Milyen tapasztalatotok van a vonaton kutyával utazással kapcsolatban?

Sokat utazom vonaton a vizslámmal az ország különböző pontjaira. Mindig nálam van a szájkosár, de még egyszer sem kellett ráadnom. A kalauznak mindig volt egy-két kedves szava hozzánk, sokszor megis simogatta a kutyát.

Volánnál viszont nagyon szigorúan veszik, fel se szállhat nélküle, ezért automatikusan ráadom.

Sosem értettem mi olyan nehéz egyes gazdáknak azon hogy feltegyék a szájkosarat.... A szabályok (mellesleg nem értelmetlen és a kutyát, gazdát egyaránt védik) ugyanúgy vonatkoznak kistestű, kölyök, nyugodt és nyomott pofájú kutyára is.

Póráz, szájkosár, jegy, oltási könyv, 2od osztály. Ennyi m

Én egy jámbor, de nagy kutyával szoktam vonatozni és az a tapasztalatom, hogy sok múlik a jegyvizsgálón. Van, amelyik az oltási könyvet is elkéri, de olyan is, aki megengedné, hogy levegyem a kutyámról a szájkosarat. Egyébként ilyen esetben megköszönöm neki a lehetőséget, de rajta hagyom, mert hiába békés, előfordulhat olyan helyzet, amikor lehet, hogy már ő is odakapna. A szabályokat igyekszünk betartani, eddig kalauzzal nem volt gondunk, csak pár utassal, de ez is ritka.

Megjegyzem, egy bichonra azért lehet rendes szájkosarat kapni, egy kisebb boxba is befér, nem is nehéz, nem értem, miért kell rögtön azt keresni, hogy lehetne kikerülni egy szabályt. Viszel szájkosarat, aztán legfeljebb megkérdezed a kallert, leveheted-e. Mivel kicsi és cuki fajta, valószínűleg úgyis megengedik, de ha egyszer belefutsz egy szabálykövetőbe, akkor megbüntethet.

Mondjuk én 20 kilós kutyával utaztam, de hátha valaki hasznát veszi majd.

Szájkosár, póráz, oltási könyv kötelező (ez kistestűekre is vonatkozik, kivéve ha hordozóban viszik őket). 20+ kilós kutyával pedig nem szabad bemenni az emberek közé, fülkés kocsi esetén folyosón, vagy az ajtónál kell maradni. Na mi ezt úgy oldottuk meg, hogy bringás kocsiba szálltunk (máshol nem fértünk el kényelmesen), és a bringatárolóknál utaztunk másfél órát. A kutya feküdt, én álltam mellette. A kalauzok megdícsértek.

Én egy közép nagytestű kölyök kutyával utaztam. Az első utazása vonattal volt. A kalauz nagyok kedves volt meg simogatta, beszélgetünk róla. Az én kutyámmal alapvetően utazás téren semmi gond nincs végig aludj az egész utat. Nyáron volt ez és nagyon meleg volt így ő mondta, hogy nyugodtan le vehetem róla a szájkosarat.

Én alá egy kutyapenelkát terítettem mert kicsit sáros volt a vonat.

Annyi volt még a probléma ha nevezhető annak, hogy mikor mellénk ültek kicsit nehezen fértek el a hosszú lábai miatt de ez abszolút nem volt gond nekik. Szerencsére minden utas kedves volt.

Vissza felé úton is ugyanezt a vonatot és kalauzt fogtuk ki.

De nálunk busszal is kedvesek a sofőrök. Láttam már kutyát vizesen, szájkosár nélkül fel szállni.

Én busszal még nem utaztam a kutyámmal mert legtöbbször olyan buszok jönnek ahol nincs álló hely és az ülések közé nem igazán férne el. De tacskóval már utaztam többször is. Ugyanúgy kedvesek voltak az egyik sofőr egyszer csak annyit mondott, hogy oltási könyve nálam van-e.

Van, hogy sokszor jegyet sem kellett neki venni.