Milyen speciális igényei vannak egy lebénult kutyának?

En szeretem a kutyákat de biztosan nem fogadnám örökbe. És ha az en kutyám valamilyen okból lebénulna akkor lehet az elaltatás mellett döntenék. Akar mennyire is fájna.

Hogy mennyire nehéz? Gondolj bele hogy nem tud leguggolni mikor a dolgát végezné és minden a lábán folyik lefelé. És lehet a legváratlanabb pillanatban.

Persze vannak olyan jószívű emberek mint te és ez jó, és sokan életben tartanának életképtelen élőlényeket

Nem könnyű, de megoldható. Az én kutyusom is lebénult, ő szerencsére lábraállt, viszont a székletét, vizeletét nem tudja tartani, pelenkát leszedi magáról így nagyrészt kint van az udvaron, amivel nem lenne gond, mindig is kinti kutya volt, nagytesű-hosszúszőrű, de a hasa az állandóan pisis, télen a fürdetés se jó kinti kutyáknak, se az, hogy nedves a pisitől, a kutyaólba szintén bepisil, takarítom kéthetente, de a hidegben nehezen szárad. A kutyámnak meg állandóan húgyúti fertőzése van, nyáron is, nem csak a hidegben. Amivel nem lehet mit kezdeni, bizonyos időközönként egy antibiotikum kúra kell neki. A kaki kevesebb gondot okoz, mert az általában mozgás/ugatás közben pottyan ki neki, észre se veszi és mindig jó állagú a széklete, nem keni össze a fenekét.

Úgyhogy a mi helyzetünk ilyen, pedig mi a körülményekhez képest szerencsésen megúsztuk. Inkább csak nagyon sajnálom őt, de lehet, hogy ezt a pisi témát is csak én fogom fel ilyen tragikusan mert rajta egyáltalán nem azt látom, hogy rosszul érezné magát. Nyilván nem kínoznám, ha azt látnám, hogy ez nem jó neki, de szaladgál, játszik, sétálunk sokat, állandóan pörög, jó kedve van, eszik-iszik.

De nekem azért nem egyszerű a dolog. De egyáltalán nem bánom, hogy bevállaltam!

Amelyik kutyusnak kocsija van, az még nehezebb, de nem megoldható az is, több ilyen esettel is találkoztunk fizioterápián. Megfelelőnek kell lennie a lakásnak/kertnek, hogy tudjon közlekedni a kocsival. Viszont őket kint tartani nem lehet. Úgyhogy bentre szükséges hozzászoktatni a pelushoz. Bár van olyan ismerősöm, aki "kinyomja" a pisit és a kakit is a kutyusból és azt mondja, hogy Nekik így nincs szükség a pelusra, viszont az ilyen kutyusok úgy tudom nem is tudnak máshogy üríteni. Viszont van olyan is (mint pl az enyém), aki szinte állandóan csepegteti a pisit. Ennyiből nehezebb velük igazából, mint egy egészséges kutyával. Ha ezeket tudod neki biztosítani akkor vágj bele! :)

Engem is inkább az visel meg, hogy vannak dolgok, amikre egyszerűen nem találok megoldást és sajnálom, mert nem akarom, hogy bármi is rossz legyen neki

Én nem vállalnám be.

Lakásban szerintem eleve nagyon problémás. Van egy ismerősöm, akinek van részben bénult kutyája. Nem tud a kutya vécézni, ő "kimasszírozza" belőle a székletet és vizeletet is, naponta többször. A kutya így is sokszor beteg, speciális táp, sokszor többféle gyógyszer kell neki. Az egyik hátsó lábát nem tudja rendesen emelni, erre ilyen bőrcipő félét kell adni, különben kisebesedik, ahogy húzza a földön...

Szerintem ez nem életminőség.

Olyan ismerősöm is van, akinek 3 lábú a kutyája, na, az más, sokszor idegenek észre sem veszik jó darabig, hogy egy lába hiányzik, mert annyira aktív, szaladgálós kutya, teljesen alkalmazkodott a 3 lábú léthez.

Ilyen helyzetben én is bevállalnám.

De úgy gondolom, hogy vannak határok. Nem kell minden állatot életben tartani csak azért, mert lehet. Annyi segítségre váró állat van, s akkor sokszor százezreket, vagy akár többet költenek arra, hogy egyetlen állatnak az életét mindenáron megőrizzék, még akkor is, ha igencsak kétes életminősége lesz... Szerintem ennek nincs értelme. Ez nem valódi állatvédelem. Van, amikor szerintem jobb úgy dönteni, hogy elengedjük az állatot, és abból a pénzből, meg időből, amiből úgy-ahogy életben tarthatnánk egyetlen egyedet, inkább több másiknak segítünk, amelyeknek nagyságrendekkel jobb életminősége lehet.

Szóval, szerintem mindezeket mérlegelni kell, én nem vállalnám be, de megértem azt, aki igen, főleg, ha már köti érzelmi kötelék az adott állathoz.