Miért ilyen vadak a nyulaim?!

Hol tartod őket, mennyit tudnak szabadon futkározni? Legyél türelmes, beszélj hozzájuk, etesd kézből őket.

Engedd ki őket, had futkossanak, kell a mozgás is nekik.

Ez azért van, mert a simogatás = anya nyalogatásának emléke, ezt ha gyerekkortól nem adod az állatnak, akkor elfelejti, és már nem is igényli...

Ez alól egyedül a kityák kivételek, még vadon élő macskát sem lehet felnőttként kézhez szoktatni.

Ha össze tudod kötni egy jó élménnyel, pl valami nyalánksággal, akkor igen elviseli, és meg lehet simogatni, de ez őbenne már semmi mély ösztönt nem fog felébreszteni, mintha már csecsemő nyúlként megszokta volna, egy utólag "megszelidített" nyuszi, valószínűleg nem fog csak azért hozzádbújni a nappaliban, hogy simogatást kapjon, max ha összeköti, hogy pl simogatás = répa...

De egy olyan nyuszi, akiben meg van tartva ez az ösztön, és már bébi korban simogatva van, benne a simogatás ugyan olyan hormon reakciókat indít be, mint mikor újszülöttként az anya nyalogatja. Ezért aztán egész életében igényli a simogatást.

Megfelelő bánás- és tartásmód mellett előbb-utóbb megszelídülnek akkor is, ha eddig nem szokták meg az embert. A simogatást nem minden nyuszi szereti, akkor sem, ha egész pici kora óta szoktatják. Ne várd, hogy megszokja, ez nem így megy. Ha meg is szokja, nem fogja szeretni - ezért ne csináld. Nálad viszont még nem egyértelmű, hogy a simogatást nem kedvelik vagy téged. Ha elfutnak tőled a sarokba, félnek. Keress okot, hogy miért. Vagy te vagy a hibás vagy nem, hanem az előző gazdi. Valaki nem bánt velük megfelelően.

Kezdjük ott, hogy 4 óra kiengedés nem valami sok, egyáltalán nem elég ahhoz, hogy kielégítsék a mozgásigényüket, ezáltal fittek maradjanak, egészségesek lelkileg és fizikálisan, ill. jó legyen a közérzetük. A ketrecben tartott nyuszik általában nem olyan barátságosak, mint a szabadabb társaik, mert stresszeli őket a bezártság. Kettő nyuszinak minimum 4 négyzetméter terület kell éjjel-nappal (főleg éjjel) ami mellett 5-6-7-x órát vannak kint minden áldott nap.

Ezenkívül tölts el velük sok időt, de úgy, hogy hozzájuk sem rész, csak legyél a közelükbe, hadd szokjanak meg, hadd szaglásszanak, barátkozzanak veled. Addig ne is érj hozzájuk, ameddig nem érzik biztonságban magukat körülötted. Ha a jelenlétedben kinyúlva elfekszenek, nem pattannak fel, mikor közelítesz, nem tartanak tőled méteres távolságot, akkor jó a helyzet. Akkor próbáld kézből etetni őket, de ne simogasd, csak engedd, hogy egyenek a kezedből. Ezt addig csináld, ameddig rendesen esznek, pl. egy almaszeletet szépen megesznek úgy, hogy fogod és nem akarják kitépni a kezedből, elrántani és máshol megenni, messzebb tőled, esetleg elfordulva. Ha mindez már jól megy, akkor próbálkozz a simogatással.