Mi az oka annak, hogy egy állat egy másik fajjal elkezd barátkozni, vagy éppen megmenti az életét? Evolúciós okok ezt nem indokolják.

@kérdező: "Evolúciós okok ezt nem indokolják."

Az evolúciós okok tárháza végtelen, magyarán nincs olyan ok, ami környezettől függően ne válhatna evolúciós hajtóerővé.

Pl. ha egy macska véletlenségből olyanra sikeredik, hogy a kutyák iránt kivételesen túlteng benne a szeretet, és az ilyen macskát egy tenyésztő olyan cukinak tartja, hogy tudja, így eladhatóbbak lesznek a macskái, akkor ezt a vonalat fogja tenyészteni, és ezzel máris kiderült, hogy az ilyen tulajdonságnak komoly evolúciós hatóereje van, legalábbis emberi környezetben.

Vad környezetben meg esetleg kialakul egy olyan helyzet, hogy pl. nagy szárazság van, és mondjuk a kutyák jobban rátalálnak rejtett vízforrásokra, és ha néhány macska képes hozzájuk csapódni, akkor ezek a véletlenszerűen kialakult "nem rasszista" típusok fognak továbbszaporodni jobban, szemben a nem kutyabarátokkal.

Mellesleg különböző csoportok között kialakult együttműködés szitutól függően már miért is ne lenne előnyösebb a csoportok túlélési, hatékonyabb szaporodási mutatóit tekintve? Dögivel van erre példa a természetben is.

Ugye nem hiszed, hogy az evolúció működése kimerül az erősebb kutya izél kitételben?

#5: „Csak valahogy az van bennem, hogy inkább a békés egymás mellett élést választják a szorosabb barátság helyett az egy területen élők, de egymásnak táplálékot nem jelentő állatok.”

Hát… mi is az a békés egymás mellett élés?

https://www.youtube.com/watch?v=_YLcmL0Pc10

A ragadozó szíve megesett a kis majmon? Eluralkodtak rajta az anyai ösztönök? Van olyanra is precedens, hogy a nőstény oroszlán egy ideig pátyolgatta az elárvult gazellát, de később nem tudta megmenteni a fajtársaitól. Azt azonban szerintem lehet állítani, hogy nem háború van a majmok és a leopárdok között, és általában értelmetlenül nem gyilkolnak a ragadozók (bár erre is van példa – vagyis számunkra értelmetlennek tűnően gyilkolnak). Pl. a sörényes hangyász minden egyes termeszvárat szétrombolhatna, és a benne lévő összes hangyát felzabálhatná pukkadásig, de mégsem teszi, hanem csak kis sérülést ejt a váron, és viszonylag kevés egyedet fal fel, majd odébb áll, és ha még éhes, akkor keres ösztönösen egy másik várat. Ezt azért teszi, hogy végzetesen ne sérüljön meg a nálánál jóval gyengébb egyedekből álló kolónia, hiszen akkor ő is táplálék nélkül maradna. A hangyász jelenlegi élőhelyeit jellemző száraz területek korábban sokkal jobban bővelkedtek biológiai erőforrásokban, mert sokkal csapadékosabb volt az időjárás. Ám a szárazság lassú fokozódásával azok az egyedek kerültek előnybe, akik véletlenségből úgy sikeredtek a sok közül, hogy az akkor sokkal egymáshoz közelebb lévő termeszkolóniák közül nem eggyel, hanem többel is megpróbálkoztak, még mielőtt az éhségük csillapodott volna. Ezt akár a túlzó mohóság is okozhatta kezdetben, vagy talán nem is annyira ad abszurdum, az egyre kétségbeesetten nyüzsgő hangyákat idővel az ilyen egyed „megsajnálta”, de később (fokozódó zsákmányhiány növekedéskor) pont ez/ezek az evolúciósan korábban terméketlen tulajdonságok jöttek jól. Ez a mértékletesség a ragadozó és préda között nem nevezhető egyféle kiegyensúlyozott együttélésnek?

Nem hiszem, hogy olyan hülyék ezek az állatok, mint pl. a jaguár is, hogy ne értenék a szitut, és ne tudnák, hogy akár fel is falhatnák a szokásos módon a barátságukba fogadott lényeket (hiszen sokszor a legkisebbekre pályáznak a prédapopulációban). Az evolúció egyszerűen kitermeli az érzelmeket, de az érzelmek nincsenek határozott korlátokba szorítva, hiszen pont az az evolválás lényege, hogy bármilyen tulajdonságnak a variációit jeleníti meg. Ha a szeretet túláradó-variációban testesül meg, és kiterjesztődik „jobb” híján más fajbéli társakra is, azt el lehet könyvelni afféle mellékes eseményként. Nem biztos, hogy bármilyen evolúciós jelentősége van az ilyesminek, vagy bármiféle előnyt is hozna ez az ilyen egyednek, csak egyszerűen a variációteremtésből adódóan ő így sikeredett.

Fontos megérteni, hogy az evolválás irányát a környezet változásainak iránya befolyásolja. Ha pl. úgy alakul a környezetváltozás, hogy ott a korábban semmit se jelentő túláradó szeretet más faj egyedei iránt előnyt fog jelenteni, akkor viszont ez a korábban semmire se jó szeretettúláradás „hirtelen” evolúciós előnnyé fog változni.

Pl. gondolhatnánk, hogy a vaksiság (pl. a halaknál) az aztán tuti rossz dolog, és az ilyen állat ki fog szelektálódni, mint gyengére sikeredett egyed. De ha van a tó mellett egy mély barlang, ott a vaksik menedékre lelhetnek, és kiderül, hogy ott ők a nyerőbbek, mivel a született gyengénlátók eleve jobban tájékozódnak a sötétben, mint a látók. Itt lassan elszaporodva ezek a gyengénlátók, idővel kompletten elvesztették a látásukat is, vagyis itt az evolválás a szemtelenséget :) részesítette előnybe (bpl. barlangi vak lazacok).

Szval, bármi, de bármi alakulhat úgy (kivéve a hirtelen halált, vagy szaporodásképtelenséget), hogy valamilyen környezetváltozás miatt evolúciós motorrá változzon az, ami korábban semmire se volt jó, vagy egyenesen hátrány volt.

[link]

A macska megmenti a kisfiút a szomszéd támadó kutyájától.