Egy félős kutyánál milyen módszert alkalmazzak hogy normális viszonyunk legyen és én legyek a falkavezér?

Első körben szerintem inkább hagyd békén. Ne kezdeményezz kapcsolatot vele, hagyd meg neki, hogy ezt ő tegye meg. Ez napokba, hetekbe is telhet! De a legfontosabb, hogy ezáltal ő elkezdjen bízni benned. A másik nagyon fontos dolog, hogy a kutya közelében mindig legyetek nyugodtak, csendesek, ne tegyetek hirtelen mozdulatokat, ne legyetek harsányak, ne vitázzon a család a kutya előtt. Legyen körülötte szeretet teljes, nyugodt légkör! Eközben természetesen a falkavezérségi szabályokat az egész család alkalmazza.

Jan Fennell: Hallgassunk a kutyánkra c. könyve kitűnő alap ehhez. Ill. itt egy link, 4 részes írás, ebben megtalálsz minden fontos dolgot. Sok sikert és kitartást!

[link]

(Ha nem vagyok pofátlan, honnét került hozzád? Mert én nemrég vesztettem el a kutyusomat, egy fekete középméretű szukát, aki ugyanilyen volt, mint amit leírtál. Csak azért kérdezem, mert még mindig reménykedem, hátha megtalálta valaki...) :(

Légy nyugodt, határozott és magabiztos. Ne egrecíroztasd, várd ki, míg magától közelít, magától oldódik. Ezek lehetnek hónapok is rossz esetben. A legfontosabb, hogy légy következetes, és kiszámítható. Erős önkontroll kell, a kutya érdekében nagyon fontos, hogy ne legyenek kiszámíthatatlanok a reakcióid. Ne fésüld, ne simogasd míg nem magától akarja.

Az alapvető köteléképítést elkezdheted már most, az üdvözlési ceremóniát, a gesztusevést, a területelhagyás szabályát, és a vélt veszélyek kezelését (illetve pont, hogy hagyd figyelmen kívül az általa veszélyesnek vélt dolgokat).

Hagyj neki idót, oldódni fog a saját tempójában.

Nekem is van ilyen kutyám. A közelébe sem tudtunk menni, mert ordítva rohant el.

Leültem egy székre, kezemben egy csábító falat virslivel és vártam, hogy ő jöjjön oda. Ezt naponta többször eljátszottuk. Egy hét múlva már teljes bizalommal volt irántam. Mikor már nem a kert végébe rohant, ha valaki bejött, hanem hozzám szaladt, akkor kezdtük, hogy pórázt rá és menjünk ki. Addig nem is volt gond, amíg valaki nem jött arra. Ha hajlandó volt az illető rá, megkértem hogy simogassa meg (közben tartottam a fejét, nehogy ijedtében odakapjon). Később elmentünk a Cerberos kutyasuliba és igazán hatékony segítséget kapott azzal, hogy az ottani kutyák és emberek barátságosak voltak. Nem volt rövid idő, de ma már ha valaki jön hozzánk, nem bújik el. Még nem is megy oda mindenkihez, de akit többször lát, az már meg tudja simogatni.

Türelem és kitartás Nektek!

Tíz év eltelt, de ezt nem hagyhatom szó nélkül: a csokitorta mérgező a kutyának, meghalhat tőle! Le kellene törölni a kérdést.

Egy állatorvos