Megéri vajon ez az egész? A terveim nem egyeznek azzal, amit a társadalom elvár tőlem. Van esély újrakezdeni, vagy teljesen reménytelen?
Azért azt vedd figyelembe, hogy amire 6 éves korodból emlékszel, meg amit elképzelsz, az csak egy álomkép. A valóságban sokkal nehezebb állatokat tartani, 24 órás 365 napos munka, nincs szünet, betegség, nyaralás... Az én szüleim tartottak kecskéket és teheneket mielőtt megszülettem. Hát nem volt olyan boldog élet. Az idősebb testvéreim elég sokat szenvedtek, sokat kellett segíteni, csúfolták őket az iskolában mert "kecskeszaguk" volt stb. Ahogy felnőttek, a háromból kettő már tartózkodik az állatoktól, a harmadiknak is csak házikedvencei vannak. Én, aki nem tapasztaltam a nehézségeket, jobban érdeklődöm ez iránt az élet után. A szüleimnek ugyanúgy mindenféle fájdalmuk és betegségük van mint neked, aki egész nap ülsz. A jogi oldala és a boldogulás sem mellékes. Minket például feljelentett a szomszéd, pedig mindent betartottunk, és akkor adták fel a szüleim végleg a nagyállat tartást. Mikor az állatokkal baj van... Mikor fel kell darabolni a kisborjút, mert nem bír megszületni... Az már nem tündérmese meg csillagos ég.
Amúgy nekem úgy tűnik, hogy azért érzed magad ilyen rosszul mert igenis érdekel hogy mit gondolnak mások. Nem volt muszáj bankban dolgozni vagy 50 nm-en élni vagy a fővárosban. Én pl vidékről hamarabb beérek Pestre mint a pesti ismerőseim. Kertes házat sem csak 60 millióért lehet venni. Az sem mindegy, hogy a párod mit gondol. Vagy nem is akarsz vele maradni? Zavar, hogy lenéznek az ismerőseid, de közben te is lenézed a városiakat. Egyik sem jobb mint a másik, mindenkinek más a jó. Neked szerintem egy kis terápia kéne előbb, hogy ezeket kezeld.
10 éve pont ugyanezt éreztem mint te!vágj bele!vegyél egy farmot,kecskéket,teheneket,lovat,nagy nagy kertet,szántőföldet,és 100%ban eltudod magad látni,így történhet bármi,nemkel azon aggódni mit esztek holnap,illetve ha van hozzáértésed,egy mini lovardát is nyithatsz,a lovaglásért óránként 3000ft-ot fizetnek a gyerekek,a kecskesajtot árulhatod,a tehéntejet,és a zöldségeket is!
Énis pont ugyanezt éreztem,és mióta lett egy kész farmunk,jelentem iszonyatosan boldog vagyok!és semmirt sem adnám senkinek😊
A mentalitasod alapján azt gondolom, hogy te meg fogod csinálni, és még sikeres is leszel benne.
Vágj bele.
Ha nem tetszik, akkor simán eladod, kiadod vagy másképp oldod meg a helyzetet.
Nagyon nagyon sok buktató lesz az elején,és rengeteg pénz.
Készülj fel. Nincs nyaralás, nincs hétvége.
És egy idő után ez is olyan monoton lesz mint a monitor. Most lehet hogy hobbiként fogod fel, de ne adj isten, ha fekszel egy tüdőgyulladással otthon, az állatnak akkor is kell enni. Nincs táppénz.
Ez most az egyik rossz oldala a dolognak, de kívánom hogy sikerüljön neked.
Mindent bele.
Tényleg nem probléma, hogy sehova sem tudsz majd elmenni az állatok miatt?
Valóban az állatokat akarod szolgálni egész életedben? Mert az állattartás erről szól.
Képes leszel majd a kis bakokat vágásra eladni, vagy magatoknak levágni?
Mamám tehenészetben dolgozott, kis túlzással a bőre is átvette a tehénszagot. Te pedig fejni fogod a kecskéket, tehát minden nap hajat kell mosnod, hogy ne legyen kecske szaga.
Javaslom, hogy vegyél vidéken egy házat, pár évig tarts baromfit, disznót. Ezek tartása egyszerűbb véleményem szerint. Könnyedén megoldható munkába járás mellett is.
Egy agrár településen élek, 20-30 éve hetente kétszer volt disznó leadás, több száz darabbal. Most maximum 5-10 anyadisznó van a faluban, leadás régóta nincs már.
Tehát szinte mindenki abbahagyta az állattartást.
Konyhakertje is csak 20-30 százaléknak van.
A földművelés az természetesen virágzik.
Nem lebeszélni akarlak,de nem olyan idilli a falusi élet, mint ahogy azt a vidékre költözni kívánó városiak elképzelik.
Ha a helyedben lennék, az agglomerációban vennék házat.
Gyerekek taníttatása is sokkal könnyebb ott, mint egy faluban.
6./
Köszönöm szépen! :) Hát, ha tüdőgyulladással fekszem otthon, akkor etet a párom. Nem vagyok egyedül.
Természetesen tisztában vagyok ezekkel, mégis ezt szeretném . Meglátjuk, mit hoz az élet. Köszönöm :)
7./ Köszönöm szépen a te véleményedet is. Talán azt elfelejtettem írni a leírásban, hogy 20 évig vidéken éltem :) Szóval nem vagyok teljesen városi. De állatokkal csak 6 éves koromig foglalkoztunk , ezért már halovány az emlék :)
Az agglomeráció nem jön szóba azért sem, mert közelebb szeretnék lenni a szüleimhez, hogy később, ha gyerekünk lesz, a közelben legyenek .
Alapból is azon gondolkoztunk, hogy vidékre megyünk egy házba, csak még sok a dilemma, főleg az állattartás miatt. Mert nekik nagyobb hely kell, 400-600 m2-es udvarban nem tarthatok állatokat, szóval vagy veszünk egy házat nagyobb telekkel (3-4000 m2), vagy egy tanyát, zártkertet, nyilván árban sem mindegy. Ráadásul a zártkert általában valamilyen veszélyeztetett helyen van (pl viztározó mellett) , ami hosszú távon nem túl jó és általában sok helyen még csatorna sincs és víz sem bekötve, ami elég nagy költségeket vet fel, mert alapvető igényeink azért vannak.Gáz nélkül megvagyok, mert vannak alternatívák, de csatorna nélkül maximum a derítő megoldás, ami eléggé elavult történet így a 21. században... Nem baj, valami megoldás csak lesz, rengeteg privát üzenetet kaptam olyanoktól, akik már belevágtak és nagyon köszönöm mindenkinek a hozzászólást, véleményt :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!