Ha a megkérdezésetek nélkül kapnátok ajándékba egy kiscicát/kiskutyát megtartanátok vagy keresnétek neki másik gazdát?

Sajnos nem élünk olyan körülmények közt,hogy megtrthassúk.

Tesómnak voltak ilyen ambiciói,de hamar felismerte,hogy nem működik. Akárhogy vesszük egy állatnak sem jó,ha 10-12órákat van egyedül. Kert nincs,így igazából neki nem jó.

Az a másik,hogy én tudom,hogy nem akarnék felelős gazdi lenni,tudom rosszúl hangzik,de ez van,nem vagyok állatrtó típus. Úgy érzem nem ad annyi örömöt,mint amennyi kötelezettséggel jár.

Gyerekként nem voltam tisztában azzal, nem szép dolog más nyakába, kérés nélkül, egy állatot varrni: pl. hazafelé sétáltam suliból, és találtam egy pöttöm cicát, hazavittem. De vittem haza ismerősömtől nagymamámnak szülinapjára kis pulit, azért mert mindig mondta, hogy szeretné ha újra lenne itthon kutya. Először sopánkodott, de végül nem bántuk meg.

Most már felnőttként tudom, hogy buta dolog kisállatot ajándékozni, főleg így a nyakába varrni valakinek... A nélkül, hogy a másik fél fel lenne készülve egy kiskutyára/cicára (kaja, felszerelés), meg pláne!!

Mivel tapasztalt, felelősségteljes tartó vagyok, ha helyhiány, vagy anyagi gondok nincsenek, megtartanám, de rendesen kioktatnám, és kifaggatnám azt, aki idehozta nekem. Nagyon ellenzem ezt az állat ajándékozást, de én személy szerint az utcáról is fogadtam be állatokat, törött lábú macskától kezdve lázas kutyáig, van amelyiket sikerült odaadnom felelős gazdinak de van, amelyik a nyakamon ragadt, de nem bánom.

Egyén függő. Ha valakinek nem volt még állata, nincs tapasztalata, ne tartsa meg, mert erre fel kell készülni rendesen.

Menhely, fajtamentés, tenyésztő így nem ad állatot. Tehát egy szapis keverék lenne

Visszaadnám neki és leülnék vele és megbeszélném. Részletesen. Elmondanám neki hogy ezek az emberek állatkínzók és csak a pénzre hajtanak.

Egyébként nekem ilyen ismerősöm nincs, én csak felelős emberekkel tartom ilyen "mély" szinten a kapcsolatot, hogy ajándékozzunk egymásnak.