Minek tart halat, ha csak 15-20literes akváriumot tud biztosítani neki? miért kell kínozni az állatokat?

Azért van egy-két faj, ami 30 literben már tartható.

Másrészt akármilyen nagy akváriumot is lehet túltelepíteni / nem megfelelően összerakni.

Én is 30 literessel kezdtem. Pár guppi volt csak benne, most is van két ilyen akváriumom (egy a nőstényeknek, egy a hímeknek) - egymás mellé tolva 100 cm-es frontfelületen nézegethetem a halakat:) és csak 60 liternyi vizet jelent. Hiába mondják mindig, hogy a kis akvárium nagyobb gond, számomra ez a méret sokkal jobban kezelhető, nem kell hozzá olyan különleges felszerelés, és beállt az egyensúly - és engem stresszelne, ha arra gondolnék, esetleg szétfolyik valami miatt a lakásban mondjuk 100 liter víz:S.

Már van két 60 liter körüli akváriumom is, mert olyan fajokat is szerettem volna tartani, amiknek a 60 liter kicsi lenne.

Alapvetően az a gond, hogy a emberek nem fogják fel, hogy a boltban csak ideiglenesen tárolják a halakat, az ottani körülmények hosszabb távon nem megengedhetőek és az állat csak kínlódik. De a boltból hazamegy, ránéz a saját aksijára és azt mondja, hogy "üres", meg "ekkora aksiban X fajt is tartanak, jól megvan, én miért ne vehetnék?":S

A másik baj meg az, hogy tele vannak az üzletek ilyen semmire-sem-jó mini-akváriumokkal, és sokszor az eladók sem tudják, hogy mi mire (nem) jó. Egyszer egy eladó tőlem kérdezte, 30 liter alatt tényleg rossz-e a halaknak, és amikor beszéltem neki az állatvédelmi törvényről, csillogott a szeme, és rögtön megjegyezte, milyen hasznos az infó, mert ezzel is érvelhet a vevőknek a nagyobb akváriumok mellett:)) - ráadásul azt mondta, épp előtte volt céges képzésen:(

Ez nekem is problémám. Sokakkal vitatkoztam ez ügyben, és végül legyintettek, mondván, hogy én vagyok a hülye, ők jobban tudják. Önkéntes vagyok a helyi állatmenhelyen, mondjuk nálunk kutyusok vannak, de tudom miről beszélsz, és én is tudnék mesélni...

A kisállatokra visszatérve, nekem is van halam. Szeretem az állatokat. Kiskoromban énekeltem a gyíkoknak, ha megláttam őket. (Jól van, tudom, buta voltam, de jószándék vezérelt. Meg a tyúkoktól loptam is búzát a verebeknek nagyszüleim nagy örömére) Nagypapával jártuk a kertet (egy 5 holdas tanyán laktunk) és leveleket tettünk a pocsolyákra, hogy ha beletéved egy bogár, kitudjon mászni, és mikor megszáradt a szárnya, tovább tudjon repülni onnét. Ebben nőttem fel, ezt láttam magam körül. Engem a nagyszüleim neveltek fel, ők a növények és állatok gondozásara tanítottak. Mikor nagyobb lettem, ezért is csatlakoztam az önkéntesekhez. Csak azt szeretném mondani, hogy szerintem ez nevelés kérdése. Ha állatgyűlölő emberek neveltek volna, fogadok, hogy most vitába szállnék Veled és az állatkínzást hirdetném... Tehát fontos, hogy egy adott ember miben nő fel, mire tanítják.

Viszont ez sem feltétlen igaz, mert a párom városi gyerek volt, nekik nem volt sok állatuk, csak mindig egy kutyusuk. De együtt lakunk már két éve, és ugyanúgy képes fél órákat gügyögni a hörcsögünknek, mint jómagam. (Hörink is van, meg halunk is) Szóval tanulható ez a magatartás.

Azt mondom, hogy csak két féle ember képes bántani állatokat, az egyik, aki gonosz, rossz indulatú, megkeseredett ember, tehát betegesnek mondható nyugodtan, mert egészséges ember nem élvezi a szadizmust. (Nem találkoztam ilyennel csak a nyomaikkal, pl. felakasztott kutyákat találtunk, és egyéb dolgokat sajnos... De ha találkoznék, feljelenteném azonnal)

A másik az a jobbik eset. Mikor valaki tudatlan. Bár ez sem követendő, de ilyenkor jó útra kell téríteni az illetőt. Lehet, jó szándék vezérli, de fogalma sincs, hogy az adott fajnak mik az ideális tartási feltételek. Régen elöntött a méreg és magamból kikelve ordibáltam, ha ilyet tapasztaltam... Ez nem megoldás. Már belátom. Hiába van igaza valakinek, ha hülyének nézik. Akkor az illető csak legyint egyet és folytatja a tevékenységét... De jobb, mintha örömből kínozná az állatai, tehát, én azt mondom, hogy az ilyen tudatlan emberek igenis taníthatóak.

Nagy-nagy türelemmel kell viseltetni az ilyen emberek iránt, és elmagyarázni, szájba rágni nekik a dolgokat, felajánlani a segítséget, és könyvtárba küldeni őket, vagy legalább is a számítógép elé parancsolni. Nem azt mondom, hogy személyes tanácsadóvá kell válni, de az elején érdemes és kell is felhívni a figyelmüket a helyes állattartásra. Csak elindítani kell őket, nem végig kísérni az úton. Ha így sem fogja fel a dolgokat, akkor folyamodnék csak az állatok elkobzásához, vagy a feljelentéshez. (Csináltam ilyet, de kinevettek)

Megoldásként a több és jobb tájékoztatást mondanám, de a jelenlegi társadalmunk nem is fordít kellő figyelmet az állattartásra. Halak minimum 30 literes akváriumban tarthatóak a törvény szövege szerint. Oké. De akkor miért árulnak még mindig 20, de akár, 10, 5, sőt 1-2 literes miniatűr akváriumot is?! Na itt a probléma. Ha 30, akkor legyen 30. (Mondjuk én 50-nél alább nem vinném, de az én vagyok)

Végezetül a kérdésre válaszolva, hogy "miért", szerintem az igazi válasz: a tudatlanság és a nemtörődmség. Nincsenek tisztában az állattartással. Ennyi. (De tegyük hozzá, hogy az ilyen emberek szerint a válasz: a pénz. Sokakat hallottam arról érvelni, hogy: "Jaj, ne nyavalyogj már, hát így olcsóbb. Ne szólj bele, nézd milyen boldog nálam! Nem veszek nagyobb helyet, nincs rá pénzem"... Ezt nem hiszem el. Nekem még nincs keresetem, mint azoknak, akik ezt mondják, de csak az ösztöndíjamból (havi 10) összespóroltam az akváriumomra valót, értem ez alatt az üveget, a szűrőt, fűtőt, hőmérőt, légpumpát, és egyebeket, talajt, növényeket, állatokat. Igaz, hogy egy jó ideje gyűjtögetettem rá... de összegyűjtögettem végül amennyit kellett. Utánaolvastam, és meg is vettem mindent. Inkább legyen később halam, de mire eljön ez az idő, érezze jól magát. Ezt gondolom, és ehhez tartom magam. De ha minimum havi ezer forintot félrerak valaki, akkor is összespórolhat rá. Egy év alatt ez 12E forint, ebből már vehet egy közepes minőségű fűtőt és szűrőt. Szóval akárhogyan is, de max. 3 év alatt összejön a pénz egy közepes méretű akváriumhoz. De ha többet tesz félre, akkor hamarabb is. Ez csak akarat kérdése. Vehettem volna cigit is a pénzemből vagy piát, vagy akármi mást...)

Sokan inkább megvesznek valami szép állatkát, majd örömködve várják a halálát, hogy újabbat vehessenek. És ez egy körforgás, megveszik és újra végignézik a halálukat, és újra és stb. Havonta új halakat venni kb. annyiba kerül, mint egyszer, de normálisan felkészülni és megteremteni a megfelelő feltételeket.

Persze... gondolom sokaknak unalmas 3-5 évig ugyanazokat az állatokat gondozni és havonta újra vágynak... Őket bezárnám egy íróasztal méretű helyiségbe, amit nem tisztítanék, legyen csak jó koszos, persze a levegő se legyen tiszta, és minden nap rengeteget kapnának enni, "mert cuki, hogy sokat esznek és elhíznak". Csak egy hétig bírják ki, utána elbeszélgetnék velük külön-külön, hogy mennyire tetszett nekik...

Gomene, ha sokat írtam. Nekem ez a véleményem, másoknak meg más. A szomorú az az, hogy csak a magam fajták kapják fel így a vizet, mások gyönyörködve nézik a saját állataik pusztulását. De hát, csak arra van pénzük, és energiájuk...

Talán a felelősségteljes élet nem is jár mindenkinek. Talán nekünk a rosszabb, hogy örökösen kiakadunk ezen... "Áldottak a lelki szegények." És ez sajnos igaz, mert nekik kevesebb gondjuk van a korlátozott elméjük okán...