Mit tehetnék azért, hogy ne szenvedjen?

De igen, szenvedett hiányt, pl. másfél éve állatorvos hiányt!

Egyrészt az állatok nagyon jól titkolják ha betegek, azaz ki tudja mióta vannak kisebb-nagyobb fájdalmai.

Az elején még amikor kicsi volt a daganat könnyű lett volna műteni, nem is lett volna horror összeg. Ha nem áttétes (márpedig az elején nem az) akkor nem kellett volna kemo sem. Könnyedén megelőzhető lett volna a szenvedése egyetlen műtéttel.

Ez felelőtlenség, állatkínzás, hiába mentegeted magad.

Mit tehetnél hogy ne szenvedjen? Hát nem tudom... ha lógna rajtad egy ghecinagy daganat te mit tennél?

Neharagudjatok, alapjaiban egyetértek minden kommentel, igen, ivartalanítani kellett volna

igen, évente kéne vinni kötelező oltásra(ami gyanítom elmaradt, hiszen akkor a daganatot is észrevették volna), igen a kérdező szülei felelőtlen állattartók, akiknek nem való állat

Viszont komolyan egy 16 éves gyereket(!!!) savaztok, akinek önálló keresete nincs, kiskorú, plusz ilyen szülők mellett ezt a példát látta?

Mégis mit tudna csinálni?

Én már amiatt látatlanban is gratulálok a kérdezőnek, amiért tinédzser létére több ész és empátia szorult belé, mint az együgyű szüleibe, és annak ellenére, hogy ezt a példát látta tőlük, Ő legalább próbál megoldást keresni.

Kérdező, egy dolgot tehetsz, több rendelőbe elmész/betelefonálsz, vázolod a problémát, és ha pont van a közeletekben egy normális, nem pénzorientált orvos, legalább megnézi neked, megmondja, valószínűleg mennyire szenved a kutya, mik a kilátások.

Te ne szégyenkezz a szüleid miatt, nem a te hibád, hogy ilyenek. Ők pedig legyenek felnőttek, és éljenek a tetteik következményeivel, teljesen jogos részükről a szégyenérzet.

Ne egy 16 éves gyereket bántsatok azért, amiért a szülei hülyék a kutyatartáshoz (bocs, kérdező), ő nem tehet róla, nézzetek utána, hány évesen lehet először diákmunkát vállalni, meddig kell szülői beleegyezés, és mennyit lehet keresni (érettségi nélkül nem sokat). A kérdező valószínűleg tanul a szülei hibájából.

Kérdező, vigyétek dokihoz, megmondja, menthető-e vagy sem, esetleg megpróbálhatsz gyűjtést szervezni, ha kell.

Egy tizenhat éves serdülőnek (nem gyerek!!) igenis van annyi érzelmi intelligenciája, hogy saját magától rájöjjön, mi etikus és mi nem. Az ember nem szülői "példák" alapján cselekszik, hanem az alapján, hogy ő maga, a saját fejével, mint lát jónak. Tehát igenis tehet róla. Majdnem ugyanannyira bűnös, mint a szülei.

Én tíz éves voltam, mikor rájöttem, hogy a szüleim gyakorlatilag kínozzák a kutyákat. Én is csak az ő "példájukat" láttam, és 16 se voltam, mégis leesett, hogy ez nincsen rendben, és változtattam rajta. Nem kell egy 16 évest egy óvodás szintjére lekicsinyíteni.

A mi kutyánk ivartalanítva volt, mégis emlődaganata lett ami mindenhova átterjedt (ráadásul fiú volt). Vittük orvoshoz amíg bírta, az utolsó hónapokban annyira lefogyott, hogy volt amikor pisilni se volt ereje kimenni. Vettük neki a tápanyagban gazdag tápot, a vitaminokat, kihívtuk az állatorvost hogy adja neki a vitaminos injekciókat.. aztán az egyik nap már nem bírt lábra állni. Ekkor el kellett altatnunk. Anyukám, annak ellenére, hogy tényleg amit csak lehetett megtett érte, úszott a bűntudatban. Pedig az utolsó Ft-ját is ráköltötte. Szóval addig tegyél valamit amíg lehet, mert ha tényleg semmit nem teszel, jogosan emészt majd a bűntudat.

Lehet, hogy a szüleid felelőtlenek voltak, de te még segíthetsz neki. Vállalj el valami diákmunkát, add el a felesleges cuccaidat és a pénzből vidd el orvoshoz. Vegyél neki vitaminokat és legyél ott vele amíg tudsz.