor csontod torik. De nem fogja megtenni,max jatekosan harapdal es kek zold folt leszel vagy neha feldagad.

Az en kolyokkutyam erkezesekeok volt akkora,mint egy felnott labrador.

Szedd ossze magad es ne felj az apro 9 hetes kutyad harapasatol. Ha etetne vele nyerscsontot,hamarabb lekopna a tejfoga. Az en kutyam mar az anyatej utan nyershuson elt.

Nehogy elhidd légyszi, amiket itt hallasz (tisztelet a kivételnek), mert rosz vége lesz. Először is. Az a kutya aki szétkapja a családot, az nem azért teszi, mert kiskorában hagyták harapdálni. Fogadni mernék, hogy valami szaporítótól szerzett gyenge idegrendszerű kutya volt, de ezen felül is rengeteg dolog van, ami ezt előidézhette.

Minden kiskutya harapdál játékból is, ez természetes, és lehet kezelni, de nagyon nem mindegy hogyan, mert fordított eredményt is el lehet érni vele.

Kezdjük az orrára koppintással: Semmi értelme, annyit lehet vele elérni, hogy mégjobban beletüzeled a játékba és mégjobban harapdálni fog.

Grabancánál való megfogás, lenyomás: Ez is sajnos egy nagy hülyeség, ami elterjedt városi legendaként. Ezzel nem a játszó kutyát állítják le, hanem a domináns, agresszívan fellépő kutyát. Ha ezt csinálod a kutyával, miközben játszik, akkor vagy egyszerűen összezavarod, vagy pedig ezt is játéknak veszi és azt éred el vele, mint az előző pontnál, ugyanis szokták ezt használni a kutyák egymáson játék közben is. Csak ugye ők tudják, hogy mikor mit jelent, és azt hiszik, hogy te is tudod, ezért valószínűleg csak mégjobban belemennek a játékba. Ha lenyomod és ott tartod annyi ideig, hogy észrevegye, hogy nem játék, akkor zavarodik össze, mert nem lépett fel dominámsan, tehát nem érti mire fel csinálod ezt. Ez vezet a túlságosan visszahúzódó, defenzíven agresszív kutyákhoz.

Mi is a harapdálás? Ez egy nagyon fontos része a kutya szocializációjának. Éppen, hogy szüksége van erre ahoz, hogy megtanulja a határokat, a saját állkapcsának az erejét és hogy mi számít durvának. Ha letiltod a harapdálásról, akkor ez a fajta szocializáció kimarad nála, ami lehet azzal fog járni, hogy nem fogja tudni, mikor milyen erőt kell alkalmazni, és lehet hogy csak figyelmeztetni fog akarni, vagy csak játszani, de komoly sérülést fog okoz, ugyanis nem lesz kontrolja. Tehát ha letiltod, azzal pont az ellenkezőjét érheted el annak, amit szeretnél.

A helyes viselkedés ilyenkor az, hogy játszol vele, de ha átlép egy határt és nagyon bevadul, akkor hangosan felkiáltasz és otthagyod. Egymás között így tanulják meg a kutyák ezt. Így megtanulja hogy, egy bizonyos határ után vége a játéknak, szó szerint. A kiskutya játszani akar, ha azzal bünteted, hogy kiabálsz (kifejezet, hogy fájt), majd otthagyod, ha nagyon bevadul, akkor ezt fogja a legjobban megérteni.

Végezetül pedig a harapdálást ronthatja a szorongás, a nem levezetett energiák, az ingerek hiánya. Tehát ahoz, hogy ezt kordában tartsd szükség van a kellő fizikai és mentális lefárasztásra is.

Mit jelent a foglalkozás? Mennyit fárasztjátok agyban és fizikailag?

Mit tesztek pontosan ezellen? Harap és adtok neki játékot? Lényegében lejutalmazzátok a harapást? Ezzel pont ezt tanítjátok! Le tudod tiltani? Vagyis tudsz rá hatni úgy, hogy azonnal abba hagyja ezt? Ha nem, akkor a rászólással, orra koppintással azt tanítod meg neki te, hogy ezeket ne vegye komolyan, hogy ne hallgasson rád!

A gyerekek amúgy mennyi idősek? Ha felállítasz néhány szabályt, képesek azokat betartani?

A kölyök nyilván játékból harap. Természetesen tejfogakkal ez szinte fájdalmasabb, mint később lenne. Ugyanakkor még nem igazán tud uralkodni magán, mikor "beindul", akkor igazából már túl van pörögve.

Nem ajánlanám, hogy teljesen letiltsad arról, hogy szájjal/foggal érjen hozzád és a gyerekekhez, mert ezzel elvesztené a képességet, hogy felmérje a harapásának erejét. Ugyanakkor nyilván nem jó, ha folyton begurul.

A legfontosabb az lenne, hogy lehetőség szerint a játék soha ne durvuljon el. Ez azt jelenti, hogy a hancúrozásba szüneteket kell iktatni. Figyeljétek meg, hogy mennyi idő után jut el oda a kutyus, hogy elkezd összevissza harapdálni! Ha például három perc folyamatos hancúrozás elég ehhez, akkor a ti feladatotok az lesz, hogy ennél gyakrabban leállítsátok a játékot - például két perc elteltével legyen egy percnyi szünet, amikor mindenki lenyugszik, nem foglalkozik egymással, kifújja magát. Utána lehet folytatni, ha a kutyus még mindig kapható rá, és nem aludt el közben. :) Ha már fél perc után beindul, akkor alig húsz másodperc után álljatok le, tartsatok szünetet. Idővel lassan ki lehet majd tolni az időt, egyre ritkábbak lehetnek a szünetek.

Ehhez viszont fontos, hogy a gyerekek is betartsák ezeket a szüneteket, hiszen kettőn áll a játék! Tehát mikor szünet van, akkor hagyják a kutyust pihenni, illetve ne adják be a derekukat, ha az pihenés helyett tovább játszana!

Ajánlanám még, hogy a játékban a gyerekek, sőt a felnőttek is, felváltva vegyenek részt, tehát a kutyusnak egyszerre egy játszópartnere legyen, így kevésbé fárasztó számára, jobban tudja követni a játék menetét, és kevésbé pörög fel. Amint felnő, ezen lehet változtatni, hiszen agyilag is érettebb lesz. Érdemes azonban megfigyelni, hogy a kutyák egymás között is leginkább kettesben játszanak, akár kergetőzésről, akár birkózásról, akár rongyhúzásról van szó. Három vagy több résztvevő esetén a játék sokkal fegyelmezetlenebb, a kutyák hamarabb pörögnek fel.

Ha pedig már felpörgött, akkor a legjobb azonnal sarkon fordulni, faképnél hagyni, néhány percig figyelmen kívül hagyni. Ha ilyenkor hátulról is felugrál, belekap a ruhába, akkor másik szobába kell menni, az ajtót is becsukva. Én személyesen azt tapasztaltam, hogy a legjobb ezt szótlanul véghezvinni, az én kölyköm úgy vette a visítást-jajongást, mikor belémkapott, mintha az a játék része volna, ezért arról lemondtam. Nyilván jobb az, ha nem is kerül ilyen helyzetbe, tehát a megelőzés a kulcs! (lásd: gyakori szünetek)

Egyébként is, jobb, ha a kiskutya röviden, de viszonylag gyakran játszik, hiszen egyszerűen nem képesek hosszan tartó tevékenységre, légyen az kiképzés, séta vagy játék. Öt perc elég egyszerre, sőt akár sok is lehet egy kilenc hetes kölyök számára! Ugyanezért elengedhetetlen, hogy a kutyus eleget tudjon pihenni/aludni, illetve, hogy ilyenkor ne zavarják a gyerekek (és természetesen a felnőttek sem). Egy álmából felzavart, kialvatlan kutyus úgy viselkedik, mint egy álmából felzavart, kialvatlan kisgyerek: nyűgös, indulatos, sokkal könnyebben pörög fel, mintha ki lenne pihenve. Ezért fontos, hogy a gyerekek megértsék, az alvó kölyköt békén kell hagyni. Ha ez nem igazán megy nekik, akkor a kölyöknek akár szobakennelben, akár egy külön helyiségben, csukott ajtó mögött, lehetőséget kell adni a nyugod, zavartalan alvásra.

Utolsó dolog: mikor engedjük, hogy a kezünket harapdálja, akkor azonnal álljon le a játék, ha csak egy picit is erősebben fog meg a kívántnál. Ilyenkor is az a fontos, hogy szelíden, de határozottan fejtsük őt le magunkról, majd távozzunk. Minél izgalommentesebben tesszük ezt, annál valószínűbb, hogy nem érez majd késztetést arra, hogy folytassa a játékot.

A közhittel ellentétben egy jól szocializált felnőtt kutya nem legyűri a rakoncátlankodó kölyköt, hanem első körben úgy tesz, mintha nem venné észre, elfordítja a tekintetét/fejét, második körben feláll és odább megy, alig a harmadik körben társít ehhez egy morgást, ha a kölyök valóban nem ért a szóból. Kilenc hetes kölyökkel szemben pedig a felnőttek nagyon elnézőek szoktak lenni, ahogy mi sem várunk el egy kisgyerektől tökéletes illemtudást. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy bármit meg kell neki engedni, de a fenyítés kerülendő, ehelyett nekünk kell úgy szerveznünk a dolgokat, hogy a lehető legkevesebb baj legyen.