Miért szokott vísítani, sírni egy tengerimalac?

Az enyém is visított ha kellett, ha nem. Mindent kipróbáltunk: etettük, kiengedtük, foglalkoztunk vele, a végére már az összes türelmünk elfogyott, nagyon idegesített. Ekkorra kinőtte a helyét, és úgy gondoltam, beteszem a törpenyulamhoz, úgy nem kell annyit takarítani, meg jobban el is fognak férni. Na, ekkor megtörtént a csoda: mióta összeszoktak, egyáltalán nem is halljuk a hangját! Tehát mi a tanulságokat úgy vontuk le, hogy biztosan magányában visított állandóan.

A két állat már nagyon szereti egymást, a nyuszi a gyerekének tekinti a malackát: nyaldossák egymást, a malacka a nyuszi hátán alszik, összebújnak úgyhogy azóta szerencsére semmi bajunk velük! =o) Ja, és nagyon szeretjük nézni, ahogyan szeretik egymást! Szóval úgy gondolom: pár kellene mellé...