Altatás előtti utolsó lehetőségnek valami tipp?

Ezt kérlek írd ki valamilyen állatvédő facebookos csoportba vagy küldd el valamelyik oldalnak!

Ők kiteszik a kutyus képét, szükségleteit, fennálló helyzetét és remélhetőleg befogadja valaki. Kérlek ne hagyd őt magára, ha már felelősséget vállaltál érte!

Ez nem kamu? Csak azért kérdezem, mert amikor örökbe fogadtunk egyrészt nagyon körül jártuk a témát, másrészt nagyon nehéz volt kutyát örökbe fogadni, megnézték hová kerül stb. A szerződésben benne van, hogy ha bármi gond van vele akkor nekik kel szólni, stb.

Kezelhetetlen kutyát nagyon körültekintően adnak örökbe...

Elnézést, nem kötekedni akartam.

Rokonomnak is volt egy gyenge idegrendszerű kutyája, 6-7 éves korában kattant be, pedig foglalkoztak vele, utcáról mentett volt.

Neki támadt olyan kutyának, akivel együtt élt addig, aztán a gazdáját is megmorogta.

Az orvos mondta, hogy nincsen más lehetőség, vagy az, hogy örökké bezárva kennelbe, de még úgyis veszélyes.

Ügyeletes r0hadéknak jelentkezem!

Amit te leírtál, semmi olyan információt nem tartalmaz, ami alapján bármi értelmeset lehetne ajánlani. "Buksika rossz. Hát, mi megpróbáltuk." Legjobb egy videó lenne, de minimum egy hosszabb mese, hogy mit tanítottak nektek a kiképzők.

Látatlanba annyit lehet erre mondani, hogy:

1. nem ül-fexik-marad (tehát trükktanítás) probléma, hanem kőkemény viselkedés-módosítás

2. az averzív módszerek általában csak rontanak a helyzeten. (Stresszeli a kutyát ahelyett, hogy új viselkedési mintákat tanítana.)

Ennek fényében lehetne értékelni, hogy eddig mi történt és mennyire volt hasznos / ártalmas.

Ami feltűnt még: "Napi kb 2! óra futás van, otthon a kertben játék az még kb 2 óra." Ez nem fedi a kutya igényeit. Ha én napi 1x bicikli mellett jól megfuttatlak, meg leülök veled Ki nevet a végén-t játszani, lehet, hogy te lelkes leszel, mert végre történik valami, de garantálom neked, hogy előbb-utóbb egyre hülyébben fogod érezni magad, ugyanis:

- monoton

- ebben semmi kihívás nincs

- érdemi agymunkát nem végzel (a kinevet a végén szerencsére alapul)

- a külvilágról lószar nem tudsz, ingerek nem érnek - minden mellett csak elrohansz.

Kutyáknál még az is fontos lehet, hogy a futás és a játék pörgéssel jár, viszont nem mindegyik kutyának gyári tartozéka a relaxálás, azt ilyen esetben nevelni kell.

Ti viszont két okból is hátránnyal indultok: a baba miatt határidő van a probléma megoldásán és nem szeparálható a kutya, így folyamatosan hibázik (ismétli azt a berögzült viselkedést, amit el akartok kerülni).

A másik oldala a történetnek: az altatás lehet helyes döntés, ha extrém mértékű a probléma tehát veszélyt jelent a kutya a környezetére (rosszul vagy egyáltalán nem kommunikál) vagy nem lehet miatta jó életminőséget biztosítani a kutyának. Nem kell démonizálni miatta a menhelyet, náluk kapna egy néhány négyzetméteres magánzárkát és mivel ilyen előtörténettel senkinek sem kell, ott rohadna meg.

Szociális médián segítséget kérni: ha vállalod, akkor légyszi, nagy körültekintéssel! Először is, nézd meg, mi áll az örökbefogadási szerződésen! Van olyan menhely, amelyik leszarja, de van, amelyik kiköti, hogy hozzájuk kell visszavinni, ha nálatok valamilyen okból kifolyólag nem maradhat. Így vagy nem is tudtok neki ti magatok új gazdit - ebben az esetben pozitív megerősítéssel dolgozó, problémás kutyák rehabilitációjához értő házhoz járó kiképzőre kérjetek ajánlást.

Ha új gazdit kerestek, ügyeljetek arra, hogy a jó szándékú, vérző szívű fotelállatvédő, aki problémás kutyát max. csak képen látott - ilyennel megint ott van a kutya, ahol a part szakad. Olyannak adjátok, aki tudja menedzselni. Fiatal gyerek, idős/rozoga felnőtt, más állat ezek szerint kizárva, bombabiztos kerítés szükséges (fajtától függően házba bejárás) stb.

No, lehet kövezni.

Én ezzel a kiképzővel még tennék egy próbát, ha ő sem tud segíteni, akkor lehet olyan gond, amire sajnos az altatás lesz az egyetlen megoldás. Előfordul.

[link]

Kevés az információ, amit leírtál, illetve túl általános.

A kiképző, kutyaiskola nem a kutyát neveli meg, hanem a gazdát tanítja meg arra, hogyan nevelje a kutyát. Lehet, hogy ez utóbbi nem sikerült.

Milyen jellegű kutyáról van szó?

Mit jelent konkrétan, hogy nem lehet bírni vele? Miben nem fogad szót?

Más állatokkal összeszoktatni egy felnőtt kutyát, amelyik nem volt szocializálva állatokkal, nyilván nehéz, de nem lehetetlen, viszont érteni kell hozzá.

Melyik menhelyről van a kutya? A menhely felelőssége is felmerül ez esetben, hogy hogyan adhattak ki olyan kutyát más állat, ill. rehabilitációhoz nem értő gazda, család mellé, amelyik rehabra szorul?

Normális menhelyen nincs altatás, már ez önmagában érdekes. Nem gyepiről van a kutya inkább?

A futás, játék kell, de önmagában kevés. Azt kell(ene) elérni, hogy a kutya tiszteljen, vezetőként elismerjen titeket, de ezt így nem lehet leírni itt, hogy mindezt hogyan, plusz ehhez látni kellene a kutyát, a viselkedését, illetve a ti viselkedésetek vele.

Szóval, ez így nehéz ügy.

Ha gondolod, keress meg privátban bővebb leírással.