Miért hiszi sok állattartó azt, hogy az állatok lelkével nem kell foglalkozni?

Mert régen a kutya házőrzésre, a macska egérfogásra, a ló utazásra, mezőgazdasági munkára, a többi meg élelmiszernek volt tartva. Sajnos generációkon át öröklődik ez a felfogás. Mostanra vannak állatok,amik státuszszimbólumnak vannak tartva, véletlenül sem társnak. Falun nőttem fel, most is falun élek,csak pár megyével odébb, láttam pár példát.

Mert csak állattartók, de nem állatszeretők.

Miért hiszi sok állattartó, hogy az állatok csak társnak tarthatóak, és emberként kell kezelni őket? Közben meg két pofára eszik a húst... Akkor mi a van a csirke, meg a többi haszonállat lelkével?

Nagyon szégyellem magam, de nekünk is volt egy-két olyan kutyánk, amelyikkel nagyon keveset foglalkoztunk, sőt, láncon, illetve kennelben tartottuk, mert az egyik elszökött, a másik pedig német juhász volt. Ma már semmiképp nem tennék ilyet, de akkoriban még ez teljesen elfogadott volt. Azt hiszem, az embernek fel kell nőnie a feladathoz és olyan élethelyzetben kell lennie, amikor elég időt és energiát tud az állatra szánni. Visszagondolva arra az időre, nem gondolkodtunk túl sokat ezen akkoriban és azért a gyerekek játszottak velük néha, a német juhászt vittük úszni és tanítottuk is, erről a fotók is tanúskodnak. Ha nézegetem, kicsit csökken a lelkifurdalásom, voltak azért jó napjaik, teljesen nem voltak magukra hagyva. A mostani kutyámmal már teljesen másképp bánok, naponta séta, játék, tanulás és még a lakásba is bejöhet, sőt bent is alszik, pedig kb. 45 évig abban a tudatban éltem, hogy a kutyának kint a helye.

Kisállatoknál sokszor látom, főleg a társas állatnál mikor egyedül akarják tartani mert "jaaaaj nem lesz akkora lelki törés neki", neeem biztos nem, szegényke a nap 23 órájában magában ücsörög a ketrecben aztán jön valami nagy kopasz majom, odalök neki egy karika uborkát, 2x megsimogatja és ennyi. Ki nem akarna így élni?

Mert bolondok!