Hogyan lehet kevésbé szeretni az állatokat?

mostmár jó helyen vannak azok az állatok:)

ahol nincsnek szemét autósok akiket nem érdekel nek az állatok :):):):)

Hány éves vagy?

Én 20-21 éves koromig voltam így, ha kóbor kutyát láttam, elbőgtem magamat, amikor nem albérletbe laktam, haza is vittem. Most már 32 vagyok, és ennyire nem készít ki a dolog. Nem tudom, sajnos, vagy szerencsére.

nyilván hibás az autós is, hiszen minek autóút, minek autó? miért nem közlekedünk gyalog, és élünk úgy, mint a neolitikumban...?

hát persze...

azért nem kell ennyire kisarkítani a dolgot.

Én is ütöttem már el cicát. Ott állt az út szélén, direkt lelassítottam. Elindult a mező felé. Gyorsítottam, mert ugye azt gondoltam, nem jön már erre, ... Ekkor meg megfordult és ezerrel szaladt az úttest felé, mire én elcsaptam. Meg sem találtam, gondolom az ütéstől valahova elszállt.

Sajnálom, de pont emiatt állat az állat. Nem tudja felmérni a dolgokat. A nagyvad dettó ugyanilyen, de azokkal nem szeretnék találkozni, mert még kárt is okoz az autóban...

Másik esetben a cica egyenesen a hátsó kerék alá szaladt. Tehát nem fronttal ütöttem el.

Kutyát nem ütöttem el, nem is szándékozom.

De láttam, ahogy a szomszédom kutyáját elcsapta egy Jeep. És ott sem a sofőr volt a hibás... A gazdi póráz nélkül vitte a kutyát, az meglátott valamit az út túloldalán és paff...

Hát így lehet hozzászokni.

A kóbor állatokat én is sajnálom, de nem tudnám hova tenni őket. :S

24N

Két módszert is tudok:

1, El lehet érni pl rengeg "sokkoló" kép nézegetésével, ekkor belefásulsz a látványba és nem fog erős érzelmeket kiváltani.

2, Fejlesztheted az anatómai tudásod, és akkor egy csont csont lesz, nem valakinek a leszakadt lába. Ha tisztán tárgyilagos alapon nézel valamit, akkor nem kapcsolódnak hozzá erős érzelmek. Ezt használják pl az orvosok.

Még egy lehetőség- bár ezt nem lehet előidézni- hogy az élettől kapsz pár pofont, ésha elég sok problémád van, akkor nem érsz rá más nyomorával foglalkozni.

Az hogy nem visztek haza egy kóbor állatot nem rosszindulatúság, csak előre gondolkodás. Ha egyet megenged, jön a többi. Olyan szempontból rosszindulatú, hogy nem keres neki valami helyet. Én mindig hazaviszem a kóbor kutyát, macskát és igyekszem hirdetni, meg emberséges menhelyen helyet találni neki. Én tartósan csak egy kutyáról tudok gondoskodni, 1-2 hónap az életemből és a pénzemből beáldozhatónak tűnik, hogy ne érezzem rosszul magam, ha látok egyet.

A halott állatoktól nem bukok ki, mert ő élt, meghalt, nem hiányzik senkinek. Igen, elkeserítő, hogy meghalhatott volna egy szerető gazdi mellett, párnák között. De neki már biztosan jobb egy fokkal, hidd el.