Nyuszi gazdák, nektek mennyi idő után engedte a nyuszitok hogy felvegyétek?

Soha. Hiába közeledtem hozzá óvatosan, finoman, jutalomfalattal, ketrecében, ketrecén kívül...

Simogatni hagyta magát ha olyan kedve volt, sőt, volt, hogy mellém feküdt és elaludt. De azt, hogy felvegyék, gyűlölte. Vergődött, karmolt.

Én elfogadtam őt ilyennek, az állatok is külön egyéniségek. Nem vettem fel soha. Ha muszáj volt, mert pl. orvoshoz vittem, akkor óvatosan egy puha bébiplédet ráborítottam, és abba csomagolva vettem fel. Így kicsit nyugodtabban tűrte, talán azért, mert így nem volt olyan szorosan fogva, hanem mint egy puha "fészekkel" együtt lett felemelve.

illetve ha nem kellett sietni, a hordozójába betettem valami finomságot, és ha bement, rácsuktam az ajtót. A hordozója mindig ott állt a ketrece mellett, mindig nyitva, és gyakran tettem be neki valami finomat, mert nem akartam, hogy azt szokja meg, hogy ha bemegy a hordozóba, akkor be lesz zárva, és valami kellemetlenség történik. Így 100 esetből egyszer történt kellemetlenség... ezért nem kapcsolta össze a hordozóval.

Az első perctől fogva engedi, hogy felvegyem. Amikor kapja az oltást még az állaorvosnál is olyan nyugodt nem nagyon foglalkozik azzal se amikor megvizsgálja.

Szabadon van a lakásban de megvan a saját helye ahova bármikor bemehet de nagyobb részben mint most is itt fekszik mellettem, eléggé bújós nyuszi és szeret követni a lakásban.

De a legtöbb nyuszi (ahogy én láttam) nem ilyen és bár lehet tévedek de szerintem nem igazán fog változni.