Nyuszibérlés Húsvétra?! Kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Nekünk volt így nyuszink, mikor kicsi voltam. A szomszédtól kaptuk kölcsön, de persze ezt nem tudtam, csak pár hét múlva mondta anyukám, hogy a nyuszi szomorú, mert egyedül van, ezért vigyük át és adjuk oda a szomszédnak, mert ott a sok nyuszi között boldog lesz, mi meg elmehetünk úgyis meglátogatni.

Ennek ellenére majd megszakadt a szívem minden egyes alkalommal..

Hülyeség, kb. akkor mint megvenni.

Ezzel a gyerekben már rögtön azt tudatosul, hogy lehet háziállata "csak egy időre". Nem, aki élőlényt vesz magához, az vegye tudomásul, hogy az egy életre szól.

Én is azt gondolom, hogy egy fokkal jobb, mint amikor megveszik a gyereknek a nyulat, aztán lesz ami lesz.

De eleve azt nem értem meg, hogy miért kell ennyire túlspilázni a Húsvétot, miért szükséges élő nyúlnak ott lennie? Aranyos állat a nyuszi, meg minden, én nagyon bírom őket, de ettől függetlenül nem értem, miért kell ilyenekkel bolygatni egy szerencsétlen állatkát.

És azért én erről a bérelhető nyusziról sem vagyok jó véleménnyel. Kiveszik az állatot a megszokott környezetéből, a fene se tudja, hogy bánnak vele, mert lehet, hogy nagyon normálisan, de lehet, hogy a szülő otthagyja a gyereknek, hogy csináljon vele, amit akar, és egy pici gyerek nem is gonoszságból fogja bántani, de nem tudja, hogy nyúljon hozzá úgy, hogy az állatnak ne legyen rossz.

Szerintem ez még mindig egy humánusabb megoldás.

Ilyenkor nem törpenyuszikat árulnak nagy többségében, akik később kedves háziállatok lesznek, hanem házinyulakat, vagy valamilyen keresztezett fajtát, akiknek a kis élete eleve haszonállatként van predesztinálva, és pont a házinyúl mivoltukból adódóan sosem lesznek annyira kezesek, mint mondjuk egy törpenyuszi.

Az egyik barátnőm tavaly vett egy ilyen nyuszit, egész pontosan "bérelt". El lehetett hozni a kereskedésből bizonyos összeg ellenében, és lehetőség volt arra is, h visszavidd, mikoris visszaadták a pénzedet. Ez a lány szeretett volna egy nyuszit, de tudta, h a szülei fixre úgysem engednék (még otthon lakik), viszont ebbe belementek. Ja, és egy 22 éves lányról van szó, szóval nem egy kisgyerekről.

Szóval én ezt nem tartom elítélendő dolognak.

Én azt gondolom, hogy menjen az ember ilyenkor egy állatsimogatóba,vagy a Mari nénihez falura, aztán simogassanak kecskét, nyulat, bárányt, mindent, amit kell. De ne vigyen haza állatot, még kölcsönbe se.

Nekem van két nyulam, biztosan nem adnám oda őket senkinek több napra, de még egy órára sem. Annyira törékeny és érzékeny állatok, hogy az valami hihetetlen. Érzékeny a gyomruk is, nagyon nem mindegy, mit esznek. Még csak az kéne, hogy a gyerek gumicukrot, vagy csokit adjon nekik...

Hideg is kirázott...

Bár, így belegondolva, mikor én voltam kisgyerek, nálunk nem volt húsvéti nyuszizás, vagy bármi. Megkaptam a csokinyuszimat és ennyi, igényem nem volt rá, hogy élő állatot kapjak. Ebből is látszik, hogy a gyereknek eszébe se jutna, hogy neki bárány/nyúl/csibe kell, a szülő tukmálja rá, feleslegesen.