Miért nem szeretnének többen keverék kutyákat a menhelyről?

Az első válaszolónak igaza van. Én is azért vettem tenyésztőtől, mert egy fajtatiszta kutyánál az ember legalább nagy vonalakban tudja, hogy milyen a kutya jelleme, mik a fajta jellemzői. Persze sok minden a nevelésen is múlik.

Egy kezdő kutyás nem valószínű, hogy meg tud bírkózni egy bizonytalan múltal rendelkező, felnőtt kutyával, ami kitudja milyen jellemmel rendelkezik.

Amiért gyerekekből is a kisebbeket fogadják örökbe, nem a tiniket.

Szeretnék látni, hogy felnő, szeretnének hatással lenni a személyiségének kialakulására, szeretnék igazán magukhoz nevelni a kutyát.

Ha a menhely csupa kölyökkel lenne tele, mind elvinnék.

Ha fajtatiszta kutyák lennének többségben, a felnőtt fajtatisztákkal lenne tömve a menhely.

Nem a keverékség a gond, a felnőttség

Sokan kölyköt akarnak (akár úgy, hogy nem is tudják, mivel jár), nekem fajtamentéstől van kutyám, már 1-1,5 év körüli volt, mikor hozzám került, így nekem könnyebb dolgom volt, mint kölyökkel lett volna.

A másik, hogy vannak menhelyek, akik nem korrektek, vagy a kákán is csomót keresnek, vagy nem segítik a gazdit. Én szerencsés voltam, rendes helyet találtam, de előtte olvasgattam tapasztalatokat, néztem több helyet is.

Nekem konkrétan sportra kellett kutya, meg őrző-védőzésre. Azt a fajta elhivatottságot és tenni akarást ami ebben a fajtában van, nem találtam volna meg egy menhelyi keverékben. Azaz lehet igen, csak hosszadalmas keresés után.

Fontos volt, hogy a kutya tanulékony legyen, igényelje a feladatokat. Az meg ugye egy keveréknél lutri.

Ettől függetlenül van mellette egy keverékem, akit az utcáról mentettem, szóval nem a keverékkekel van bajom, csak amire nekem kell a kutya, arra ez a fajta a legjobb.

Van, akinek eszébe sem jut "sintértelepről" hozni (sokak fejében nem különül el a menhely és a gyepmesteri telep). Vagy tényleg nem gondol rá vagy előítéletes. Van, akinek meghatározott célra, munkára kell a kutya. Másvalaki kölyköt szeretne, hogy vele együtt nőjön fel, megint más nem mer bevállalni egy ismeretlen előéletű kutyát, mert gyereke, háziállata van vagy nem érzi magában az erőt az esetleges rehabilitációhoz.

Nekünk két okból lett tenyésztőtől a mostani kutyánk: az egyik, hogy elég sok feltételnek kellett megfelelnie (haszonállatok, gyerekek, kerti tartás, jó fizikum, mert aktív a család, adott kutyás sportra esetleg legyen alkalmas...). Ez még élből nem zárt volna ki minden menhelyi kutyát, de ahol jobban ismerik a kutyákat, ott nagyon válogatósak a gazdát illetően, például alapból kizárják, hogy kerti tartásra kutyát adjanak, mindent tudni akarnak és hasonlók. Természetesen az ő dolguk, hogy kinek adják a kutyát, de így végül fajtatiszta kutyánk lett. A tenyésztőnek már az elején mondtuk, hogy tartanánk a kutyát, mit szeretnénk vele, mi a véleménye, személyesen is elmentünk hozzá, később a kölyökválasztásban is adott tanácsot, most is kérdezhetünk tőle, néha leírjuk, mi a helyzet és ennyi. Nem hoztunk ki egyetlen ártatlan állatot sem a menhelyről, de olyan kutyánk lett, amilyet szerettünk volna. Látszólag drágább volt így, de ha abból indulunk ki, hogy egy egészséges nagytestű kutyának mennyibe kerül az első évben az etetése, állatorvos, parazitaellenes kezelése, kutyasuli, utazás stb., akkor ki kell, hogy tudjuk a tenyésztőt is fizetni.

Persze,hogy tenyésztőtől és kéztől vesznek kutyát.Vagy a sintér telepről hoznak ki.

A menhelyek annyi felesleges elvárást dobnak az emberek elé,hogy vagy el lesznek utasítva vagy azonnal azt mondják,hogy kössz akkor inkább tartsd meg a kutyáid.

Vannak olyan helyek ahol tényleg egyszerű és csak arra mennek,hogy gazdára találjon egy egy kutya,de ..keress tűt a széna kazalban.

Még kitűznek olyan elvárást,hogy ne legyen 5 év vagy az alatti gyereked.Ezen felül,ha nincs ne is tervezz.Mert amúgy a gyerek meg a kutya olyan összeférhetetlen dolog,de komolyan..:D

Nem beszélve arról,hogy még a körmöd alá is benéznek,kijárnak utána többször hogy megnézzék mit csinálsz a kutyával..

Fenntartják a jogot,hogy parkolóból ki-be rögzítsék és tárolják a rendszámod meg ilyesmi.Mintha valami bűnöző menne oda kutyáért vagy lopni mennél,hogy később leadhassanak a rendőrségre,közben csak egy négy lábút keresel magadnak.

Az ilyen helyek menjenek is a tudod hova.Inkább altatnak el sok kutyát minthogy egy-egy jelöltnek oda adják csak mert nincs kertje,van gyereke,nem elég nagy a lakás (mert amúgy egy sétáltatott,futtatóban mozgó kutyának akkora hely kell bent.A huskym is jól el van panelban már 5 éve.A szomszéd borderjei is,csak eleget kell mozgatni..),stb.

Meg persze jobb nekik a ketrec mögött poshadni,válogatnak a jelöltek közt úgy mintha annyi ember akarna befogadni egy már nyúzott,lelki roncs állatot.Szeretetre méltók,de ennyi macera helyett veszel magadnak kölyköt és nem bszogat senki. :D

Vagy,ismétetlen gyepi.Ott nem kötöszködnek csak ments valakit nehogy 14 nap múlva altatni kelljen.Esetleg fajta mentők,de azok közt is van aki feleslegesen sok elvárással él.

Én nagyon szerettem volna menhelyről egy kutyát, akkor 2 éves kan, nagyon halvány border beütéssel, de inkább sokadik generációs keverék, a testfelépítése inkább vizslaszerű, magas, szikár, borderes fejjel, fehér alapon fekete és elvétve barna foltokkal, kajla, félig álló fülekkel, nekem szerelem volt első látásra és hamar megtaláltuk az összhangot a kutyával is. Más kanokkal problémás, egy gazdijelölt már egyszer vissza is vitte, az állatmentők anno összeverve találták meg, szóval egyáltalán nem az a kutya, akiért kapkodtak volna. Én kijártam hozzá, gyerekkoromból volt kutyás tapasztalatom, sportolni szerettem volna vele, ott is tanítgattam jutifalattal, van kutyakiképző ismerősöm, vele egyeztettem a kutya képzéséről, szocializációjáról, természetesen ivartalanítottam is volna és felőlem akkor látogatnak amikor akarnak, sok időt töltök itthon. De a menhely teljesen elzárkózott attól, hogy lakásba adják ezt a kutyát, folyamatosan más, kistestű, öregebb kutyákat ajánlgattak, nem értették meg, hogy én sportolni szeretnék a kutyával, hogy attól még, hogy lakásban van rengeteget sétálnánk, hogy egy aktív kutya sokkal jobban passzolna hozzám. És végeredményben én ebbe a kutyába szerettem bele, őt szerettem volna, nem egy 6 éves puliszerű kis fekete keveréket. Mikor ezt finoman elmondtam a sokadik más kutya ajánlása után, akkor én voltam szívtelennek, érzéketlennek beállítva, sznobnak, aki nem szánja az x éve menhelyen megöregedő kutyákat, akinek csak a külső számít, sőt finoman állatkínzónak is, amiért nagytestű kutyát szeretnék panelba. Habár akkor is és most is úgy gondoltam, hogy ez jogtalan vád, mert végülis a menhelyről is azt a kutyát hozzuk ki, amelyik tetszik, ez borzasztóan rosszul esett és végül feladtam, nem mentem ki többet hozzájuk. Fb-n még mindig követem a kutya sorsát, azóta is egy kis kennelben él a menhelyen, 1-2 éven belül tervezek kertes házba költözni, ha akkor is ott lesz még egészen biztosan elhozom, mert tényleg ő álmaim kutyája.

Azóta vettem egy nagytestű, nagy mozgásigényű kutyát tenyésztőtől, akinek kiegyensúlyozott és boldog élete van, túrázunk, sportolunk, a tenyésztővel heti rendszerességgel tartjuk a kapcsolatot és semmi kivetnivalója nincs a kutya tartásával kapcsolatban, pedig ő is megválogatja a gazdikat, sőt szerződésben kötelezi őket, hogy ha nincs megfelelően tartva a kutya, akkor visszaveszi.

Ez az én történetem, nyilván emellett rengeteg menhelyes sikersztori is van, de én általánosságban egyébként azt látom problémának, hogy a menhelyeseknek rengeteg rossz tapasztalata van már a lehetséges gazdikkal (az általam kinézett kutyáról is azt hitték, hogy gazdis lesz, aztán mégis visszavitték) és ezért egy tenyésztőhöz hasonlóan szigorú feltételeket szabnak, de a tenyésztővel ellentétben nekik nincs idejük megismerni a gazdit és ezért sokszor félremennek a dolgok. Szóval a menhelynek van egy adott szempontrendszere (nagytestű kertbe, kistestű lakásba, idős gazdinak idős kutya stb.) ami általánosságban jó is és ezért görcsösen ragaszkodnak hozzá, hiába lenne esetleg más is jó gazdi, sőt akár jobb, nincs idejük ezt megismerni és nem akarnak kockáztatni, mert azt belátom, hogy annál borzalmasabb nincs, mint mikor egy gazdis kutya újra visszakerül. Csak így meg rengeteg olyan gazdit is kizárnak és a tenyésztők, rosszabb esetben szaporítók felé fordítanak, akik meg boldog mentett kutya gazdik lehetnének.

Másrészről pedig így 1,5 évvel később én is úgy gondolom, hogy talán jobban jártam, hogy az első sportra szánt kutyámat tenyésztőtől vettem, tudtam, hogy mire kell számítani a fajtánál, hogy az ízületeivel nem lesz probléma, egy stabil idegrendszerű, egészséges kutyát kaptam, akivel egészen biztosan könnyebb volt ez a 1,5 év, mint egy menhelyes kutyával lett volna. Ettől függetlenül azért tényleg örülnék ha egyszer lenne lehetőségem elhozni ezt a kutyust "nagytesónak," még mindig úgy gondolom, hogy belőle is remek sport kutya válhatna, már biztosan tudom magamról is, hogy örömmel, időt energiát nem sajnálva képezném, de valószínűleg sokan vannak, akik ezt nem vállalnák be és ők inkább választanak tenyésztőtől olyan kutyát, akivel az alapvető nevelés mellett nem kell azzal is foglalkozni, hogy a rossz szokásairól is leszoktassák.