Mit gondoltok erről a felfogásról?
Sziasztok!
Meghalt a kismalackám sajnos tegnap, és kíváncsi vagyok,hogy nektek mi a véleményetek? Mert én nagyon szerettem őt és igazából azt veszem észre a páromon kívül a környezetemben, hogy senki nem tiszteli azt az érzést, hogy tegnap óta nagyon szomorú vagyok.Mindenki csak úgy van vele,hogy "de hát ő csak egy állat volt és ennyi",de nekem nem.És nagyon zavar,legalább lehetnének annyi tekintettel rám,hogy nem kérdezgetik tőlem, ha látják rajtam,hogy nincs kedvem semmihez,hogy "még mindig azért bánkódsz?" !!Nincs igazam ? Jó, én is próbálom nem drasztikusan felfogni,mert ahogy mondják sajnos vagy nem, de nem áll meg a világ,de nekem kell egy kis idő ehhez,hogy elfogadjam és ne keressem a megszokott helyecskéjén...stb. És még hülyének is néznek,hogy eltemettük.Milyen gondolkodás?Vagy én vagyok ilyen hülye ,hogy ez rosszul esik? Ők nem értik meg,mert egyiküknek sincs kisállata.
Szerintetek? Normális válaszokat kérek csak,most így is elég rossz kedvem van .Köszi
válasza:Teljesen igazat adok neked, én is magam alatt lennék, ha valamelyik nyuszim meghalna.
Akik meg inkább kidobták volna a testét egy kukába, csak magukat minősítik.
válasza:Egyet értek veled, de ne hagyd, h belesüllyedj ebbe az érzésbe.
Nekem is halt meg már kutyám, macskám, tengerimalacom, de abban igazuk van, h mit csinálsz, ha majd egy családtagodat veszted el?
Minden állatot megsirattam, azért kutyát több ideig, mint a többit, de aztán túlléptem ezen, mivel a halál természetes dolog, mi tovább élünk, mint ők, arra gondolj, h megadtál neki mindent, amit lehetett, ennyi volt neki megírva.
Kik azok, akik hülyének néznek, h eltemettétek? Csak azért kérdezem, mert ez nem tartozik senkire, nálunk is el vannak temetve, de ezt nem mondtam senkinek, csak a család tud róla.
válasza:Ugyan így voltam a kutyusom halálakor.A karjaimban halt meg.Én 2 hétig nem ettem semmit..alig ittam. Mindig feljöttem a szobámba és bezárkoztam. 2 hétig elérhetetlen voltam mindenki számára. Majd 2 hét után elmentem iskolába kérdezték miért nem voltam..mi történt..elmondtam ismét sírógörcsök jöttek de a tanárok haza engedtek látszott rajtam elég jól, hogy megviselt voltam.Utána már nem kérdezgettek megvárták míg kiheverem ezt az egészet csak utána beszélgettünk, addig magányra volt szükségem. Nekem is mondták apukámék, hogy csak egy állat de amikor látták, hogy mennyire kiakadtam 2 héten keresztül vérvörös szemekkel néztem rájuk ők is mindig sirtak mert,látták, hogy milyen állapotban vagyok.
Szerintem jól fogod fel. Aki nem hullajt egy könnycseppet sem az állatkájáér az csak hobbiból tartotta és nem "családtagnak" számította. Csak egy állatnak nézte amivel ha unatkozik picit játszik.
Örülök, hogy nem csak én vagyok ilyen. (=
Amúgy sajnálom a cicádat, részvétem! :(
Én sokat gondoltam a kutyumra még videót is csináltam róla
szomorú zenével. Mai napig minden kedden végig nézem, hogy ne felejtsem el az arcát. =(
válasza:Hát 2 hozzám legközelebb álló barátnőm,meg anyukám is pont előtte mondta(mikor említettem neki pont előtte napon,hogy mi van ha egyszer meghal a malacom,)és erre tök lehurrogott, meg "ugyan már nagy lány vagy már ehhez", meg ilyeneket,ők pont 3man azok az emberek,akik pl.nem lágyul meg a szívük úgy ,mint nekem,ha pl.látok egy tündéri kiskutyust vagy báármit.
Na mindegy,nem is foglalkozom velük,mert fontosabb nekem,hogy magam lelkét rendbe tegyem. De azért köszönöm a válaszokat,jó hogy vannak ilyen emberek,akik együtt éreznek. én még azt nem tudom,hogy tényleg megfigyeltem,akiknek nincs állatuk azok tényleg tök máshogy gondolnak dolgokra,mondjuk ez valahol érthető,hisz ők nem úgy gondolkodnak ebben a témában.
Üdv Nektek
Olyan aranyosak vagytok,hogy megértetek engem :köszönöm is szépen!!
Hát jól jön nekem is néhány jó szó most!!!
válasza:Csak azért, mert egy állat kisméretű, attól még a halála okozhat nagy fájdalmat. Megértelek, én a papagájaimat is megsirattam, mert fájt, hogy nekik is fájt a haláluk, hogy szenvedtek. Volt kutyám, macskám, hörcsögöm, mindet megsirattam és nem esett volna jól, ha mások ezért egy kicsit kinéznek vagy megszólnak.
Anyukám ilyen tekintetben eleinte nem volt megértő, amikor gyerek voltam, ugyanilyeneket mondott, ma viszont ő tart kutyát úgy, mintha a saját gyereke lenne. Ezzel nincs is semmi gond, igenis lehet kötődni egy állathoz.
Nagyon sajnálom a malackádat :(
válasza:Ó, részvétem!
Ez nem nagylányság kérdése. Ha szeretted az állatkád, akkor szeretted, és az elvesztése fáj. Egyszerűen csak ők szegényebbek ezzel az élménnyel, hogy milyen, amikor egy kis védtelen, rád utalt lény fekete gombszemekkel néz rád.
Gyászold meg őt, aztán szépen engedd el, és emlékezz a gyönyörű pillanatokra. A többiekkel meg ne törődj.
válasza:Sajnálom
Tudom milyen,pár hónapja nekem a karjaimban halt meg a malackám miután megszülettek a picik,két etetés között zokogtam huszonéves felnőtt nő léttemre.De párom is megsiratta a kis szőröst,a legnagyobb hóban ásta ki a sirját a kertben.
Anyámék hülyének néztem,párom szülei meg pörkölttel vicceltek,h annak jó lenne...
Már nem is mondtuk nekik amikor beteg lett az egyik pici és sokezerbe meg szabadságba került h meggyógyuljon,meg mégtöbbe az ivartalanitások,hogy együtt lehessenek...
szerintük csak kidobott pénz,hisz "2ezerért vehetsz másiakt"
Hát igen egy ilyen dolog minden állatgazdit és állattartót megvisel,ahogy engem is. És próbálok a szép dolgokra emlékezni.Köszönöm az együttérzéseteket.
Üdv.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!