Lenne pár kérdésem, a csincsillákról?

1. Hogy mennyi idő alatt szokik meg, az sok mindentől függ. Hetek-hónapok is beletelnek, mire igazán jó csapat lesz az ember egy csincsillával. Nem mindegy, hogy az előző gazdinál milyen körülmények közt voltak, elkezdte-e a kézhez szoktatásukat. Az állatkereskedésekből általában nehezen szelídíthető egyedek érkeznek a családba, sok idő és türelem kell nekik, akár évekig is tarthat, mire teljesen a bizalmába fogad.

2. Nem. Normális esetben nem harapnak, ha már elfogadtak, akkor előfordul, hogy foggal csipkedik az ember kezét, ahogy egymást is tisztogatják, vakarásszák így. Ez azonban nem harapás. Engem egyszer harapott meg egy, amikor két elég makacs nőstényt akartam összeszoktatni. Úgy tűnt, alakul az ismerkedés, amikor egymásnak ugrottak. Közbeavatkoztam, na akkor odakapott az egyikük. Kicsit fájt, kb. mint amikor megvágod a kezed egy késsel.

3. A csincsillák alapvetően nem bújós, simogatásért rajongó állatok. Van, amelyik elfogadja a vakargatást az álla alatt vagy a füle tövénél, van amelyik abszolút nem. De kézben lenni tartósan nem szeretnek általában.

4. Muszáj őket párban, mindenképp egynemű párban venni. A legjobb, ha egy alomból való azonos nemű kölykök. Két egynemű csincsillával semmivel nincs több vesződség, mint eggyel, minimálisan több a költség, mert kétszer annyi kaja fogy, de azért ez nem olyan durva. A másfél óra foglalkozás maximum akkor elég nekik, ha ketten vannak. Igazán jó társállat napi 4-5 óra foglalkozással lesz belőlük. Akkor tudják a nevüket, megtanulnak visszamenni a ketrecbe jelzésre és jó barátok lesztek. :)

5. Sokba kerülnek. Maguk az állatok is drágák, kereskedésben 10 ezer körül van egy, tenyésztőnél a standard színváltozat jóval olcsóbb is lehet ennél, az extrább színek 18-20-40 ezer forintba is kerülhetnek. A felszerelés nagyon drága. Több emeletes, nagy alapterületű ketrec kell nekik, és még ebből is napi szinten ki kell engedni őket futkározni, mert hatalmas a mozgásigényük. Ezt a sétát biztonságos helyen kell megoldani, ahol nem rághatnak el kábeleket, bútorokat és nem okozhatnak kárt magukban vagy értékes dolgokban. Lopósak, ami megtetszik nekik, azt összeszedik és szétrágják. A ketrec mellett viszonylag drága táp, széna, drága fürdetőhomok, itató stb. kell nekik.

6. Általános tapasztalataim: csodálatos állatkák, de leginkább nézni lehet őket, ahogy rohangálnak és mókáznak egymással a szobában. Sok türelem kell hozzájuk, akkor egy idő után kapcsolatot keresnek az emberrel is. Éjszaka borzasztóan hangosak. Éjjeli állatok, vagyis napközben békén kell hagyni őket, hogy aludjanak, a mieinket arra sikerült ráállítani, hogy 6 körül keljenek este, akkor éjfélig lehet velük bandázni, játszani, ha alaposan kifáradtak, akkor éjfélkor talán lesz annyi csend, hogy elaludjunk. De pár óra múlva jó eséllyel felkelnek megint, elkezdenek rágcsálni, rohangálni a ketrecben, csipogni (iszonyú édes hangjuk van amúgy), tehát egy szobában aludni velük mérsékelten jó ötlet.

Összesítve: imádnivalóak, de talán a legmacerásabb a tartásuk a szokásos kisemlősök közt.