Nem tudom hogyan döntsek?

Akármennyire fájna, én nagyon bánnám, ha nem lennék mellette az utolsó órákban.

Legyél erős, és részvétem!

Szeretted a kutyát? Társak voltatok? Kaptál tőle vidám, boldog órákat?

Azt hiszem, annyit megtehetsz a kutyádért, hogy álomba merülése előtt azokat érezze maga körül, akikkel élte az életét.

"Nem magam miatt nem akarok, nem az én lelkem miatt, így is egész nap sírtam, munkahelyen is. Egyszerűen nem tudom végignézni. "

De, magad miatt maradnál el mellőle a legnehezebb pillanatban.

Ne hagyd cserben. A hiányod érzésével menjen el?

Ne légy önző. Ő meg fog halni. Te tudsz segíteni neki, megtagadod tőle?

Szenvedni fogsz? Igen. Túléled? Igen.

Egy hétig csak sírtam, nem tudtam bemenni dolgozni. Soha nem bántam meg, így köszöntem meg az együtt töltött éveket.

Sok éve már. Még most is kijárok a sírjához.....pedig "csak" egy cica volt. Most is sírok.

Két hónapja halt meg a kutyám, igaz, hogy műtötték, és "csak" összeomlott a keringése a szállítás előtt. Apám mindig mondta, hogy az ő kutyája, mert ő eteti, ő vigyáz rá. Igen ám, de az utolsó percekben én voltam vele, simogattam, beszéltem hozzá és ilyenkor megkérdezném tőlük, ha az ő kutyája volt, miért nem volt képes rá hogy vele legen az utolsó percekben.

Anyám is ezt mondta, hogy ő nem lett volna rá képes.

De kérdem én, hogy akkor ki kutyája volt, ha ők nem voltak vele az utolsó percekben hanem magamra hagytak?