Miért irtóznak annyira a törzskönyv nélküli kutyáktól, mikor a törzskönyvessel is meg lehet szívni ugyanúgy?

Nekem is egyből az ugrott be, mint az elsőnek.

Szaporítótól vettél kutyát, és ez számomra elvből elfogadhatatlan. Egyik barátomnak pl. szaporítótól elkobzott mentett kutyája van - nem részletezem, min ment keresztül szerencsétlen állat, és mennyi időbe telt, amíg "kutya" lett belőle.

Amúgy én is úgy jártam, mint te: első kutyám tk-s németjuhász, kölyökként megvakult.

Mostani kutyám igazi keverék, de nem játszottam el, hogy "fajtajellegűt" szeretnék, nem. Büszke vagyok rá, igen, egy "korcsom" van, befogadott, ingyen, de egészséges és imádom:)

Igazad van kérdező. Akármilyen fajról beszélünk, régen kitenyésztettről vagy újról, akkor is előbb-utóbb zárulni fog a rokonsági kör. Mivel a legtöbb kennel ivartalíntva adja a kölyköket, ezért a frissülés mértéke is csökken. A másik az, hogy azok lesznek tenyészállatok, akik minden "szabványnak" megfelelőek külsőleg és pszichésen is, és az nem biztos, hogy minden "rossz" minimalizálása/kiiktatása ésszerű lépés. A másik, hogy tele vannak nyomatva gyógyszerekkel, és azoknak a nemkívánt hatása majd csak évekre rá fog kijönni az utódokban. Az állatgyógyszereket nehezebb nyomonkövetni mint a humán gyógyszereket, mert a kutya nem tud egyértelmű visszajelzést adni... És ha megfigyeled, sokkal több az emberszerű megbetegedés a háziasított állatokon, tipikusan ilyen a kutya, macska és vadászgörény.

Egyébként sok új fajta, "véletlenül" alakul ki, tehát két különálló faj szaporulatja lesz próbálva tenyésztve. Most kövezzük meg akkor ugyanúgy őket is./? A másik az, hogy a legtöbbnek az immunrendszere küszöb alatti...

A szüleim is megjárták a Skótokkal és a Belgával is, a szomszédom a Némettel (csak az volt/van neki, tehát tapasztalt), egyedül dédapám díjnyertes Komondoraival nem volt gond, de azok a pusztán nevelkedtek, tehát még volt közük a tereléshez/őrzéshez.

Egyébként sok kennelnél még embertelenebbül vannak tartvay mint a szaporítóknál, ketrecekben, különzárva egymástól. Jártam 1-2-nél...

Az öreg pulink egy juhásztól lett elhozva, kutya baja nem volt, intelligens kutya volt, sokmindenre tanítható. A tipikus boka csípés is ment neki.

Nekem konkrétan vadászgörényeim voltak, a rendes tenyésztőtől vásárolt egyén hamar bedinkult, pedig kézhez voltak szoktatva, sétáltatva és szabadon is voltak hagyjva. A másikat egy boltból kaptam, semmi baja nem volt, egyszer se harapott belém vagy ilyesmi, bújt és hozzájuk mérten lehetet is "tanítani". Volt más ismerősöm is akik boltból vásároltak, semmi bajuk nem volt, ismertem én is a görciket.

Egyébként, amielőtt vki belémköntve, rendesen vannak/voltak tartva az állatok, ugyanúgy ivartalanítás és rendszeres állatorvosi ellátásban részesültek/nek, még a macska is, ami sok embernél nem szempont...

Rokonom egyébként fajtamentő Budapesten, és jó pár történetet mesélt törzskönyves, ilyen-olyan díjas tenyésztőről. Pár kezelt kutyával is volt szerencsém találkozni, roncs volt a többsége. A kezelt ebek 80%-a meg külföldi családhoz kerül, mert itthon nem sokan tudják betartani és finanszírozni a velük járó kötelezettségeket. Javarészt németek érdeklődnek ilyen kutyus iránt. Természetesen a kutyák többsége magyar tulajdonból kerül ki, egy-két kivételt képeznek a beszállítók.

Egyébként, az embereknél is ugyanez történt és még mindig fennáll: az angoloknál. Ott is ugyanez történt mint jelenleg a kutyáknál. Nem részletezem tovább.

"Az ember megnézi a szülőket, megnézi, hogy mennyire vannak jól táplálva, figát, szemét, mozgását, szőrét, játszik egy kicsit velük a helyen (általában családnál vannak) és ennyi elég szerintem" - innen.

Mentett kutyákál max. az anyját látod, ha az anya is mentett, de ez töredéke az összes mentett kutyának. Legtöbbször fogalmad sincs a szülőkről.

Szerintem túl van tolva az egész. Mindenki onnan vesz, ahonnan akar. De az emberek átestek a ló túl oldalára. A tenyésztő szent és sérthetetlen. Pedig mostanság mennyi minden "szépet" lehet olvasni róluk is.

Meg sok ember azt hiszi, hogy ha szűrve van a kutya, akkor nem lesz semmi baja. Bármelyik kutya lett beteg, kialakulhat nála probléma. Tök mindegy, hogy 150 vagy 25 ezer volt, bármelyikre lehet még plusz száz ezreket költeni.

Nekem törzskönyves, munkavonalas németjuhászom van. Eleve nemcsak a szülők papírjait láttam, hanem visszamenőleg a nagyszülők stb eredményeit is.

Kaptam szerződést, egészségügyi garanciával, a kölyköt szocializálva, oltva, féreghajtva kaptam meg (szobatisztaként) és szoktatva voltak már a pórázhoz is, kicsiként is behívható volt.

Mielőtt kimondtam volna az igent, átesett egy teljeskörű vizsgálaton (a tenyésztő ragaszkodott hozzá), hogy valóban minden rendben legyen.

8 éves, a kötelező állatorvosi szurikon kívül sosem látta orvos. Makk egészséges, teljesen megfelel a standardnak minden szempontból.

A mai napig tartom (ahogy minden gazdi) a kapcsolatot a tenyésztővel, érdeklődik a kutyákról. Ha meghalt a gazdi (volt ilyen, 40 éves volt), akkor visszavitte magához a kutyát, ivartalanul is.

Nem nagy cucc ma már törzskönyvet szerezni szaporítóknak sem, neked kell jól utánajárni a dolgoknak, a drága kutya még nem garancia semmire.

Én sokat tájékozódtam mielőtt kiválasztottam a megfelelő tenyésztőt, nem elszaladtam az elsőhöz, aki drágán adja a kutyáit, mert az biztos hogy jó.

De van mellette egy mentett szapis belgám (120.000-ért vette a gazdája), na annak minden baja van. Folyamatosan gyullad a füle, allergiás és beteges.

Pedig állítólag "tenyésztő" a pasi.

"Az ember megnézi a szülőket, megnézi, hogy mennyire vannak jól táplálva, figát, szemét, mozgását, szőrét, játszik egy kicsit velük a helyen (általában családnál vannak) és ennyi elég szerintem"

Na, ez az, ami alapján hozzáértő ember nem vásárol kölyköt. Az első, amit célszerű megnézni, hogy a szülők vérvonalában milyen szűrési eredmények szerepelnek, ebből lehet következtetéseket levonni az utódokról. Ugye, szaporítóknál ilyen nincs.

Meg ha belegondolsz, akkor ha nem lennének tenyésztők és mindenki ész nélkül szaporítana, akkor az adott fajta fél évszázadon belül megszűnne létezni, annyira elkanászodnának genetikailag. Nem véletlenül van az, hogy a haszonállatokat is ellenőrzött körülmények között tenyésztik tovább, pedig azok csak tejet adnak vagy éppen levágják őket a hídon.

„Meg ha belegondolsz, akkor ha nem lennének tenyésztők és mindenki ész nélkül szaporítana, akkor az adott fajta fél évszázadon belül megszűnne létezni, annyira elkanászodnának genetikailag. Nem véletlenül van az, hogy a haszonállatokat is ellenőrzött körülmények között tenyésztik tovább, pedig azok csak tejet adnak vagy éppen levágják őket a hídon.”

A haszonállatokat kár párhuzamba vonni a hobbiállatokkal. Teljesen más vonatkozik rájuk, pont azért mert elfogyasztjuk. Egyébként, azok is szét vannak cseszve genetikailag is immunrendszerileg. Tele vannak nyomatva hormonokkal, antibiotikumokkal amit mi, naiv emberek elfogyasztunk, bele se gondolva a következményeibe. Nézd meg a legifjabb generációkat, minden második gyereknek van vmi baja ami köthető hormonális vagy immunrendszeri elváltozáshoz. Nem vagyok idős, de gyerekkoromban még találkoztam kapirgáló hússal, és olyan tejjel amit forralni kellett, rendes túróval, nem is volt semmi bajom. Most egyre több szhart észreveszek magamon. A másik, hogy egy tenyészállatnak nem kell életképesnek lenni egy bizonyos fokon belül, csak bírja el a lábai a súlyát és tudjon nyelni. Pl említésnek a pulyka. Ugye a hagyományos, tanyasi változata az a csúf lógós nyakú dög. Az ipari, génmódosított változata a fehér, mellig érő kokszos állat, amivel aztán lehet birkózni a levágásnál, ha nem iparilag teszed.

A hobbiállatokra visszatérve, egyáltalán nincs az emberiségnek szüksége rájuk, és az, hogy kihalnának fajták, csak a kutyáknak tennénk velük szívességet. Csomó eb azért él szenvedve, hogy mi "boldogak" lehessünk miattuk. Pl. mopsz. Még elleni se tud orvosi beavatkozás nélkül. Tehát szaporodásra aligha képtelen. Normális ez? Nem. Csak az ember szereti azt, hogy vmi felett állhat, és felsőbbrendűnek érzi magát mert irányíthatja, meg más lelki nyomorát akarja ezekre az állatokra rátelhelni és közben mondja, "de hát a kutyám boldog"... Az akváriumban élő halak sem mások, mint szemgyönyörködtető díszek, ahogy a madarak is, pedig a természetben mennyivel csodásabbak! Egyébként a kutyák Oroszországban jelentős veszélyt képeznek a városokban: az ember álltal megtanított és génjeikbe integrált meghunyászkodást, barátságos természetet, „kiskutya” tekintetet kihasználva portyázzák a várost falkába verődve úgy, mint ha szelídek lennének, és ha nem kapják meg amit akarnak, támadnak. Erről van is egy dokumentumfilm, felkereshetitek, ha érdekel. Imént egy csodás dolog, amit az ember elcseszett mert Istent játszott. De ugyanez megtörtént már rovarokkal is, hogy „véletlenül” kikerültek a szabadba a génmódosított állatok, és ez miatt emberek százai halnak meg Dél-Amerikában. Csak a hírek ezekről szeretnek hallgatni. Ahogy az eboláról, ami még mindig szedi az áldozatait, Amerikában is.

Minnél frissebb egy génállomány, annál nagyobb az esélye az egyedibb variációkra, és az egészséges utódra. Nem hiába tiltott bizonyos fokig a rokoni házasságkötés, és nem hiába nem ajánlatos egyáltalán rokonnal kefélni és abból gyereket szármasztatni...

Komolyan, a mostani századot kéne a második sötét középkornak hívni, csak most a média a vallás, és az orvosok/kutatók/gyógyszerészek meg az Istenek, pedig Ők is csak a jattért dolgoznak, és pont a gyógyszeripart nem érdekli az emberek sorsa :)