A húgom nem takarítja az akváriumát. Mit lehet ilyenkor tenni a halakkal?

A húgom erősen kamaszodik, csak a felelősség tudat valahogy nem jött együtt azzal, hogy nagylány akar lenni. Nem vagyunk éppen jóban. Megkérném én a szüleinket, hogy vegyenek bele dolgokat de sajnos ha én kérem akkor nem fognak venni, a húgomnak megvennék de ő meg úgy vélekedik róla, hogy: Minek ezeknek ilyen, ezek csak halak.

:/ Végül a weboldalukra írtam, egyik se veszi be.

Az a nano akvárium nagyon szép. :)

Nem tudom megnevelni. A szüleink neki mindent megengednek mert ő a "kicsi". Több durva dolgot is csinált már, de elengedték neki, pár hal miatt pedig végképp nem fogják megbüntetni. Valamiért nem akarják felfogni, hogy azok a halak is élőlények és hiába nincsenek olyan összetett érzelmeik attól még szükségük van arra, hogy gondozzák és szeressék őket.

Nem az isten háta mögött lakok :D szóval meghirdetem, otthon meg majd azt mondom, hogy megláttam, hogy megdöglöttek így lezuttyantottam őket a WC-n. Ha minden jól megy nem fog ezek helyett másik halakat követelni. :)

Szerencsére le tudtam őket passzintani. :D Egy ismerősöm kérdezte, hogy áll a húgom az akváriummal. Megmondtam neki az igazat és felajánlotta, hogy átveszi őket a saját guppijaihoz. Nagyon örültem. :)

Nekem azért nincsen mert mikor 13 voltam (olyan idős mint a húgom) sikerült kikönyörögnöm egy akváriumot. 45 liter volt. Nagyon örültem. :) Kinéztem a halakat, milyen hőmérséklet, mennyi fér bele, stb. A szüleim előre közölték, hogy a testvéremmel közös, gondoltam: Oké, semmi baj. Aztán eljött a nap mikor elmentünk a halakért a kereskedésbe... A szüleim még a mai napig is ha szóba kerül az eset csúnyán néznek...

Bementünk, elmondtam milyen halat abból mennyit, persze az eladó még ajánlgatta ott az algázót meg ilyeneket... de nem hagytam magam elcsábulni. Ragaszkodtam ahhoz amit elgondoltam. :) Aztán a húgom hirtelen elkezdett mutogatni, hogy olyat, meg olyat... :( Apa bólintott, eladó csomagolt. Az aranyhalat és a vitorlás halacskákat egyértelműen felismertem a zacskókban... meg volt valami kisebb is. Néztem őket a zacsiban a pulton és ők meg csak pislogtak rám (tudom h nem tudnak), de akkor is. Ők szenvedtek volna, melegük lett volna, fáztak volna, éheztek volna, stb...

Visítva kezdtem el bőgni és közöltem, hogy nem kell akvárium, rakjuk vissza a halacskákat. Az eladó úgy nézett rám mint a véres rongyra. Addig hisztiztem míg apukám elnézést kért és haza mentünk. Üres kézzel. Mindenki haragudott rám, eladták az akváriumot, szűrőstül, aljzatostul, mindenestül...

Na ezt most jól esett leírni... pedig a kérdésemnek nagyon nem ez volt a légyege. :D