Ti hogy vettétek rá a szüleitek hogy lehessen kisállatotok?

Úgy hogy amikor meguntam a sok éves könyörgést és lett saját diákmunkás/alkalmakra kapott összegyűjtögetett pénzem, mondtam anyának, hogy lesz és kész. (halak, illetve csincsilla)

Pár napig őrlődött, aztán egyik reggel mondtam, hogy berendeltem a boltba a szetteket (nem voltak raktáron) és megyek értük, akkor már azt mondta, hogy jól van, de én fizetek mindent, én gondozom. Ez így is volt, nem sajnáltam egy fillért se rájuk, imádom őket. Azóta persze anyám is babusgatja a csiniket, gügyög a halaknak.... Ennyit erről.:DD

Mi nem könyörögtünk sokat, egyszerűen csak idehoztunk egy tündérfalat westie kölyköt.

[link]

Egy ilyet nem lehet nem szeretni:)

Onnantól kezdve már senkinek nem lett volna szíve kirakni a szűrét, úgyhogy természetesen maradt. Anyu akarta legkevésbé, ma meg már ő kényezteti el:)

Én 13 évesen szó szerint kisírtam a kutyámat. (Előtte voltak hörcsögeim és húsvéti nyulaim, ez utóbbiak átmenő forgalmat képeztek a lakásban azaz mentek vissza oda, ahonnan jöttek.)

A kutya-beszerzés előtt írtam egy szép listát, hogy mit vállalok az álattal kapcsolatban, aláírtam én is, anyu is, és az utolsó betűig betartottuk mind a ketten 10 éven át, amíg a blöki élt. Utána már önálló keresetem volt, megvetem az új kutyust, az ő belépése a családunkba már temészetes volt.

Jelenleg is van kutyám, a nagylányomnak meg tengerimalaca (előtte hörcsög). Kérlelt, hogy szeretne egy állatkát, nekem semmi kifogásom nem volt ellene - feltéve, ha nem az én nyakamba szakad az ellátása. Mivel 12 éves volt akkor, felfogta és ő törődött - és törődik a mostani - állatkájával.

Én papagájt szeretnék már 2-3 hónapja, és apukám bele is menne, de anyukám azt mondja, hogy túlságosan koszolnak, és akármivel magyarázom, nem engedi. :(

A hörcsögöt is csak 2-3 év után engedte meg. Most akkor hogyan fognátok hozzá?