Hogyan lettetek az akvarisztika szerelmesei? Nektek is nehéz volt a kezdet?

Hát, nálam ez olyan 20-25 éves történet. Mikor megszülettem, meglett az első akvárium. Először csak nézegettem, aztán elkezdtem érdeklődni iránta. Teljesen egyszerű volt, guppikkal, 130 liter.

Aztán Mikor nagyobb lettem, megkaptam sajátnak, akkor voltak nagyra törő tervek, vitorlásokkal, gurámikkal, ilyesmivel, de megfelelő tudás híján ez is abbamaradt, feladtam egy időre. Persze voltak közben sikerek, ez is több év volt, de nem volt az igazi.

Pestre költöztem 6 éve, akkori barátnőmnek meséltem sokat, hogy hiányzik, hogy szép volt. Hát meg is kaptam egy kis 35 litereset neonokkal, bettával, fűtő és világítás nélkül. Egyből tudtam, hogy ebből tragédia lesz és megszenvedek vele, de jópofát kellett vágni hozzá. Ez vitt rá arra, hogy alaposan utánanézzek a dolgoknak, könyveket kezdtem olvasni, regisztráltam akvaristán, felkerültem ide. Azóta sokat fejlődtem, a 35 literesből egy növényes-garnélás 70 literes lett, aztán az otthoni akváriumot is kicsit nagyobbra cseréltem és újraélesztettem, sok mindenkinek segítettem, sok kapcsolatom lett.

Tehát nekem ez egy hosszú folyamat volt, sikerekkel, hullámvölgyekkel. Ezen kívül van egy 25 éves teknősünk is, az évek alatt voltak még egerek, meg amúgy is imádtam az állatokat.

Mindig is akartam valami benti állatot, de a szüleim nem engedték, mert, hogy büdös lesz, port csinál, meg, hogy minek benti állat úgy sem lesz neki olyan a környezete, mint a természetben.

Egyszer kaptam az anyum kolláganőjétől pár helyes kisguppyt és hólyagcsigát. Nem volt otthon akváriumunk, csak egy régi kb. 15 literes üvegedényféleség-négyzetes. Később vettünk szűrőt bele, és olvastam az akvarisztikáról, és mondtam, hogy kell egy nagyobb akvárium. Nem nagyon akartak venni, de mondtam, hogy kifizetem, fogom gondozni meg minden. Aztán kaptam, és már annyi pénz bele ment... De olyan szép az a víz alatti világ!

A betegségekkor nagyon kiborultam, de szerencsére sikerült mindig kigyógyítanom őket.

Nem bánom, hogy belekezdtem, de sok idő rámegy, meg pénz is...

Nekem ez nem ilyen régi történet. Régen annyi kötődésem volt az akváriumokhoz, hogy egyik barátomnak volt otthon egy átlagos méretű akváriuma, benne bettával, dániókkal, és sok növénnyel. Azt nagyon sokat nézegettem nála én is.

Aztán idén év eleje felé elhatároztam, hogy egy kis életet kéne vinni a szobámba. Először a kisrágcsálókról kezdtem olvasgatni, nevezetesen a degukról, de őket, mivel még itthon lakom, nehezen fogadtattam volna el anyámékkal. Tekintve persze azt, hogy 24 éves vagyok, most sokan biztos furcsán néznek rá, hogy miért foglalkozom a szüleim véleményével. Egyrészt mert így neveltek, másrészt pedig ez az ő házuk, és ezt tiszteletben kell tartanom, mese nincs.

Aztán jöttek a hüllők. A leopárdgekkók egyből megtetszettek, de a fenti okból kifolyólag, róluk is le kellett mondanom. Anyám a hüllő szó puszta említésére is frászt kapott. :)

És így jutottam el az akvarisztikáig. Elkezdtem bújni a neten az egyes oldalakat, honlapokat, leírásokat. Szépen jött az idő, hogy ide is beregisztráltam, és kérdésekkel kezdtem bombázni a válaszolók seregét. :)

Azt mondanom se kell, volt még pár probléma, ami erősen szelektálta a lehetőségeket. Az első ilyen a pénz, a második a kevés hely a szobámban. És akkor egyszer csak megakadt a szemem a garnélákon. Ez kell nekem! Nem kell nekik nagy akvárium, mégis szépek, és élmény velük foglalkozni.

Így jutottam el a jelenlegi állapotig. Egy 30l-es akvárium berendezve, beindítva 2 hete a szobámban, várva a 2-3 hét múlva beköltöző Yellow Fire csapatot. Viszont egy csapat maláj tornyos már most is vendég. :D

Nekem se régi történet, most lett meg az első (második) akváriumom (mármint amit egyedül gondozok) egy 126l vegyes trópusi akvárium, lesz bent 2 anci/6 törpeszívóharcsa, 6 páncélos, 4 sepregető, 10 rajhal, 4 gurámi.

Engem szinte soha nem érdekelt, egyszercsak jött, és 1-2 hónapra rá meg is van az akim :)

Kiskoromban barátnőmhöz jártam át halakat etetni, később egy haverom csinált egy növényest, ami nagyon megtetszett.

Utána csináltam és is akváriumot, többet is, mert szeretem körbevenni magam növényekkel, állatokkal. Valahogy attól jobban érzem magam. Pl az egyik álmom, hogy legyen egy nagy fűtött üvegházam, amiben berendezhetnék egy kis esőerdőt. Trópusi növényekkel, hüllőkkel, levélvágó hangyákkal. Esőt valamilyen locsoló szerkezettel generálnék benne. De ezt nem tudom megcsinálni a belváros közepén, ahol egy üres szobám sincs hozzá. Mert egyébként ha lenne, talán építenék bele egy fóliasátrat és megcsinálnám abban. Tehát mi marad. Akvárium és terrárium, ami kisebb helyen elfér.

Végülis vannak mocsári növényeim, alacsony vízben, de nincs benne semmilyen állat, mert műanyagdobozban van az egész, és azt hiszem hogy nem cserélek elég sűrűn vizet benne ahhoz hogy mondjuk békát tarthassak benne.

Ha csinálnék egy békásat, akkor a fürdőszobába tenném.

A WC tartály nekünk alacsonyan van. Mellé tennék egy akváriumot kicsit magasabbra. Kifúratnám az akvárium oldalát 5 cm magasan. A lukra kötnék egy csövet, aminek a vége a WC tartályba folyna le. Lenne egy másik cső a végén egy kis vízpumpával. A pumpa felnyomná a vizet a tartályból az akváriumba.

Így keringene a víz a WC tartály és az akvárium közt.

Az akváriumban ezáltal mindig csak 5cm magasan lenne a vízszint, és amikor lehúzom a WC-t, akkor (mint egy automatikus vízcsere) egyből friss víz kerülne bele.

Ebből a képből jött az ötlet, ám lehet hogy hülyeség lenne:

[link]

Az akvárium teteje le lenne takarva, így lenne benne 80%-os páratartalom, és tennék bele mocsári növényeket, meg békákat. Mindezt azért, mert a békáknak mindig friss víz kell állítólag, és én utálnám mindennap cserélni a vizet. Az meg milyen már, hogyha csak egy tál vize lehetne a brekinek. Az nem olyan igazi tó.

Viszont nem tudom megcsinálni, mivel az üveges nem fúrja ki a kész akváriumot. Csak lapokat fúr. Én meg abból nem tudok összeragasztani egy akváriumot.