Miért eszik meg a halak a saját ivadékjaikat is?

Általában ezek a halak rengeteg ikrát szórnak el, amíg az ivadéknevelők kevesebbet. Így abból a sokból is marad annyi életben(a természetben, normális egyedsűrűségnél) hogy fenntartsa a populációt. Akváriumban természetesen ez legtöbbször nem működik, mert a halak nagyobb eséllyel találják meg az elszórt ikrákat, ivadékokat az aránylag kis helyen.

Nem mind eszi meg, főként az elevenszülők. A szájköltő sügérek hetekig tartják a szájukban a kicsiket.

Az akvárium zárt világában gyakoribb és jobban megfigyelhető a szülői kannibalizmus. Általánosságba nézve több okra visszavezethető és azt mondanám, hogy szinte minden felmerülő és feltételezhető ok előfordulhat egyes halaknál, amiket felsorolták azok is. Talán érdekesebb az, hogy a természetben ivadék és ikravédőnek tartott halak miért eszik meg a saját ikráikat és ivadékaikat akváriumi körülmények között, mint pl egyes vitorláshalak. Az az általánosnak mondható nézet, hogy a fogságban tartott és szaporított halak idővel elveszthetik az ivadékgondozásért felelős ösztöneiket. Az én saját véleményem az, hogy inkább a szűk tér és a rejtekhelyek hiánya az ok, szerintem a természetben is hasonló módon cselekednének de ott az ivadékok még azelőtt szétszélednek, ill elrejtőznek mielőtt a szülők vadászösztöne felül kerekedne a szülői ösztönön. Vannak erre irányuló megfigyeléseim de természetesen ezekből nem lehet általánosságokat levonni. Az afrikai szájköltők valóban gondos szülők és eleresztés után a kishalak már annyira fürgék és óvatosak, hogy ritkán esnek áldozatul ha megfelelő életteret biztosítunk. Mondjuk olyan nagy akaratot nem is igen látok a felnőttekben a kicsik levadászására mint más sügéreknél, példának okáért mint pl a vitorlásoknál ha már őket említettem. Célravezetőbbnek tartanám egy-egy adott hal viselkedését megnézni ebben a témában, mint általánosságban keresni a választ.

Azért, mert azt hiszik róluk, hogy szúnyoglárvák.