Mi lehet a Bettámmal?

A betták tartásához két alapvető dolog feltétlenül szükséges: magas, legalább 25-26 °C-os hőmérséklet és alaposan lefedett akvárium annak érdekében, hogy ne fázhassanak meg (a labirintszervük miatt rendszeresen légköri levegőt is "szippantanak", ha az akvárium fölötti levegő hidegebb, mint a víz, megfáznak).

Emellett a szűrés is fontos, ha csak betták lesznek az akváriumban, akkor a levegőztetés nem feltétlenül szükséges, de semmiképpen sem ártalmas. Tápláléka inkább élő eleségből (tubifex, szúnyoglárva), semmint száraztápból álljon.

Csonka Viola

Címkefelhő:

sziámi harcoshal, betta, betta splendens, hal, akvárium

Kapcsolódó cikkek

Agresszió az akváriumban vagy jószomszédi uszony?

Színes törpesügér: békés és tetszetős

Akváriumi dekoráció: csodaszép díszek a vízben

Google-hirdetések

Noé Bárkája Állatmentés

sérült, tehetetlen, elhagyottállatok megmentése

www.noeallatmentes.hu

Szólj Te is hozzá!

Betöltés...

#3 - Erika - 2009.10.30. 20:28

Nagyon szeretem a bettákat, szerintem csodálatos halak, de sajnos nálam soha nem váltak be. Megosztanék veletek néhány élményt és véleményt. Sajnos azon kívül hogy gyönyörűek, semmilyen más érvet nem tudok a tartásuk mellett említeni. Már rengeteg halat tartottam (dél-amerikai, afrikai sügérek, elevenszülők, lazacok, harcsák, márnák, pontylazacok, gömbhalak, kalászhalak stb.), és mindet meg is próbáltam tenyészteni, ami többnyire sikerült. 10 évig foglalkoztam hobbiszinten, de azért elég komolyan az akvarisztikával és nálam a betták voltak a fekete bárányok. A legelső bettáim betegség áldozatai lettek, még mikor nem voltam olyan tapasztalt akvarista. A szomszédom is megerősített abban, hogy ezek a halak kényesek és érzékenyek, mert nála is sorra pusztultak. Ezután a kudarc után hosszú szünet következett. Aztán megérkezett egy újabb betta. Abban az időben többek között egy békés halakból álló 150 literes medencém volt, melybe beletettem a hím bettát. A többi hal, annak ellenére hogy tényleg nem voltak vérengző fajták, szép lassan tövig lecsipkedték a bettám úszóit. Mondanom se kell, hogy hamar belepusztult, pedig különraktam. Aztán jött még egy kísérlet, egy vérpiros színű hím, akivel a fordítottját tapasztaltam, hevesen verte, űzte a halakat. Ő egy barátom akváriumába került, mert túladtam rajta, nem kockáztattam a többi halam épségét (nála hamarosan elpusztult). Ezután ismét szünet következett, de hosszú ideig nem voltam meg betta nélkül. Ekkor már sokféle halat szaporítottam sikeresen, így ki akartam próbálni a bettaivadékok nevelését is, beszereztem 2 hímet, és 4 nőstényt. Már az is nehéz volt, hogy közel ivarérett és ikrásodó nőstényeket kapjak a boltokban. Halakból sosem kedveltem a túl kicsi és fiatal egyedeket, mivel szaporítani kívántam őket, álatlában ivaréretteket és felnőtteket várásoltam. A tenyésztendő hímet egy 20 literes medencébe tettem, és az ikrás nőstényeket üvegekbe helyeztem, vagy ivadéknevelő hálóba, hogy a hím ne tehessen kárt bennük. Hát, ez sem jött össze. A hím először az összes ikrás nőstényt olyan hevesen kergette, hogy az egyik nemsokára megdöglött. Egy másik nőstény szintén állandóan a búljálóban volt kénytelen tartózkodni, egy másik nőstény pedig még nem ikrásodott be. Kipróbáltam a másik hímet, ő nem épített egyáltalán habfészket (az agresszív legalább igen). Sok időmbe telt míg összejött a dolog, végül a nem ikrás nőstényem megtelt ikrákkal, és nagy nehezen, alapos verések után leívott az agresszív hímemmel. Az ikrák kikeltek, de következett az újabb baj a lárvákkal. A lárvák sajnos nem akarták enni a boltban vásárolt ivadéktápot, valószínűleg mert túl kemény és nagy szemű volt. Kipróbáltam a tojássárgáját, attól viszont hamarosan nagyon zavaros lett a víz. Újabb kudarcok, egy szó mint száz, az egész állomány elpusztult. Megelégeltem a dolgot, beadtam a meglévő tenyészállatokat a kereskedésbe és befejeztem a velük való foglalkozást, látni sem akartam a bettákat. Tényleg nem értem hogy mit nem csináltam jól, más halakkal nem volt ennyi problémám (szaporítottam és tartottam más labirintkopoltyús halakat, gurámikat gond nélkül). Úgyhogy társas akváriumba egyáltalán nem ajánlom a bettát, bettás akváriumba se nagyon, mert a hím legtöbbször nagyon durva a nőstényekkel. Legfeljebb egy magányos hímet ajánlok. A szaporítása sem egyszerű, azt meg már említenem se kell, hogy még a táplálásukkal is meggyűlt a bajom, mert a legtöbb bettám (legalábbis a hímek) egyáltalán nem fogadták a műeleséget, élőt meg nem mindig kaptam a boltokban. Aztán 2009 tavaszán végleg megváltam az akvarisztikától, most siklókkal foglalkozom. Jelenleg azonban egyetlen vadonbéli színű, eredeti rövid farokúszójú kékesvörös hím bettám van( ajándékba kaptam valakitől, aki nem tudta hogy már nincsenek halaim). Ez a hím egy 15 literes akvárium egyedüli lakója, és mivel egyedül él és szaporítani se fogom, nincs vele sok probléma, mondjuk nem is csinál semmit. Szóval nálam a betták nem váltak be, de azért mások nyugodtan megpróbálkozhatnak a tartásával és tenyésztésével. Sok sikert és kitartást hozzá!

#2 - Audrey_99810 - 2009.05.24. 13:13

Van 1 hím harcoshalam, egyedül egy kisebb akváriumban. Betettem a nagyba, de megtámadta a többi halat (guppikat pl.), azóta külön van. Télen 16 fokos vízben is bírta, nincs fűtés és szűrés sem. Szívós, és már 3 éves. Azt olvastam, hogy hidegebben tartva 4 évig ! is élhet.

#1 - Smirgli - 2009.05.06. 20:49

Nekem 2 bettám van (külön akváriumokban). Az egyikőjük rettentő békés, a másik pedig az összes halat rendreutasítja. A paradicsomhalak és a gurámik menekülnek előle. Igazi várúr. Szerintem nősténnyel nem jó tartósan egy akváriumba tenni, mert kergeti és támadja. Csak az ikrázásnál érdemes a nemeket összeengedni, majd a nőstényt el kell távolítani az akváriumból. Egyébként a nőstény is lehet színes, én találkoztam már pirossal és kékkel is. Sajnos, amilyen gyönyörű, olyan rövid életű is: átlag 2 év után boldogabb vizekre evez.