Mitől ennyire népszerű a növényes akvarisztika?

A szépség szubjektív dolog, de attól még általánosságban ki lehet jelenteni, hogy az azok az akváriumok szépek. Főleg ha egy átlagos ember akváriumával veted össze, pl rákeresel jófogáson, hogy milyeneket árulnak. Most ezek az emberek meglátnak egy szépen gondozott növényest, egyből megtetszik nekik.

Más kérdés, hogy amennyi időt meg energiát bele kell ölni egy növényesbe, annyiból egy gyönyörű vegyes halast is lehet csinálni, de hát kinek mi tetszik. Az abszolút jó oldala meg az, hogy a növényes akváriumok miatt az akvarisztika menő dolog, sok új embert beránt a hobbiba, akiknek előtte eszükbe se jutott volna akvarizálni.

sokkal több vele a macera 84% os, metszetni, naponta tápozni, co2-vel bíbelődni.

míg az én 600 literes sügéres növény nélküliben, napi 1 perc a kaja, és heti 30 perc a vízcsere, meg az algakaparás, egy nagyobb növényessel több órát foglalkoznak 1 héten.

Elismerem Takashi Amano mester munkásságát, de ha már növényes akvarisztika, akkor nálam a holland stílus a nyerő.

Az iwagumis akváriumok, azok igazából nem is annyira növényes akváriumok, hanem "köves/sziklás" akvik.

Nekem a japán stílusú nature akváriumok, eléggé túlerőltetetnek tűnik. Az ilyen agyonra kreált, elvont, katartikus, sőt néha groteszk layout-ok már nem is annyira természetes hatást váltanak ki. Tudom ízlések és pofonok...

Holland stílusú növényes:

[link]

Iwagumi stílusú növényes:

[link]

Hát szerintem, csak az első képen látható akvira lehetne azt mondani, hogy akvaKERTÉSZET. A második képen az iwagumi-son szinte nincs is köze a növényezéshez. Az,hogy a táptalajba be van ültetve monte carlo vagy más alacsonyra növő előtéri növény (csak 1-2 féle növény..ugye) és pár szikla el van döntve, ilyen-olyan fokos szögben az nem klasszikus aquascaping, szerintem. :)

Víz alatti mikro sziklakert.

[link]

[link]

Ezek szép japán stílusú növényesek, ez rendben van.

Na ezek azok SZERINTEM, amik már túlzások (átesnek a ló túloldalán):

[link]

[link]

[link]

Félreértés ne essék... szépek ezek az akváriumok. Biztos, hogy nagy kreativitást, és türelmet igényel a megépítésük, iszonyatosan aprólékos babra meló lehet. De ezek már kissé irreális megjelenítések, látszik, hogy itt már nem is igazán az akvarisztikáról szól a dolog. Oké művészet meg minden..de ez már nekem túlerőltetett.

Ezek ilyen "stylist" akváriumok.

Szerintem ezek az akváriumok pusztán azért készülnek, mert meg tudják csinálni.

Látványra nem szokványos.

Lebegő kő, víz alatti vízesés szimulátor, mindenféle éghajlatot utánozó szárazföldi látképek , a sivatagtól az erdei utakig...

Ezek szerintem arról szólnak, hogy képesek megvalósítani a megálmodott képet, bármi is legyen az.

Magam részéről, (ami nem túl sokat számít) ahogy öregszem, egyre nehezebben fogadom a változásokat, így ezen a téren is nehezen vagyok meggyőzhető.

Ez , szembe megy mindennel, amit én anno az akvarisztikáról tanultam, az alapjaival, hogy miről szól alapvetően ez a hobbi.

Nem azt mondom, el lehet tolni ilyen olyan irányba... de tegye más, köszi, nekem nem kell.

Ami az ázsiai kultúrát, hobbi állatokhoz való hozzáállást illeti, az nekem mindig is egy amorf , enyhén pszichopata jelleget képviselt, akármennyire is elterjedt, meg híres lett.

Gondoljunk csak a régmúltra visszatekintő teleszkópszemű aranyhalra.

Számomra ez ugyanúgy az akvarisztika alapvető elvei ellen van, mint az állandóan víz alá kényszerített mocsári növények, a 24 órás látvány akváriumok, vagy a szárazföldi látképek groteszk vízi világgá avanzsálása.

Hogy a divat mit hoz, mit visz, az más kérdés.

Az egy dolog, amit mondasz, hogy sokan szeretnének akvakertészek lenni.

Más dolog, hány embernek sikerül, hány ember ismeri fel közben a természet erejét, szeretetét, tiszteletét, hányan tartanak ki az irány mellett...

Az idő eldönti.

Az viszont 100%, hogy ez a hobbi a természetről szól, és aki a természet ellen dolgozik, annak fel kell kötnie a gatyáját!

#7-es (18:37) Válaszolóval egyetértek!

Az akvarisztikának valóban a természetről kell szólnia.

Takashi Amanonak van egy ilyen idézete:

“Az emberek – a legutolsónak érkező élőlények ezen a 4 milliárd éves bolygón – elértek arra a szintre, hogy elpusztíthatják a természetet. A valaha tiszta víz eliszaposodik, az üde zöld vidékek elvesztik színüket. Az életszínvonal javításával az emberek saját természeti környezetüket és ezzel magukat teszik szegényebbé. Sivár környezetben pedig csak sivár lelkek élhetnek. Emlékeznünk kell arra, hogy mi magunk is a természet részei vagyunk. Az akváriumok építésével és fenntartásával az emberek újratanulhatják a bonyolult kapcsolatot a különböző életformák, a növények, halak, mikroorganizmusok és saját maguk között. A gazdagság és szépség, a kiegyensúlyozottság és a harmónia eredménye. Az akvarisztika a legjobb út ennek az igazságnak a megismeréséhez.”

Egyet is értek ezzel Amano mesterrel maximálisan. Csakhogy Amano a Nature és főleg az Iwagumi stílussal elvitte az akvarisztikát olyan irányba, ami sajnos már pont az ellenkezője, mint amiről ő beszél.

Mocsári növényeket tartanak, agyonra sterilizált víz alatt tartósan, full high-tech technikákkal amikbe eltorzult, a természettől teljesen elrugaszkodott, irreális és groteszk látványú tájképeket kreál. Így végeredményképpen az ember kap egy milliós összegű csilli-villi dizájner/stylist akváriumot.

Amano divatot teremtett (+ egy jó vállalkozást - ugye az ADA márka) és kétségkívül népszerűsítette az akvarisztikát. Viszont amit ő a gyakorlatban képviselt (és ami a halála után jelenleg is van) az már nem igazán akvarisztika, és még csak nem is akvakertészet, inkább "csak" MŰVÉSZET. Művészetnek tényleg egyedülálló!

Ugye sokan Amano-t tartják az akvakertészet egyik félistenének/atyjának. Most az igazság az, hogy már Amano előtt is létezett az akvakertészet, a növényes akvarisztika, ez a holland stílus (amit maga Amano is tanulmányozott). Szóval ez a vízalatti kertészkedés/növényezés, abszolút nem egy új dolog, már a '70-es és '80-as években is létezett. (Persze nem a mi kis hazánkban volt népszerű. :D )

Az igazi akvakertészeket nem Japánban, hanem Hollandiában kell keresni. Ott van igazi hidrobotanika.

Amúgy pedig, én is inkább a régi iskolát követem az akvarisztikán belül.

Ez az idézet tényleg rendben van, (kár hogy csak üres propaganda) különös tekintettel arra, hogy

"Emlékeznünk kell arra, hogy mi magunk is a természet részei vagyunk"

Hogy a részei vagyunk, az a zsigereinkben van, ezért tartunk kutyát, macskát, hörcsögöt, szobanövényt, valami zöldet, valamit a természetből, valamihez muszáj visszanyúlni, az alapokhoz, az eredethez, ez ösztönös, enélkül max a szociopaták képesek élni, aki meg belekényszerül a betondzsungelba, az ösztöneiben érez valami hiányt, keres valami megnyugvást, legyen az horgászat, erdőjárás, bármi.

Emlékezni inkább arra kéne, hogy mivel a természet részei vagyunk, tehát kisebbek annál, követnünk kell a törvényeit!

Nem megerőszakolni, nem már csak azért is megmutatni, mennyire természetellenes dolgokra is képesek vagyunk.

Az akvarisztika a természet lemásolásáról szól, nem az újragondolásáról, amiben az alapvető különbség, hogy előbbi igényel némi alázatot, mert valóban felismeri az ember, hogy része a természetnek,

utóbbi meg a dominanciáról szól, és a természet fölött állásról.

Persze a kémiát, biológiát felhasználva, a legelvetemültebb akvakertészkedés is természeti törvényeket követ, csak magától ilyen nincs a természetben.

Úgyhogy átfedések vannak, de alapvetően ez a hozzáállás nem az én világom.

"Emlékezni inkább arra kéne, hogy mivel a természet részei vagyunk, tehát kisebbek annál, követnünk kell a törvényeit!

Nem megerőszakolni, nem már csak azért is megmutatni, mennyire természetellenes dolgokra is képesek vagyunk.

Az akvarisztika a természet lemásolásáról szól, nem az újragondolásáról, amiben az alapvető különbség, hogy előbbi igényel némi alázatot, mert valóban felismeri az ember, hogy része a természetnek,

utóbbi meg a dominanciáról szól, és a természet fölött állásról"

Ott a pont!