Milyen ha az embernek hala van?

Előző vagyok.

http://www.gyakorikerdesek.hu/allatok__halak-akvarisztika__1..

Itt van pl. egy haltartó, aki azt állítja magáról, szereti az állatokat.

Ezzel együtt úgy tartja a halait, mint ha a középkorban valaki 15 évesen bekerülne egy vár 1 négyzetméteres tömlöcébe, és 30 évesen ott pusztulna el a saját szarjában fetrengve hiánytünetekben, vagy ha szerencséje van, 20 évesen kolerában. Milyen lenne, ha nem szeretné őket?!

Hogy milyen érzés? Csodálatos. Az akvarisztika az életem része. Bármi baj van, ideges vagyok, vagy fáradt, akármi, csak leülök az akvárium elé és nézem. Teljesen belefeledkezem. A halak csak békésen úszkálnak, ők nem veszekednek, olyan békés, barátságos kis lények... élnek a külön kis világukban, és boldogok.

Fontos, hogy jól nézzen ki. Én ezt úgy képzeltem el és valósítottam meg, hogy saját ízlésem alapján benövényesítettem, meg minden, és most elégedett vagyok vele. A zsebpénzemet általában a halakra költöm. (nehogy arra gondolj, hogy olyan drága fenntartani, hogy nem marad másra pénzem, csak berendezés szempontjából sokmindent elrontottam kezdőként, szóval nemrég átcsináltam az egészet, kb. mintha újrakezdeném.)

Amúgy én mindig elnevezem őket, kezdettől fogva. Kivéve a guppikat, mert többen vannak, és jelenleg egy "alomból", úgyhogy nem nagyon lehet őket megkülönböztetni. És mindig sírok, ha elpusztul egy halam, nagyon kötődöm hozzájuk.

Akváriumba aranyhalat? Az tóba való.

Úgy lett kitenyésztve, hogy felülről szép.

Még nagy akváriumba se való, nemhogy abba a kis bömbbe. Az a bömbizé max növényeknek jó. A hülye kisállatkereskedők meg szándékosan hazudnak, hogy el tudják adni.