Idős, beteg haldokló állattal mit tennétek? ( többi lent )

" akin látszik hogy beteg, és tudni lehet h maximum pár hete van hátra."

Ha nem látta orvos, akkor honnan lehet tudni, hogy mennyi van hátra? Lehet, hogy egyszerű gyógyszeres kezeléssel lehet rajta segíteni. Ha valóban pár hete van csak hátra, akkor pedig elaltatnám, egyetértve a 68%-os válaszolóval, mert az lenne az állat érdeke.

nah, akkor álljunk meg egy kicsit. kinek mi a jó?

Gazda: nyilván, neki jobb, ha van ideje búcsúzkodni, szeretgetni, babusgatni otthon az állatot, és könnyebb elfogadni, ha meghal természetes múdon, mint vállalni a flelősséget, és meghozni egy nehéz döntést, vagyis elaltatni.

Állat: fájdalami vannak, amiket nem enyhítenek, a haláltusáját vívja, míg lassan minden erő kimegy belőle. Ilyenkor az állatok elvonulnak, csak nyugalomra vágynak, nem nyaggatásra, meg felette síró gazdára. az számukra csak még tragikusabbá teszi az egészet.Számára egyszerűbb lenne megszabadulni a szenvedéstől (persze csak akkor ha nincs esélye a gyúgyilásra), és nyugodtan, fájdalommentesen álomba szenderülni.

Sajnos gazdának lenni azt is jelenti, hogy ha eljön az idő, te hozod meg a döntést, és te vetsz véget a szenvedésének.

Sajnos én már mindkét eseten átestem. Nagyon beteg volt az egyik tengerimalackám, és Pesten az egzotikus osztály megműtettük, azt mondták van remény a teljes gyógyulásra. Sajnos sikerült a műtét,de nem ébredt fel belőle. A korát nem tudtuk, úgy fogadtuk örökbe, ezért ezzel a faktorral nem tudtak számolni.

Egy évvel később a sünim elkezdett lebénulni napról-napra egyre rosszabbul lett, és nem találták az okát, pedig a vidéki orvosok után, akik adtak neki mindenfelé gyógyszert, amit fecskendővel kellett neki kínálgatni, szintén Pestre felvittem, akihez a tenyésztője javasolta. Azt mondták, nem tudják miért történik ez, és csak egy feltáró és egy második "cselekvő" műtéttel lehetne talán rajta segíteni, de már az első műtétet sem élte volna túl, annyira rossz állapotban volt. Láttam, hogy szenved, hiába a sok fájdalomcsillapító, ezért meghoztam a döntést, az ő érdekében, és az ő fájdalommentessége érdekében, elaltattuk.

Úgy érzem mindkét esetben jól döntöttem. Azt adtam meg nekik, ami NEKIK a legjobb volt.

De soha nem fordult volna meg a fejemben, hogy ne lássa orvos, és ne ő mondja ki az esélyeket, a betegséget, az állapotukat. Az otthon, "kényelmesen", várom míg nem bír tovább vegetálni és kínlódni a fájdalomtól valahogy az én lelkiismeretemmel és kedvenc szeretetemmel nem fért volna össze.

"ORVOS" ->->->->->

EGYÉRTELMŰEN

Tudom hogy milyen nehéz ez a döntés

DE hidd el hogyha nem viszed el orvoshoz és meghal, akkor nagyon fog fájni hogy az orvosok lehet hogy adhadtak volna neki még sok sok szép évet, de ha a műtő asztalon hal meg akkor könnyebb tőle úgy elbúcsúzni hogy te is és az orvosok is megtettek mindent.

Én tudni szoktam amikor már az állatkám végelgyengülés miatt, tehát már az idős kora miatt haldoklik, ilyenkor hagyni kell őt, szépen mély álomba szenderül, nem tart sokáig már neki a "szenvedés", az állatorvoshoz vitel ilyenkor felesleges már, mert ez ellen sajnos nincs orvosság.

Viszont ha idős az állatkám és haldoklik, de nem azért mert végelgyengülése miatt, azt is tudni szoktam, ilyen esetben azonnal felhivom az állatorvost és kikérem a tanácsát: ilyenkor vagy mond valamit mit tegyek vele, vagy pedig be kell vinnem.

Soha nem biznám csak magamra a sorsát, hogy én ápolgassam, hátha...ez nem úgy működik, hogy vagy sikerül nekem meggyógyitanom vagy nem. VISZONT! Nagyon sok tapasztalatom van már, igy egyes betegségeknél már tudom mit kell tennem mert már volt hasonló többször pl. és állatorvos akkor mondta mit kell tegyek és igy már magamtól is vannak olyan dolgok amiknél tudom mik a gyógymódok már. Ilyen esetekben mindig sikerrel is járok utána.