Ez normális egy öt hetes kislány malackától? Lent írom. Hány nap alatt fog majd megszokni?

Szerintem semmi esetre se vedd ki a házat mert szüksége van egy biztonságos búvóhelyre, főleg ha ennyire be van rezelve. Amúgy teljesen normális. Nekem volt egy lány malackám akit állatkereskedésből hoztunk és eleinte hihetetlenül gyáva nyuszi volt. Gyakorlatilag csak akkor láttuk őt házon kívül, ha mondjuk már este volt, senki nem mászkált a szobában, de valaki mégis ott maradt és sokáig nem csapott zajt (mert mondjuk gépezett). Olyankor előjött, eszegetett, ivott, mosakodott, a háza tetején pihent. De ha meghalott egy kis zajt, azonnal sprintelt be a házba. Később összekerült a másik malackámmal, aki addigra már kézhez volt szokva és ez rengeteget segített neki. Ő megbízott a másik malacban, az pedig bennem és így idővel ő is bennem (pedig igazság szerint vele édesanyám többet foglalkozott, de mégis bennem bízott legjobban élete végéig). Nem egy hónap volt, amíg megváltozott, hanem hosszú évek, de mikor már olyan 3-4 évesek voltak, a lány teljesen megváltozott szép lassan. Elszemtelenedett, a kaját még a másik szájából is kilopta, idővel igazából bátrabb lett mint a társa és a neszekre is kevésbé reagált és öröm volt nézni, hogy mennyire kivirult. Főleg mert úgy gondolom hogy ez egy ki nem mondott dicséret volt, ami arról biztosított, hogy jól bántam vele és tudtam neki az elég kegyetlen gyerekkora után olyan biztonságérzetet adni, hogy túl tudjon lépni a félelmein.

Szóval a te malacodra visszatérve: közvetlen a malacvásárlása után mindegyik meg van ijedve és ez teljesen normális. Adj neki pár hetet hogy megszokja a helyet és megszokjon téged is, érdemes addig kicsit visszafogottan terrorizálni, de néha azért nem árt kivenni, hogy szokjon és lássa hogy semmi baja nem lesz tőle. Ha mondjuk egy hónap múlva is ennyire gyáva nyuszi akkor ilyen a személyisége, el kell fogadni, a tengerimalacoknak van személyiségük és az legfeljebb úgy változhat, ahogy az enyémnél változott. Ha ketten lesznek, akkor miután összeszoktak jobb lesz a helyzet (már amennyiben kijönnek egymással). De én tényleg nem tanácsolom hogy vedd ki a házat, mert azzal pont a biztonságérzetét rombolod, amit fel kéne építeni az igazán jó életminőséghez. Ház nélkül se lesz baja, de megfosztod őt a búvóhelyétől és nem tudom te hogy vagy vele, de néha még én is szeretek elbújni az egész világ elől, nem hogy egy butuska kis malac, akit legtöbbször az ösztönök vezérelnek. Én nem fosztanám meg őt ettől és nem is fosztottam meg a sajátjaimat, ők még egy plusz szintet, egy falapot is kaptak a ketrecükbe, ami alatt ugyanúgy elbújhattak és nehéz volt onnan kiszedni őket, de ők nagyon élvezték.

Normális, hónapokba telik majd, míg teljesen megszelídül. A házat ne vedd ki semmiképp. Majd ha jön a másik kislány, neki is vegyetek külön házat (kivéve, ha a mostani nagy, két bejáratú).

Amikor te épp nem vagy vele, hidd el, hogy előmerészkedik enni-inni. Érdemes is magára hagyni egy kicsit, hadd fedezze fel a környezetét anélkül, hogy a "ragadozót" kellene lesnie. :)

Én is sokáig a házak híve voltam, aztán rá kellett jönnöm, hogy sajnos nem a legjobb nekik, mert nehezebben szokik meg. Ház helyett és tömény mennyiségű szénát teszek bele, abban túrnak, bujkálnak és ugrálnak, ha pedig megijednek, el tudnak rejtőzni benne.

Jelenleg 34 malackám van, egyiknek sincs háza, és mégsem kapott senki sem szívbajt. (Az egyik a ház miatt kapott majdnem hőgutát, mert ott ült bent egész nap és melegítette saját magát)