Pitbullos kérdes! Csak a másik oldalról közelítve?

Nekem gyerekkoromban volt egy nagyon rossz tapasztalatom bull típusú kutyával, tipikus lakótelepi izomkutya volt, idősebb gazdával, póráz nélkül és habár nem szeretem a sztereotípiákat, őszintén bevallom, hogy sokáig féltem az összes erre a fajtára kicsit is emlékeztető kutyától.

Most felnőttként már látom, hogy rossz kategóriákban gondolkoztam, ma már sokkal inkább azt figyelem, hogy hogyan viselkedik egy kutya, fajtától teljesen függetlenül, mert azért teljesen laikusként is észre lehet venni, ha egy kutya nincs kontroll alatt, feszült vagy ha teljesen nyugodt és nyilván az előbbieket igyekszem kerülni.

Szerencsére azóta rengeteg pozitív tapasztalatot is gyűjtöttem bullokkal. Az egyik kedvenc állatbarát kávézómban például gyakori vendég volt egy gyönyörű, csupaizom pit és a világ legbarátságosabb kutyája volt, azok, akik mosolyogtak rá, akiken látszott, hogy nem bánják ha odamegy egy picit mindig odasomfordált egy kis simiért, rádőlt a lábukra és közben boldogan mosolygott, tényleg életemben olyan kiegyensúlyozott kutyát nem láttam még. Egy pillanatra még én is elgondolkoztam, hogy hazaviszem :D

Aztán ahová a jelenlegi kutyámmal (nem pit bull :D) járok suliba, ott az oktatónak is pit bullja van, szintén fantasztikus kutya, persze egészen máshogy, mint a kávézós kis szeretetgombóc, de elképesztően fegyelmezett, tökéletesen megállja a helyét a mostanában nagyon sztárolt malik között is.

Vannak bull típusú barátai is a kutyámnak, pedig ő egy elég visszahúzódó, érzékenyebb kutya, nem bírja a durvulást, de ezekben a kutyákban valahogy a gondolata se merül fel, hogy földbe döngöljék az enyémet. Érdekes, hogy a mostani kutyámat 2 év alatt egyedül egy csivava harapta meg (az enyém pórázon volt és tényleg a légyneksemártana báránylelkű típus, a csivava sem nem volt pórázon se nem volt báránylelkű, ő szaladt oda hozzánk) és egy vizsla van a környékünkön, aki folyton megpróbálja befenyíteni, a grabancánál fogva húzza, akkor is ugrál fölötte, amikor már az enyém rég megadta magát, egész addig, amíg én közbe nem lépek, ugyanis a vizsla gazdája meg úgy van vele, hogy "hát ő csak egy vizsla, ő játszani akar, a vizslák barátságosak, nem bántanak." Szóval én teljes mértékben egyet tudok érteni az előző hozzászólókkal, rengeteg múlik a gazdán, már a legelső pillanattól kezdve, hogy felismeri-e, hogy milyen fajta illik hozzá és hogyan tudja nevelni.

És hogy az eredeti kérdésre is válaszoljak, szerintem annak is alapvetőnek kellene lennie, hogy kérdés nélkül egy kutyát sem engedünk oda a másikhoz, legyen bármilyen barátságos is, szóval ez a ráengedem a kutyám egy másik vadidegen kutyára úgy rossz, ahogy van, fajtától, mindentől függetlenül.

Remélem nem bánjátok, hogy leírtam, hogy kívülállóként én hogyan látom ezt a kérdést, milyen tapasztalataim vannak bizonyos fajtákkal, csak még annak ellenére is, hogy engem ez nem érint, nagyon zavar, hogy még mindig sokan "harci kutya" és "családi kutya" kategóriákban gondolkoznak, pedig egy pit bull sem lesz automatikusan agresszív, ahogyan egy border sem lesz automatikusan kiemelkedően okos.