Törpenyuszi. Egyedül, vagy párban?

mindenképpen egyedül

a nyuszikat borzasztóan nehéz összeszoktatni, még ha együtt nőnek föl, akkor is jó esély van rá, hogy ivaréréskor egymásnak esnek

a nyuszi nem annyira társas lány, mint pl a tengerimalac vagy a hullámos papagáj.

nyilván vannak neki is szociális igényei, de ezt te is ki tudod elégíteni napi 2-3 óra nyuszizással

ha meg nincs ennyi időd rá, akkor nem érdemes nyuszit venni, csak azért kettőt, hogy ne unatkozzon

vagy egyedül, vagy 2 ivartalanított ellenkező neműt.

mindkettő egyformán jó.

Nekem most 2 van, egy bak és egy nőstény, és remekül megvannak, mert kicsikorukban lettek összeszoktatva!

Nagyon jól tudnak együtt játszani, nem tartanám egyiküket sem egyedül már!

A nyulak rendkívül szociális lények, a természetben is hatalmas csapatokban, azon belül kisebb-nagyobb családokban élnek. Mindenkinek megvan a maga rangja és kapcsolata társaival szemben. Hozzánk hasonlóan ők is vágynak a szeretetre, fajtársaik közelségére, egymáshoz bújnak, játszanak, szexuális életet élnek (még az ivartalanított állatokban is gyakran feljön ez az ösztön), ápolják egymást, kölcsönösen melegséget és biztonságot nyújtanak. Megfigyelhető, hogy mikor egy füles alszik, társa éber marad, hogy az nyugalomban pihenhesse ki magát, tudatában annak, hogy veszély esetén az őr dobbantással jelez majd. Ha csak esznek vagy pihennek, akkor is mindig figyelnek társukra.

Az egyedül tartott állatoknál a boldogtalanság és az unalom mellett rengeteg viselkedési probléma (pl. a ketrecrágás, zörgés, őrült kaparás) vagypszichés megbetegedés (pl. depresszió, agresszió) tűnik fel, s ezek nem csak a mentális egészséget károsítják. A magányos nyulak kevesebbet mozognak és gyakran esznek csupán unalomból, ami elhízáshoz vezet. A túlsúly mintegy 20%-kal rövidíti a nyusziéletet. Az immunrendszer gyengül, ízületi,- szív- és keringési problémák alakulnak ki, csakúgy mint a cukorbetegség, vitaminhiány, bőrmegbetegedések. A belső szervek könnyen elzsírosodnak (pl. zsírmáj) - ez az egyik leggyakoribb okozója a nyuszik hirtelen halálának. Az unalomból, figyelemfelkeltésből történő ketrecrágás károsítja a fogakat, különböző fogproblémák alakulhatnak ki, nem beszélve az esetlegesen lenyelt festékdarabokról.

Még nagyobb veszélyben vannak a kint tartott nyuszik, hiszen a nyulak a telet összebújva, egymást a testhővel melegítve vészelik át, egyedül könnyedén megbetegszenek, megfáznak, megfagynak. Ráadásul több nyúl többet mozog. A mozgás különösen fontos nagy hidegben: egyrészt kevésbé fáznak, másrészt pedig csak az aktív nyúl marad fitt, jobban bírja az időjárás megpróbáltatásait.

Sokan azt gondolják, hogy ők eleget foglalkoznak kedvencükkel ahhoz, hogy társ nélkül is jól meglegyen. Nos, ha napi 24 órát töltenénk nyuszinkkal, társasági szükségleteit azzal sem elégítenénk ki. Jobban mondva pontosan annyira, mintha mi lennénk egyedül és csak nyulak vennének körül bennünket, egyetlen másik ember sem. Le tudnánk így élni egy életet?

Mi nem tudunk nyuszinkkal kommunikálni és megadni neki azt, amire szüksége van. Vagy esetleg van olyan gazdi, aki lenyalogatja kedvence fülét, kergeti a ketrecben szagüzeneteket hátrahagyva vagy az utolsó salátalevélen veszekszik vele? Kétlem.

Gondoljunk csak bele! Ha mondjuk naponta 4 órát intenzíven foglalkozunk kedvencünkkel, akkor is marad 20 óra, amit egyedül tölt. Ez havonta 600, évente 7300, egy nyusziéleten át pedig több, mint 58.000 magányos órát jelent. Természetes körülmények között a nyulak évi 365 napon napi 24 órát töltenek együtt, s ebből minden nap körülbelül 7 órát összebújva fekszenek.

Nem véletlen, hogy egyes országokban, mint Svájc, Ausztria vagy Németország, törvény tiltja a nyulak egyedül tartását. A hosszúfülűeknek a boldog, kiegyensúlyozott, egészséges élethez szüksége van legalább egy társra a saját fajából.

Nézzük meg a leggyakoribb válaszokat, amiket egyedül tartott nyulak gazdái adtak arra a kérdésre, miért él magányosan kedvencük, miért nincsen társa.