Teljesen összeroppantam a kisállatom elvesztése miatt, miért alakult annyira szorosra az ember és állat kötődése egymáshoz?

Kedves kérdező!

Őszinte részvétem! Hidd el, átérzem a fájdalmad. Pár hónapja halt meg a cicám, szörnyen megviselt, hiszen egy igazi társ volt. De idővel könnyebb lett, persze most is hiányzik, de ha rá gondolok, már nem a halála jut eszembe, hanem az együtt töltött sok csodás pillanat.

Gyászold meg, sírd ki magad, vágj falhoz ezt-azt, ha úgy ki tudod adni a fájdalmadat. Keress valakit, akivel beszélhetsz erről. Tudom, nehéz, mert sok ember lerendezi azzal, hogy csak egy állat volt, majd lesz másik. Sokan nem tudják, hogy mennyire lehet kötődni egy cicához, kutyához, vagy bármilyen állathoz, ezért tényleg válogasd meg, hogy kivel beszélsz erről. De hidd el, rengeteget segít, ha ki tudod beszélni magadból.

Én egy hétig folyamatosan mécsest égettem itthon, és nagyon sokat gondoltam rá. Ha máshogy nem is, legalább gondolatban el tudtam búcsúzni tőle.

Állíts fel egy kis oltárt, rakj ki róla egy képet, tegyél elé pár szál virágot, gyújts gyertyát. Ez segít abban, hogy el tudj búcsúzni.

Sajnálom :( Nekem is most pusztult el a hörcsögöm, nagyon rossz nélküle, én is sokat sírok utána.

Túl kell lenni ezen is, ez is hozzá tartozik az élethez...az elmúlás.

Most nagyon rossz, átérzem, amit érzel.

Az idő egy kicsit segíteni fog rajta, egy csodálatos emlék lesz az összes közös perc. Nézzétek át a fényképeket, videókat, idézzétek fel az együtt töltött idő szép pillanatait később, ezt sokan mondják ilyenkor.

Mindig lehet majd érezni a maga után hagyott űrt, hiányt, örökké a szívedben élni fog! Temessétek szépen el, ha van rá lehetőségetek.

Valahogy átvészeljük ezt az időszakot, rengeteg erőt és kitartást! Szia!

Köszönöm, én is nagyon sajnálom, ami Veletek történt :(

Túl leszünk valahogy rajta, csak olyan nehéz ez a helyzet...

Megértelek, nekunk 2 napja pusztult el a kutyank, 8 eve velunk volt es mivel en most 21 vagyok 13 evesen szinte egyutt nottem fel vele. Sajnos mar egy ideje senki sem volt vele otthon (a gyerekek egyetem , a szulok munka miatt) csak hetvegente jartunk hozza haza es egy helyi bacsit biztunk meg vele hogy gondozza. O nem volt tul korultekinto mert 3 napja nem evett es ivott a kutya , o pedig meg csak rank sem telefonalt, mire hazaertunk mar tul keso volt , meg aznap este meghalt. Sok bajon tul esett mar , mindent kibirt pedig volt mar par kritikus ejszakaja, gondoltam ahh biztos most is jo vege lesz, de nem lett. Kullancs ment bele es a fertozes mar tul elorehaladott volt mire megerkeztunk es orvost hivtunk , azt sajnalom a legjobban hogy mire odeertunk hozza mar sajnos nem volt teljesen ep szellemileg sem, es nem tudott o sem meg mi sem tole "elbucsuzni" (iszonyatosan okos kutya volt, szine csak epp hogy nem beszelt) .

Nagyon sajnalom en is a te veszteseged, a mi kutyank is szornyen kozel allt a csalad minden tagjahoz. En azert kezelem ezt most jol mert napra pontosan egy eve halt meg a nagyapam is , az szornyu trauma volt nekem , ferfi letemre rengeteget sirtam. Afele elrendezetlen ugyek es meg nem ejtett beszelgetesek miatt , es o velunk is lakott egy hazba amiota elek tehat nem az a tipikus videki nagyapo volt akit evente ketszer lat az ember.

Annyit mondok, hogy az ido majd elrendezi es csillapodni fognak az erzesek , talan segit ha parszor melyen elmerulsz a fajdalmadban es teret adsz neki, mert legalabb a legrosszabb gondolatok nem fognak a semmibol kesobb elobukkanni, es meg tudod emeszteni ezeket magadban. A kisallatok elvesztese talan az artatlansagukbol fakado sajnalat miatt lehet olyan eros.

Sok sikert a gyaszod gyors feldolgozasahoz. Hamar enyhulni fog , de ha ra gondolsz sajnos sosem mulik el a hianyerzet.