Hogyan tudnám feldolgozni a halálát?!
A történethez hozzátartozik, hogy egy évet vártam arra, hogy legyen tengerimalacom. Olyan boldog voltam, mikor megvehettem, egy gyönyörű szép abesszin tengerimalac.. Mindenben a legjobbat kapta tőlem, ágyba etettem, mikor itt ültem a gép előtt is a kezembe volt..
Aztán mindennek vége lett, egy szempillantás alatt..elutaztunk párommal, és leraktam a malacot a földre kicsit sétáljon. Az tudni kell, hogy soha nem mozdult meg, mikor leraktam, mindig nyugodtan üldögélt..most nem így történt. Megszökött..be az erdőbe..
Mióta hazajöttem, amerre nézek, minden miatt eszembe jut, a kicsi szőrszálai, a kajája..Nagyon nehéz feldolgozni, hogy nincs többet..Folyton csak sirok..most is..tegnap is.. :'(
Én egy macsekkal jártam így.
Amíkor csak eszembe jut, lemegy a mosoly az arcomról, pedig van másik macsekom.
24 F
Az elsőnek köszönöm szépen a megtisztelő bunkóságát! Ezek szerint benned egy csepp érzelem sincs!! Nem is értem, hogy miért válaszoltál!
A többieknek köszönöm szépen!
21 éves vagyok, de valószínüleg azért élem ezt meg ennyire drasztiusan, mert közel egy évet vártam a malira... meg a kertünkben sem szokkott mászkálni soha.. Ott meg egyből megindult..át a szomszédba, aztán az erdősávba... Mentünk is keresni, de semmi :( Párom még utoljára látta, de nem tudta rendesen megfogni..
Vettem másik malit, egy rövidszőrűt...de ő mégsem az én kicsi Döncim :'(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!