Volt már problémád az állatod miatt?

Sokszor beszólogatnak mert fajtatiszta cicáim vannak, bent tartom őket. Falun lakok, itt az ilyen nem szokás, az a "normális" ha ki van baxva az udvarra a macska és vadászik magának kaját. Van hogy megállnak az ablakom előtt és döbbenten lesik az ablakban napozó macsekot. Mintha valami hihetetlen csoda lenne 🤔

Ismerkedésnél a boáim okoznak "gondot". Ha meglátják a képeimen hogy kígyóm van, általában elkezdik szidni őket milyen csúnyák, fújj, stb. . Nah, erre én bepöccenek és elküldöm őket a jó édes....

Soha nem válnék meg az állataimtól egy ember miatt.

Engem kiröhögtek, meg kicikiztek gimiben, hogy tyúkok is vannak háznál. Nem tudom ebbe mi volt olyan hű de szégyen, vagy nevetni való, de az az ő szegénységi bizonyítványuk volt. Nekem rosszul esett mindenesetre, nem én voltam a hangadó, így lettem "csirkés lány".

Talán ez az ami nagyon megmaradt, más beszólást nem igen kaptam, pedig sok más különböző állatom is van.

De azóta se nagyon szívesen vállalom fel a szárnyasokat...

Én 3 éve élek lassan a párommal, akinek kutyája van. Soha nem volt kutyám, soha nem is vonzott a dolog és nem is vagyok oda értük, amikor a szüleimmel éltünk, egy macskánk volt, de sajnos 6 évesen elpusztult, hasnyálmirigyrákban. Segítek neki sok mindenben ellátni a kutyát, bár úgy gondolom, hogy az ő viselkedése, mármint a páromé, már túl van a normális kategórián, de ettől függetlenül segítek mindenben. Egy dolgot tanultam meg ezalatt a 3 év alatt, soha többet nem akarok nem hogy kutyát, de semmilyen állatot. Mivel egy telken élünk a családjával, húga, anyja, nővére, mindnekinél van valami állat, vadászgörényből 4, kutyából van ahol 2, van ahol 1, így egy dolgot tanultam meg ezalatt a 3 év alatt: soha többet nem akarok semmilyen állatot. Nem hogy kutyát, semmilyet. Ez a kínlódás, amit ők lenyomnak minden egyes nap, nekem sok. Szóval rá lehet "erőltetni" a másikra az állatot, de ha valaki nem szereti pl. a kígyókat, akkor abból úgyse fog jó kisülni. Áldozatokat hoz az ember nyilván egy párkapcsolatban, de hosszútávon nem fog működni, ezt tapasztalatból mondom.

27N

13-as igazad van, nem szabad másikra erőltetni. Viszont ha én kutyás /állatos emberként ismerkedem, akkor nem fogom a párom miatt felhagyni az állattartással. Gondolom te sem erre gondoltál, csak gyanúm, hogy elmentél a többi válasz felett, akik hasonlóan vannak mint te. Ha a leendőbeli nem csipázza az állatokat, akkor nem fogják erőltetni.

Szerintem így is a normális, nem majd később évődni, hogy kinek nem tetszik.

UI.: Én nagyon sajnálom, hogy ilyen a kapcsolatod az állatokkal, állattartással... :( De azért meg is tudlak érteni, hiszen ha nincsen túl sok tapasztalatod, élményed velük, akkor a környezetedben élők agymenése nem fog meggyőzni az állattartásról.

"Szóval rá lehet "erőltetni" a másikra az állatot, de ha valaki nem szereti pl. a kígyókat, akkor abból úgyse fog jó kisülni. Áldozatokat hoz az ember nyilván egy párkapcsolatban, de hosszútávon nem fog működni, ezt tapasztalatból mondom."

Miért vagytok együtt?

Ha én állattartóként ismerkedek, akkor a másik fél is eldöntheti, hogy kellek-e az állataimmal együtt vagy nem, senkire semmit nem erőltetek rá, és nem sértődök meg, ha így nem kellek, de aki azt kérné, hogy ne tartsak állatot, annak gyorsan megmutatnám, hol az ajtó. Nimfapapagájaim, akváriumom és kutyám van. A kutyámat vittem már céges csapatépítőre, munka utáni kollégákkal iszogatásra, ott sem volt gond, de előtte megkérdeztem, hogy nem zavarná-e őket, illetve kutyabarát helyre mentünk mindkét esetben.