Mitévő legyek a sünimmel?

A természet törvényei ellen semmit ne akarj tenni. A sünök magányosan élő állatok (a párzást és az utódnevelést kivéve). Számára támadó idegen marad minden más élőlény, hacsak nem élelem.

Szerintem normális hogy ilyen. Eleve egy állatnak is lehetnek hangulatai s a fajtán belül is lehet egyik ilyen másik olyan. Szeresd s szerintem később majd ahogy öregszik s megszok téged változni fog. S végeredményben egy "vadállat". Nekem volt kutyám aminek 4 azaz négy év kellett hogy feloldódjon.

Egy sünit minden nap kézbe kell venni, és akkor barátságos lesz veled. A két-három alkalom nem elég. Először tedd csak az öledbe, ne nyúlj hozzá. Had szokjon hozzá a "testedhez", azaz hozzád. Adhatsz neki kézből (csipesszel) lisztkukacot. Ha ezt minden nap megcsinálod, akkor lassan megfoghatod a kezedbe is.

Én azt mondanám is-is. Nekem 2 törpesünim volt, most már csak egy van sajnos. Az első sünim volt, hogy elaludt a kezemben, igaz nem gyakran, és nem puffogott rám, nem harapott meg soha, de nem is kereste a társaságom. A másik sünim utálja az embereket. Pedig ugyan attól a tenyésztőtől van és őt is én "neveltem", mégis. A fürdést gyülöli, de amikor nagyon koszos pl. hal evés után muszáj megfürdetni, ilyenkor van, hogy megharap. Nem szereti ha kiveszem és ölben is utál lenni. Ez van, különbözőek. Persze ha kicsi korában sokat foglalkozol vele, kézhez szoktatja már a tenyésztője is, akkor nagyobb az esély arra, hogy kezes lesz. De az egyéniség is ott van.