Hogyan tudnám legyőzni a kígyókkal szembeni fóbiámat?

Ha erős a fóbia, akkor sehogy, maximum erre szakosodott pszichológussal aki fokozatosan hozzászoktat, előbb képekkel, utána ha attól már nincs para, távolról nézni a bezárt, állatot, stb (nem tudom Magyarországon van-e ilyen szakember).

Szorongáscsökkentőket szoktak még felírni, bár ezt szociális fóbiásoknak, pánikbetegeknek pl, egyszerű/tárgyi fóbiánál nem jellemző.

Pszichiáter nekem semmit se mondott a fóbiámra (súlyos, szintén állat, de nem kígyó).

Nyugtasson meg az a tudat, hogy Magyarországon tényleg baromi ritkák, pláne egy városban, attól, hogy többet találtak a szokásosnál, még nem fogsz minden sarkon kígyóba futni. Aktív időszakukban (amikor nincs téli álom) kerüld a kedvelt élőhelyeiket (vízisiklónak tavak, mocsarak, környéke, illetve olyan helyek, ahol sok a zsákmányállat, egér, patkány, pocok). Szeretnek köveken napozni, de utcán azért elég ritkák, a járda nem valami optimális búvóhely nekik.

De tényleg nem sok esély van, hogy kígyót láss, ha nem akarsz, ha mégis kiszúrsz egyet, próbálj ne túl látványosan sikoltozni (tapasztalat, hülyének nézik az embert), kerüld ki széles ívben, lélegezz mélyeket, gyorsan távozz, nem fog a közeledbe menni, fél az embertől.

Nem, lakásba semmiképpen (a magyar kígyók persze), pláne ha lépcsőházas a lakás.

Kertes háznál is max a melléképületekbe (ha vannak).

Na jó, kicsit bővebben, hogy megnyugodj:

Ha panellakásban kígyót találnak (amit nem háziállatként tartanak), az annyira ritka, hogy már magában hírérkéke van (találtam egy ilyen linket, de esélytelen, hogy az állat magától mászott volna be, vagy valamivel, pl nagy zsák terméssel összefogták és bevitték, vagy valaki bedobta a levelesen, ilyesmi)

Ha nem hagyod tárva-nyitva az ajtód, nem tud bemenni a kígyó (de még tökig nyitott lakásajtón is valószínűtlen), nem fog felmászni és magától beslisszanni a levelesen vagy az ablakon, és nem fog besurranni melletted, amikor nyitod az ajtót, mert ha ott is lapulna a közelben, baromira megijedne tőled és a nyíló-csukódó ajtótól.

Szóval kígyód max úgy lesz, ha rosszakaróid így akarnak kicseszni veled.

Ha súlyos kígyófóbiád van, azt csak pszichológiai terápiával tudod legyőzni. A súlyos fóbia ott kezdődik, hogy ha közelről meglátsz egyet szívrohamot kapsz, de kétlem hogy ennyire súlyos.

Próbálj megbarátkozni a gondolattal, és gondolj bele: mit árthat neked az a kígyó, és miért tenné? Ők is gondolkodó, tudatos élőlények, megvan nekik a helyük a táplálékláncban, mégpedig az ember alatt. Semmi okod félni tőle, és a fóbia csak egy betegség, ráadásul sokkal rosszabbak is vannak, pl. én irtózok a pókoktól, már ha meglátom a NEVÜKET felgyorsul a szívverésem, és én sajnos mindennap találkozok is velük, most is fél órája láttam meg egy elég nagyot a tükrömön, kellett hozzá bátorság hogy a kezemmel összenyomjam :D.

Egyébként meg meglepődnél, ha tudnád milyen ritka az, hogy egy házba bemegy egy kígyó. Ha tisztán van minden tartva és éjszaka nincs nyitva az ajtó, akkor eggyel sem fogsz találkozni.

Át tudom érezni a helyzetedet, én rengetegszer voltam így, de sosem igazolódott be a félelmem, neked sem fog :)

ciganysongoku:

Sajnos az, hogy belegondol a súlyos fóbiás hogy mennyire bagatell hülyeség a félelme, mennyire ártalmatlan, sőt hasznos jószág az az állat, az még nem segít. A fóbia azért fóbia és nem félelem, mert totál irracionális.

Én egész életemen át küzdöttem a fóbiám ellen, alaposan utánaolvastam a szóban forgó állatnak, már óvodásan is meg tudtam fogalmazni mi a gáz, amikor anyámnak elmeséltem: "tudom, hogy nem bánt, meg tudom, hogy lehetne szépnek is látni, szeretni is, sőt, szeretném szeretni, de nem bírom mert annyira rettegek tőle!" Nézegettem képeket (hányingerrel küszködve), bekeretezett döglött példányokat, ezeket mára gond nélkül el is viselem, akár érdekesnek is tartom, néha még perverz módon "esztétikusnak" is, de ha egy (zárt) légtérbe kerül velem egy, vagy túl közel jön, jön a pánikroham - egyszer majdnem bele is haltam (ijedtemben az úttestre ugrottam, ha nem kapják el a grabancom, elcsapott volna egy kamion.)

Sajnos a súlyos fóbiásokat max. a másik súlyos fóbiások értik meg, én pl. imádom a kígyókat, pókokat (tartottam/tartok is), de el tudom képzelni mit érezhetnek a kígyófóbiások és arachnofóbiások, csak be kell helyettesítenem az állatot a saját mumusomra.

Egyébként Kérdező, szívesen cserélnék veled fóbiát, szerintem te járnál rosszabbul. Én a lepkékkel és molyokkal állok hadilábon, azok a rohadtak meg néha még a szúnyoghálón át is bekeverednek, nyáron minden tele velük, és néha akár neki is repkednek az embernek (főleg a lepkefóbiásoknak, őket különösen imádják).