Ez mért van így?

Ezzel én is pont így vagyok!

Mert a kutyák tényleg veszélyesek lehetnek, kiszámíthatatlanok nagyon. A rágcsáló meg aranyos és nincs benne rosszindulat, ha egy rágcsáló véletlenül megharap félelemből teszi, nem pedig bántásból.

Vagy a szülők táplálják bele a gyerekbe, hogy a kutyától félni kell, vagy volt egy rossz élménye a kutyákkal.

Engem is harapott meg kutya, mégis van kutyám. Nem vagyunk egyformák. A kutyáknál minden nevelés kérdése. Ha jól van nevelve, nem harap meg senkit.

Egy rágcsáló sokkal kiszámíthatatlanabb ilyen téren.

Annak ellenére mondom ezt, hogy nyuszim is van. Ő pl. soha nem harapott meg senkit, de hörcsögöm volt már, na ő harapott.

Régen én is féltem, pedig volt egy kis kutyám 3 évesen ő vigyázott rám sokszor, aztán egyszer puszta kedvességből jól összekarmolta az arcomat.

Később már túltettem magam a dolgon és nem féltem, és sok kutyával játszottam, aztán egszer az egyik haverom némmetjuhászával néztem farkasszemet. Egy ideig nem volt semmi, aztán elkezdett morogni és egy szerecsém volt, hogy a srác éppen ott volt és ő is felfigyelt, hogy mért morog és vicsorog a kutya, és reptében kapta el, amikor már urgott neki a torkomnak, aztán jól kizavarta a lakásból. Meg egyszer megkergetett bringával tokajban 8 kóbor kutya. Mentem ahogy csak bírtam, aztán eldobtam a bringát és berohantam a házba. Volt egy másik kis foxi, ami előtt meg mindig elsétáltam és tök ari volt, sokszor meg is simiztem, aztán egyik alkalommal mentem arra, és teljesen meghülyült a kutya, már messziről ugatott, örjöngött, hogy végül el se mertem menni a ház előtt, át kellett mennem a túloldalra. Mert ez ilyen nyitott kerítés volt, a kutya ki tudott jönni.

Hát ezek után, én azért még nem félek tőlük, de tartok, nem bízok bennük, mert nem minden esetben kiszámíthatóak.

Persze találkoztam már olyan kutyával is, akiben megbíztam.

A rágcsálók meg kisebbek, cukik, azoktól mért kéne félni? Jó, tudjak harapni azok is, de nem olyan nagyot, hogy a fél arcodat leszedik, vagy kiharapják a vádlidat.