Van beleszólásom, vagy mindenféleképpen az van, amit a szüleim akarnak?
Már 12-13 éves korom óta szeretnék nyuszit, de a szüleim nem engedték, amit mai fejjel már meg is értek. Ekkor kezdtem jobban utánajárni a tartásnak. Az évek során olvasgattam a nyúlmentés oldalát, kérdezgettem ezen a fórumon, néztem oktatóvideókat, stb.
Most vagyok 17 éves. Tavaly télen költöztünk újra kertes házba, és a szüleim megengedték, hogy legyen nyulam. Az én pénzemből vettük a felszerelést, (tányér, itató, búvóhely, alomtálca) apám az otthoni anyagból (volt dróthálónk, és lécünk) segített lekeríteni az egyik üres szobában (a ház legeldugottabb részében) egy részt, anyám pedig nézte, hogy mit csinálunk. Megbeszéltem velük, úgy volt hogy szobanyuszi lesz.
Tavasz volt, amikor idekerült a nyuszi, eredetileg a házba a lekerített részre. Még akkor az elején voltam vele állatorvosnál (általános vizsgálat, oltások), egyedül, mert a szüleim már nem támogattak, és én fizettem a zsebpénzemből az orvost. Ekkor a szüleim engedélyével az én nevemre lett íratva a nyuszi. Szobatiszta volt már a kezdetektől, 2 naponta takarítottam az alomtálcát. Nyáron eldöntötték a szüleim, hogy ki kell mennie a melléképületbe, de majd télen visszajöhet. A nyári szünetben szinte állandóan kint voltam vele. Ekkor nyáron lebetegedett. A szüleim azt mondták, hogy egy nyulat nem kell állatorvoshoz vinni, mert hülyeség, nem éri meg. Én vittem el állatorvoshoz, és a teljes kezelést a saját zsebpénzemből álltam, bár a szüleim még a mai napig emlegetik, hogy milyen hülye vagyok, hogy ilyenre költöttem. Azóta szerencsére felépült és jól van.
Ősszel, amikor kezdett hűvös lenni az idő, akkor beszéltem a szüleimmel, hogy szeretném behozni, úgy ahogy nyáron megbeszéltük. A szüleim eleinte kézzel lábbal tiltakoztak (pedig tudták, hogy rövid szőrű, és sosem töltötte még kint a telet). A melléképületben nincs fűtés, és konnektor sincs. A szüleimnek mondtam, hogy ha nem jöhet be, legalább csináljunk olyan meleget odalent, hogy ne menjen 0°C alá a hőmérséklet. Ők erre teljesen kiakadtak, hogy ilyen hülyeségre nem költenek, és nekem sem engedik. Végül hosszú győzködés után Decemberben beengedték a nyuszit, azzal a feltétellel, hogy naponta takarítom, amit be is tartok, hiszen nem szeretném kirakni. A napokban hallottam, hogy egymás között beszélgetnek arról, hogy kirakják a nyulat. Ekkor szóltam közbe, hogy "Tessék?", erre ők elhallgattak, és nem mondtak semmit, mert nem rám tartozik. Pedig úgy került ide, hogy teljesen szobanyuszi lesz.
Szóval én állom az orvosi költségeit, mert szerintük nem normális az az ember, aki ilyen kisállatot orvoshoz visz, és nem hajlandóak rá költeni. Az én nevemre van írva a nyúl (bár ez kiskorú esetén nem tudom mennyire szabályos). Én gondoskodtam róla végig, heti 1-2 alkalommal esetleg a szoba közelébe mentek, de akkor sem biztos, hogy ránéztek, gondozni egyáltalán nem gondozták. A kaját nagyrészt én állom, ritkán kérem meg őket, hogy segítsenek be, akkor is húzzák a szájukat. A pénzem abból van, amit a rokonoktól kaptam húsvétkor, ballagásomra, stb. (spórolós típus vagyok), a szüleimtől sosem kaptam, mert azt mondták, hogy mindent kifizetnek amire szükségem van. Jelenleg is csak a nyuszira költöm a pénzem, raktam félre pluszban vészhelyzetekre, hogy ha sürgősen kell, akkor ne álljak ott, hogy nem tudok fizetni, és az orvossal is megbeszéltem, hogy szükség esetén fizethetek részletekben.
Próbálom a szüleimmel megbeszélni, de nagyon makacsak, úgy érzem, hogy tárgyként kezelik a nyuszit. Nem érdekli őket, ha kínok között pusztul el, tőlük nyugodtan megfagyhatna, ha lehetőségük lenne rá a lehető legkisebb helyen tartanák, mert szerintük nem mozog annyit, hogy nagy hely kelljen neki, persze azt mondták, hogyha nagy helye van szaladgál, és kirúgja az almot. Magyarul azt mondták, hogy kis helyen nem mozog, ezért nem kell neki a nagy hely, de nagy helyen szaladgál. Ha nem bír, akkor persze, hogy nem mozog. Szerencsére sikerült meggyőznöm, még az elején őket, hogy nagy helyet csináljunk.
Magyarul én vagyok a nyuszi egyetlen védővonala, tőlük megfagyhatna, kínok között elpusztulhatna, bezárnák a lehető legkisebb helyre, és mérgező dolgokat etetnének vele, mert állításuk szerint, ami nem jó neki azt nem eszi meg. Tudom, hogy ez lenne, mert emlékszem, hogy amikor óvodás voltam, akkor tartottak törpenyulakat (5 nyúl bezárva egy kb. fél négyzetméternyi helyre, a kisnyulak télen rendszeresen megfagytak, mert havonta 2-3 alom is született, a nyulak a saját pisijükben csúszkáltak télen, nyáron rendszeresen nedvesek voltak, akáclevéltől kezdve, krumplin keresztül a kenyéren át mindennel etették őket, és állatorvost sosem láttak, ezen kívül mostanában kiderült, hogy vágtak is le közülük, a törpenyulakból, amiből én óvodásként annyit láttam, hogy eltűnt, és mindig megmagyarázták valamivel).
A ház természetesen nem az én nevemen van, viszont én is itt élek. Állításuk szerint ugyanolyan családtag vagyok, mint ők, és közös a ház, ezért van beleszólásom a dolgokba, de ha nekik valami nem tetszik, akkor én leszek a kisgyerek, aki nem szólhat bele a felnőttek dolgába.
Tehetek az ellen valamit, hogy kirakják őt a fagyba, vagy teljesen rajtuk múlik a nyulam élete?
válasza: válasza:Szia!
Látszik, hogy egy normális gyermek vagy kérdező, szóval örömmel fogok válaszolni neked.
- a szüleiddel van a probléma, nem veled
- a szüleid azonban megszabhatják, hogy ki/mi és hogyan éljen a házunkban. Ettől függetlenül nem normális amit művelnek
- a nyulak jobban bírják a hideget, mint a meleget, de gondolom, hogy rex nyusziról van szó, ők azért fázósak. Ha a melléképületben a helye eléggé szigetelt, szalmázott, akkor nem lesz baja, a huzatot és a nyirkosságot bírják a legkevésbé
- mondanám, hogy vegyél mellé egy társat, mert így nagyon magányos, de egyelőre örüljünk, hogy nem szökött el "véletlenül" a nyuszid, amikor suliban voltál...
válasza:Nagyon sajnállak téged és a nyuszidat is.
Pont ilyenek voltak a szüleim gyerekkoromban, mint a tieid.
Emlékszem, hogy 12 évesen egy szatyorban, egyedül vittem el a patkánymérget evett kölyökmacskámat, gyalog az 5 kilométerre lévő állatorvoshoz, mert apám szerint tegyek egy fél kalmopyrint a vizébe, oszt jóleszazúgy, majd rendbe jön magától. Az állatorvos meg is lepődött, hogy mit keres ott egy kisgyerek egyedül, a haldokló macskával... én meg bizonygattam, hogy tudok fizetni, mert még megvan a pénzem, amit a keresztapukámtól kaptam szülinapomra... de annyira sírtam, hogy végül az orvos nem fogadott el semmit az injekcióért, meg a műanyag fecskendőért, amit azért adott, hogy próbáljak legalább folyadékot diktálni a macskába...
A cica a reggelt sem élte meg.
A másik macskát, akit az autó ütött el, szintén gyerekként a vérében vittem be az utcáról, orvos persze szó sem lehet róla, az csak egy macska. Egyedül temettem el a kertben.
És sorolhatnám tovább.
Egy dolgot felejtenek el az ilyen szülők: hogy a gyerekek tőlük, az ilyen viselkedésből tanulják a gondoskodást, szeretetet, felelősségvállalást. Aztán majd csodálkoznak, hogy de hát mi "szépen felneveltük" a Katikát meg Józsikát, aztán öregségünkre mégsem nyitják ránk az ajtót, vagy egyedül haldoklunk az elfekvőben.
Szerintem ebben a helyzetben te viselkedsz felnőttként. Szüleidnek még távolról sincs köze a felelős állattartáshoz. De sajnos az van, amit a szüleid akarnak, nemigen tudsz mit tenni. Azért persze, amennyire lehet, állj ki a nyuszid mellett. Nem jó neki a fűtetlen helyiségben, ez egy törpenyúl, díszállat, házikedvenc, egyedül is van, még csak össze sem tud bújni a többivel. Próbálj meg ragaszkodni ahhoz, amit eredetileg megbeszéltetek.
Megmondom, én mit tanultam az egészből, amit neked is ajánlok, bár szomorúan hangzik. Amíg otthon laksz, ne legyen több állatod, az állatok érdekében sem. Felnősz, elköltözöl, és azt és úgy tartasz amit és ahogy jónak látsz. Én is ezt teszem most :)
válasza:Szia!
Nekem is volt nyuszim, egy hónapja pusztult el szegényem. Szerencsére ő mindig bent volt a szobámban, nyáron vittem csak ki. Szerintem próbálj meg magabiztos lenni és nemet mondani nekik, nem tűnnek úgy mintha direkt akarnának neked/neki ártani, hiszen írtad hogy mikor rákérdeztél elhallgattak. Ha megmondod hogy mégpedig a Te nyulad, Te fizeted mindenét és te nem akarod hogy kivigyék, valószínűleg nem fogják kivágni.
Ha minden kötél szakad szerintem az is jó lehet ha ilyen bebújós, meleg "coccoon"-t veszel neki. Nem kell közölni az ősökkel, a te pénzedet arra költöd amire akarod, ami jelen esetben a nyuszi. Vagy simán sutyiba visszaviszed a házba :>.
válasza:Ha kint lesz, akkor szerezz(csinálj) neki egy szigetelt kuckót, rakjad tele szalmával és rakj be neki forróvizes palackot vagy termoszt, hadd melegítse.
Egyébként szülőként részben megértem a szüleidet, micsoda pazarlás egy nyúlnak fenntartani egy egész szobát.. Biztosan nem engedném, legyen csak a gyerekem szobájában(ez nálatok nem opció?) legalább rendben tartja a szobáját, hogy a nyúl ne rágjon meg semmit, napi 5-6 óra ketrecbenléttől nem lesz baja, a többiben a saját szobájában meg úgy engedi ki, ahogy szeretné, akár egész este kint lehet, reggelre meg betereli.
A szülőknek vannak olyan dolgai, mikor nem megy a következetesség, vagy nem gondolnak bele mi lesz egy egy ígérettel, de ilyenkor a gerincesek felvállalják a hibát és közlik a gyerekkel, hogy elhamarkodták a dolgot, igyekeznek jobban figyelni legközelebb, de a nyúl nem maradhat külön szobában.
Az állatbarátiság.. hát. Ők ilyenek, én nagyon lenézem ezt a felfogást, meg is van a véleményem róluk, de nem tudjuk milyenek a körülményeitek, és ha nincs pénzem én se nézném szívesen, ahogy az imádott gyerekem azt a minimális kis pénzét egy nyúlra költi, annyival is kevesebb lesz neki felnőttként.. Lehet nem tudsz az anyagi helyzetetekről, fizetnek hitelt meg minden, és a háziállat érdekeit beelőzi a gyerek és az ő érdekeik(ez normális).
Szóval költöztesd a nyuszit a szobádba kompromisszumos megoldásképp, ha pedig kint szeretnéd tartani, akkor forróvizes palackokból jó sok, és szigetelt kuckó!Akár azt is lehet, hogy fogsz egy fedett macskaalmot, rákötözöl celluxszal egy csomó forróvizes üveget, azt körbetekered pár méter alufóliával, belehúzod egy nagy tornazsákba az egészet, hogy csak a bejárat maradjon szabad(nyúl nem rágja meg), a belső részt teleszalmázod.. Ez bent fogja tartani a meleget éjszakára de minden este szét kell szedni és újra csinálni.
Azért azt el kell ismerni, hogy nagyon kevés olyan szülő van, aki a házban lekerítene egy egész szobát a gyereke nyulának, aki bent végzi el a dolgát, mégcsak nem is egy nagytestű kutyának..
Szóval a szüleid nem vészesek szülőnek(nekem az állat költségeit állja a gyerek is szimpatikus) csak állatokkal való viszonyuk gyomorforgató.
Nekünk most lesz hörcsögünk, mert a gyerek minden vágya, szépen meg is mondtam, hogy ő fogja takarítani, az a minimum, pedig csak 7 éves és végignézettem vele vagy 20 hörcsöggondozós videót, együtt vásárolunk a boltban, megmondom, hogy hány tábla csokinak felel meg a hörcsögholmi ára, amit veszünk, ki is kérdeztem a tartalmát és vissza kell mondania vásárlásnál mi miért fontos és melyiket válasszuk.. eléggé haragszik rám, de majd később fel fogja fogni, miért fontos:)
Egyébként szerintem nem nevelés kérdése az állatszeretet, téged meg a válaszolókat sem nevelte senki arra, hogy szeressék őket és gondoskodjanak róluk, egyszerűen csak így van. Az én szüleim nem bírják az állatokat, én igen, a gyerekem is magától ilyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!