Hogy gondolkodtok a halállal kapcsolatban?
Meghalt a kisállatom, és ez talán az első amikor belegondolok abba, hogy fizikailag nem marad belőle szinte semmi. De nem csak belőle, hanem egyik előlényből se. Az összes szerettem és én is ide fogunk jutni. Másrészt pedig annyira felfoghatatlan, hogy az a test, aki élt, mozgott, lélegzett, érzett "eltűnik".
Akárhányszor erre gondolok, panikrohamot kapok és nem tudom, hogy ez azért van, mert most gondoltam bele igazán. Vagy azért, mert a jelenlegi helyzetben a hamvasztást választottam.
Akkor ezt tartottam a legjobbnak most meg úgy erzem belehalok, a kisallatom testebol csak por maradt. Pedig ha a föld alatt ették volna meg a kukacok az se lett volna jobb és szintén ez lett volna a vége.
Nem mellesleg meg már annyira mindegy. Elment...
Azt tudom, hogy idővel jobb lesz. Arra lennék kíváncsi, hogy ti, hogy vélekedtek a halálról. Van-e lélek? Hova kerül? Másik dimenzió? Ilyesmi
Először is nagyon sajnálom, részvétem. Próbálj megnyugodni, gondolj a szép dolgokra. A lelke veled van.
Amikor a cicámat elütötték, azt hittem belepusztulok. Még csak 2 éves sem volt, annyi boldog évet élhettünk volna együtt. Annyira okos cica volt.. Rettentően hiányzik a mai napig, pedig már eltelt 2.5 év. Én abban reménykedem, hogy jó helyre került, az örök egerész mezőkre vagy ilyesmi :) Lélek szerintem van.
Jelenleg egy szoba kutyusunk van, ő kereken 1 hete lett 2 éves. Már azelőtt szerettem őt, mielőtt rátaláltunk :D (Egyik nap ültem a párommal egy padon a városban, és mondtam neki,hogy szeretnék egy kutyust. Beszélgettük, hogy majd megyünk vele kirándulni stb. Este már telefonáltunk is, és azon a hétvégén elmentünk megnézni, majd pár hétre rá elhoztuk) Amikor megláttam, tudtam, hogy nekem ő kell, és neki is tetszettünk mi. Ahogyan cseperedik, egyre jobban szeretem, lassan szét durranok, annyira. Úúgy meggyömöszölném, csak szegénynek pici törékeny teste van, és féltem, hogy agyon nyomom.. Na, ha őt elveszítem, kb. begolyózok majd. Volt, hogy elkezdtem sírni a gondolattól, hogy egyszer vége... Ne haragudj,hogy ezt itt kiírtam magamból,de jól esett.
Szia! Ugyanezek a gondolataim voltak, mikor a macskám súlyos betegségben, 3 évesen meghalt. Csodálatos macska volt, a mai napig napi szinten emlegetjük, a neve becenév lett a családunkban. Napokig sírt mindenki, miután elment.
És ugyanígy végiggondoltam, amit te leírtál, főleg mert én készítettem elő a testét a temetés előtt. És elgondoltam, hogy ebben a testben már nincs élet, és odavan, pedig milyen értékes kis test volt.
Mi úgy döntöttünk (és ajánlom neked is), hogy a halálát életbe fordítjuk - feléje ültettünk egy fát, és az a cicafa. A cica nevén emlegetjük. Így nem csak a lelke él tovább (ebben hiszek), hanem egy életforma is maradt utána.
Ha nincs kertetek, akkor ez nehezebben kivitelezhető, de talán egy rokonnál? Valahol?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!