Akinek nincs pénze ne vallaljon allatot? Egyetertesz ezzel?

Bizonyos mértékig igen, de saját példákon keresztül is tudom, hogy nem ilyen egyszerű ez. Szegény ember is tarthat állatot jól, akkor is, ha nem prémium táppal eteti a macskát, kutyát. Sok öregnek falun is csak a kiskutyája van, akihez szólhat. A pénz nem minden. Ha bármi baj éri az állatot, igen sokaknak összeszorul a szíve, mert nincs pénze a 10-20 ezer forintos kezelésekre. Némely állatdoki, pláne vidéken, ahol 30 km-es körben nincs másik, pofátlanul nagy összeget elkér mindenért.

Másrészt, nekem is volt olyan, hogy költözés után, kb magamra alig volt pénzem és a macskám beteg lett. Majd idegösszeomlást kaptam, hiszen nem ismertem senkit a környéken... Vasárnap este, esőben elsétáltam egy nyitva tartó rendelőbe, és csak reménykedtem, hogy elég lesz annyi pénz, ami nálam volt.

Attól, hogy valaki vesz egy 100ezer forintos kutyát, hogy mutogassa, nem biztos, hogy jobb gazdi, mint egy minimál bérből élő ember, egy egyszerű keverékkel.

Inkább így fogalmaznék, aki hülye, ne tartson állatot.

Az állat semmiben sem szenvedhet hiányt, ez természetes!

De sokszor nem is az a kérdés, hogy van-e pénz, hanem hogy nem sajnáljuk-e tőle, amire szüksége van.

Szerintem az vállaljon állatot aki a jelenleginél jobb körülményeket tud biztosítani.

Értsd: ha tudatosan akarsz kutyát akkor legyen pénzed oltásra, felszerelésre, tápra, stb, hiszen ezt a tenyésztőnél/menhelyen/előző otthonában is megkapta.

VISZONT ha pl nyugdíjas Zsuzsi néni az utcáról befogad egy kóborkutyát de a lóf...nyi nyugdíjából csak arra futja hogy maradékkal etesse és legyen valami tákolmánya meg néha ránéz az orvos ha már rosszul néz ki, nem fogom azt mondani hogy ne tarts mert a kutyának ez még mindig hatalmas ugrás hogy van aki foglalkozik vele, ad neki enni és ha nagy a baj akár dokihoz is eljut.

Szintén mikor valaki mondja hogy jaj vigyék el a hajléktalanoktól a kutyát mert nem tartják rendesen. Általában hozzájuk csapódó kóborkutyákról beszélünk akit a hajléktalan nélkül kivasalna egy kamion vagy felgyújtana pár hülyegyerek, lelkiismeretesebb hajléktalan még tápot is vesz neki ha össze tud koldulni annyit, szerintem előbb kellene foglalkozni az utcán egyedül mászkáló kutyákkal.

Maximálisan egyetértek a 9-essel.

Még annyit hozzátennék az eddigi válaszokhoz, hogy egy kisállat tartása azért nem olyan vészesen nagy költség, pl. egy cicáé vagy egy kistestű kutyáé, havi szinten párezer forintból is megoldható, csak meg kell találni azt az üzletet, ahol viszonylag jó minőségű kajákat viszonylag jó áron adnak. (Nem akarok ellenreklámot csinálni, de pl. nálunk van egy bolt, kb. fele árakkal, mint a Fressnapf.)

Plusz az oltások, éves szinten néhány további ezres.

Egyéb orvosi költség csak betegség esetén van, ami jó esetben csak ritkán fordul elő. Nekem volt olyan macskám, amelyiket soha nem kellett orvoshoz vinni 7 éven át; egy másikat csak kétszer (először amikor megtaláltuk, törött farokkal, csontsoványan, begyulladt szemmel; másodszor meg pár év múlva).

A "beszerzési költség" meg attól függ, honnan jön az állatka: ha a szomszéd/ismerős adja ajándékba, akkor ugye nulla; menhelyről kihozott oltott, féregtelenített, ivartalanított kutyusok 8-20 ezer között mozognak (menhelyfüggő). Szaporítóktól viszont nem szabad venni, mert az "olcsó kutya/cica" gyakran olyan beteg, hogy arra tényleg rámegy később a gazdi gatyája is.

Van egy ismerősöm, mindig összeszed az utcán kóbor kutyákat, most is öt van neki. Nem táppal eteti őket, hanem főz nekik minden nap - ez elég sok költség öt kutyára, de egyre nem olyan vészes.

És annak az egy kutyának, akit valaki befogad, akinek "nincs pénze", sokkal jobb egy szerető, gondoskodó gazdinál csirkefarháttal vagy májjal összefőzött rizst vagy tésztát enni, mint az utcán kóborolni, fagyoskodni, autó alá szaladni, hidegben fagyoskodni, esőben megázni, esetleges bántalmazásokat elviselni, vagy a sintér mocskos kezébe esni.