Milyen az ideális tartásmód szerintetek? Nálatok a kutya/macska családtag? Mennyit foglalkoztok a háziállatotokkal?

Szia! Cicánk és kutyánk is van. Nálunk még a hörcsög is családtag. :)

Nem feltétlen lesz családtag ha bent van a kutyus. Ill. ha kint tartják attól még családtag lehet. Nem feltétlen automatikus.

A kinti-benti egy elterjedt tartás mód. Mivel panelban lakunk nem tudok sajnos segíteni ezzel kapcsolatban.

2 kan kutyánk ivartalan. Nem csak a veszély hogy véletlen befedez egy szukát ha nem figyelünk és mondjuk elszökik hanem a betegségek megelőzése érdekében is. A mentett cicánk is ivartalan és nála is az egészségügyi gondok miatt döntöttünk így.

Az én személyes véleményem (amivel nem kívánok vitatkozni): Aki nem igazi tenyésztő (törzskönyvvel chip-el adja a kutyát,ért a genetiktához valós bejegyzett tenyésztő) az ivartalanítson.

Rengeteget játszunk velük. Mi B.A.R.F.-ozunk előtte Taste of the Wild-al etettünk ami szintén jó minőségű táp. Hétvégente rendszeresen túrázunk a közeli hegyekben (jó, ilyenkor mikor tiszta latyak meg sár minden nem,de alapvetően nagyon aktív életet élünk)

Nagyvárosban élek kisvárosból költöztünk.

A szülők részéről 3 évig ment hogy barmok vagyunk meg a rinya, meg csak a gond van velük meg minek.... Aztán most ott tartunk hogy ha elmegyünk hozzájuk a kutyákat és a macskát mindenképpen vigyük :D

Szerintem a kinti-benti tartás a legideálisabb, pl. munkaidő alatt a kutya kint van a kertben, mikor a család hazaér akkor a kutya is bemegy velük a házba, elviszik sétálni, stb.

Ahol a kutya bemehet a házba, az annyival jobb, hogy amikor a gazda épp nem vele foglalkozik, akkor is a közelében lehet, nem kint van egyedül a kertben.

Persze csak kinti kutyát is lehet megfelelően tartani, ha megkapja a számára elegendő foglalkozást, és nem annyiból áll egy napja, hogy enni adnak neki és megsimogatják 1x-2x.

Nekem jelenleg nincs állatom, albérletben lakom, ha saját lakásom lesz, mindenképp szeretnék majd cicát. Még amikor otthon laktam akkor volt kutyánk is cicánk is, mind kintiek voltak. Sajnos a szüleimtől nem a legjobb példát láttam, azok a fajták, akik nem akarják orvoshoz vinni a háziállatot, mert nincs rá pénz, meg minek, legolcsóbb táppal etetik, stb...

Mikor az egyik cicám ivarérett lett, elkezdett verekedni, tele volt sebekkel és bujkált, alig mert előjönni. Saját pénzből elvittem ivartalaníttatni. Később az öcsém hozott haza egy cicát, ő macskanáthás volt, őt is én vittem dokihoz és szintén ivartalanítva lett. Volt egy tacskónk is, ő is mindig is kinti kutya volt sajnos, most már ezt is tudom hogy tacskót, rövidszőrű és pici kutyákat nem tartunk kint.

Tehát a szüleim megtanítottak arra, hogy hogyan ne tartsak állatot... Én mindenképpen csak akkor szeretnék bevállalni egy cicát, ha tudok neki mindent biztosítani, megfelelően etetni stb.

Bocsi a hosszú válaszért.

Macska van, egy. Nem a tulajdonom, nagyjából családtag, de szabad, ha kell, önellátó lény.

Nincs ivartalanítva, egyrészt mert nem az enyém és szabad lény, másrészt mert ő sem ivartalaníttat engem, pedig én sokkal kevésbé tudnék eltartani egy kicsit, mint ő, harmadrészt pedig mert szeretném, ha több macska lenne a környéken. Átkozottul kevés van, bezzeg pocok rengeteg (szántóföldek vannak a környéken, lakott ház csak pár). Nem szaporodik valami gyorsan, illetve a halandóság nagy, bármit is teszek. Nem hajlandó a házában tartani a kicsiket (pedig igyekeztem, hogy ragadozóbiztos legyen, amennyire lehet, megfelelő a mérete, bélelt, ésatöbbi) s ez árt az esélyeiknek. A ragadozók mellett az ember is probléma lehet, akár akaratlanul is.

Vidék, 2 kicsike falu között félúton.

Eredetileg teljesen kinti volt, de ezen a télen beszokott. Most úgy napi 20 órát van bent. Aranyosan elvan, alszik, dorombol és leeszi a sütit az asztalról (illetve most már vigyázunk).

Állatorvoshoz nem visszük, félig vadállat és egészséges is. Féreghajtót kap. Én sem járok orvoshoz, szóval ennek nincs köze a csalágtagsághoz.

Mit eszik? Most épp nedveseledelt, mert túl sokat van bent s szerintem elég rossz lenne gabona alapú szárazeledelen tartani. Amúgy azt is szereti, általában azt kap, de rengeteg pockot fog, néha egeret is. 2 percre kiengedjük s már fogott egyet, ez szántóföld mellett is dícséretes szerintem. Ez így a legjobb, legtermészetesebb táplálkozás számára, már amennyire a mai mezőgazdaság mellett az lehetséges...

Játszani nem szoktunk, nem igényli. Sokszor felveszem, akkor picit berzenkedik, de dorombol.

A kiscicákkal szoktam játszani, azok nagyon igénylik s az anyjukat nagyon le tudják fárasztani. Nem lehet szórakoztató, ha már 6 órája vadásznak a farkunkra, apró, tűéles kiscicakarmokkal.

Ha sétálni megyünk, tipikusan jön utánunk egy ideig. Láb alatt van s rendszeresen lefekszik elénk (a porba vagy a hóba vagy a sárba vagy a jégre, neki nem számít) és vár. Vagy csak bevár minket, majd eliramodik, mutatva, hogy csigák vagyunk hozzá képest. Szórakoztató jószág.

Atrocitás nincs (max. ha erre jár egy kutya), kizárólag a párom és én vagyunk itt s egyformán szeretjük a kis dögöt :) A párom sokkal többet nyávog, mint én, pedig én is jól tudok. A macska nem tud neki ellenállni s válaszol. Képesek percekig felváltva nyávogni...

Csodálatos állat, szinte kizárólag csak haszna van, s olcsó, nem igényel különösebb időt meg semmi. Mindig is inkább macskás voltam, lusta lennék egy kutyához.

Mivel ritkán utazunk el s magától is megteszi néha (amikor a kölykének keres territóriumot), hogy hetekre lelép, pár nap eltávozásnál sem aggódom miatta. Ha hetekre elmennénk, akkor szólnék egy macskakedvelő szomszédnak, hogy etesse, ha meglátja, adnék ételt is. Anélkül sem halna éhen, hisz jó vadász és megy másokhoz is, ha kell, de azért mégis. Megszokta, hogy szinte mindig nálunk van és főleg itt eszik.

Nálunk egy törpenyúl és egy macska él, mindketten bent a lakásban, egyformán családtagként vannak kezelve.

A törpenyuszi kiskora óta van velünk, mindig is bent tartottuk. Ivartalanított, mert a nősténynyuszik a folyamatos hormonsokk miatt (a természetben végig termékeny állapotban vannak) pár éves korukban meghalnak méhrákban, és persze így ő is sokkal nyugodtabb (ivarosan egész nap stresszelt, egyfolytában párzani akart volna).

A kandúr cicánk kb.1-2 éves lehetett, amikor hozzánk vetette a sors tavaly novemberben (anyósomék kocsijának motorházterében utazott 80 km-t hozzánk, amikor itt kiugrott a kertben). Ex-kóbor, szegény nagyon sovány és beteg volt, mikor hozzánk került. Kb. 2-3 hét kellett, hogy megbízzon bennünk teljesen, az első 1 hétben kinn volt (egyáltalán nem volt szocializálva), utána elvittük állatorvoshoz meggyógyíttatni (így volt egy ideig kijárós, de bent alvós), decemberben pedig ivartalaníttattuk, azóta csak benti. Rejtett heréje volt, így nem volt opció az ivarosan hagyás, az egészsége érdekében elsősorban (persze az sem hátrány, hogy nincs kandúr szag), és nem akartuk, hogy újra csatangoljon, elkapjon valami betegséget verekedés közben és újabb gazdátlan kiscicákat szabadítson a világra. Szerintem a felelős állattartás alapja az ivartalanítás.

A nyuszival állatorvoshoz félévente megyünk az oltás és az átvizsgálás miatt (plusz, amikor ivartalaníttattuk, exotikus állatorvos). A cicával többször, kb. 2-3 hetente vendégek vagyunk (előbb ki kellett kezeltetni, aztán oltás, majd az ivartalanítás és a kontrollok, mert nagy hasi műtét volt, most éppen az egyik szemével van gond, helyi állatorvos). Normális esetben az oltásokkor vinnénk.

Enni a nyuszi jó minőségű pelletált tápot, korlátlan szénát kap, almaággal és néha almával/fűszernövényekkel. A cica középkategóriás tápot (Purina One, Fressnapfos gabonamentes Premiere-t) és Simba alutasakosat kap, illetve, ha olyan húst sütünk, amiből ehet, akkor abból is.

Mindkettővel játszunk, mindennap, főleg esténként.

Budapesthez közeli kisvárosban élünk.

Az én családrészem utálja az állatokat benn a lakásban, de sikerült meggyőzni őket, hogy a helyesen tartott állat szobatiszta, nem büdös, így megbékéltek vele (amúgy sem tehettek volna mást) :D Nekünk mindig kinti kutyánk volt, össze sem lehet hasonlítani a kapcsolatot vele, és amilyen a mostani állatainkkal van. Lehet, hogy valakinek sikerül elegendő mennyiségű és minőségű időt töltenie a kinti állataival, én erre nem láttam pozitív példát még, nem is jött szóba, hogy kint tartsunk állatot (bent tartott állatoknál nagyobb eséllyel lesz családtag, hiszen állandóan ott van, megismerjük minden rezzenését, szokását stb).

Férjem családjában nem volt ez kirívó, ők tartottak kutyát bent, szóval nem ráncolják a homlokukat, hogy amikor hozzájuk megyünk, visszük a macskát és a nyulat is :D

Nálunk kinti-benti és ivartalan cica van.Állatorvoshoz nem nagyon visszük,csak ha baj van.Féreghajtót,bolhátlanítót mi is tudunk neki alkalmazni,azért nem visszük csak el.

Vidék,falu.

Falun egyébként nem nagyon elterjedt az ivartalanítás sem,sem a benti tartás. Főleg az idősebbek vannak úgy vele,hogy az állatnak kint a helye és felesleges az ivartalanítás.

A fiatalabbaknál ezek már inkább megvannak, de szülői példán is múlhat.

Kutyám és cicám is van, egy-egy. Mindkettő ivartalanítva van, csajok egyébként :) Miért? Elég egyértelmű: elkerülni a nemkívánatos kölyköket, a tüzeléssel járó problémákat, illetve az ivarszervi betegségeket. Emellett mindkét állatom esetében az örökbefogadási szerződés is kötelezett erre, de ettől függetlenül is ivartalanítva lennének.

Cica kinti-benti, de jelenleg már hetek óta csak bent van ebben a hidegben. Ki sem akar menni.

Kutya szintén kinti-benti. Munkaidőben, ha nem vagyok itthon, ő kint van, de van fagymentes helye, ahova be tud menni bármikor, télen ott van a háza is. Ha itthon vagyok, bejöhet, illetve ki is mehet kedve szerint.

Naponta sétálunk este, hacsak nincs valami embertelen időjárás. Hétvégén megyünk kutyás társaságba, kirándulni, nagyobb kiruccanásokat tenni, mindig van valami program. Pl. menhelyeken nyílt nap, kutyás programok, egész napos kirándulás (persze normális időben). Nagyon szociális a kutyám, szeret más kutyákkal játszani, illetve az embereket is szereti. (Egyébként staffordshire terrier jellegű).

Természetesen játszunk is itthon, na meg tanulunk, gyakorlunk, illetve csak úgy együtt vagyunk, bújunk. :) Ezeket igényli is.

Cica is szeret ölben lenni, kiköveteli a napi simogatás adagját.

Cica az ágyon alszik, a számára odaterített törölközőn. Kutya az ágyra nem jöhet, saját helye van.

Természetesen családtagok. :) Azt gondolom, felelős lehet a gazdi akkor is, ha csak az udvaron élnek az állatai, de több az együtt töltött idő, nagyobb az összhang talán annál, akinek a lakásba is bemehetnek.

Szerintem mindkét állatnál a kinti-benti tartás az ideális, kivéve olyan fajta kutyákat, amelyek ezt nem is igénylik (jellemzően nagytestű pásztorok).

Orvoshoz évente egyszer megyünk, oltásra és vizsgálatra, illetve szükség esetén, ha betegek netán.

Vannak jópáran a környezetemben, akikkel egyezik a véleményem a kutya- és macskatartásról, illetve sokan vannak olyanok is, akikkel nem. Atrocitás nem ér emiatt, maximum elmondják, amit gondolnak, én meg úgyis úgy teszem, ahogy én jónak látom.

Utolsó vagyok, volt, amit kihagytam, most látom. :)

Tehát: kisvárosban élünk, Pest megye, kertes ház.

Etetés: kutya BARF-ozik, cica kap tápot és húsféléket is nyersen.

2 kutyám és egy macskám van. Szerintem az ember azért tart kedvencet, hogy tudja szeretni és ő is szeretetet kapjon valakitől. Ha valakit pedig szeretsz, (és nem csak társadalmi elvárás miatt pl anyának szeretnie KELL a gyerekét, nincs más választása) azt nem akarod a lehető legtöbb korláttal elzárni magadtól. Tehát én a benti tartásra szavazok, a lehető legkevesebb korlátozással. Tehát én nagyon szeretem, amikor este hozzámbújik a 3 állatkám. De szerencsére van egy nagy kertünk, így tavasztól őszig, mikor nem vagyok otthon kint lehetnek + sokkal könnyebb reggel csak kinyitni az ajtót, h pisiljenek és nem kell lemászni a 4.-ről majd vissza.

Aki kint tartja az állatokat, szerintem nem tud olyan erős köteléket kiépíteni velük, de ha foglalkozik velük, akkor ok. Aki viszont nem is foglalkozik velük, nem értem, hogy miért tart állatot, ilyen felfogás mellet szerintem csak a gond van vele neki is és az állat sem boldog.

Akinél bent van az állat, sokkal többet tud vele passzívan foglalkozni. pl néz egy filmet és a kutya ott fekszik a lábánál-ez már kapcsolatépítés. Az, hogy kinek mit jelent a családtag, az egyéni definíció kérdése.

Nálam az összes állat ivartalanítva van, mert nem akarok tenyésztőset játszani, félek, hogy nem találnék az elvárásaimnak megfelelő gazdit a kölyköknek, meg ugye nem köt le ez az egész kiállításosdi. Ha pedig nem akarok almot, csak felesleges macera lenne az ivaros állat.

Állatorvoshoz évi egyszer megyünk oltásra, szerencsére nem betegesek, viszont 3 havonta vannak féregtelenítve, amihez a gyógyszert az állatpatikában veszem.

Tápot esznek, a barf nekem még túl rizikósnak tűnik és így is egészségesek a kutyáim. Minden nap játszunk, sétálunk és edzünk(agilityzünk) a kutyákkal. A macskával nem nagyon csinálok semmit, de ő is tápot eszik és a kutyákkal szokott esténként játszani egy órát plusz mindig feltalálja magát.

Vidék, de nagyon adnám, ha pl a 2. kerületben laknánk az erdő mellett egy kertes házban.

A nagyszüleim gondolták úgy pár évig, hogy a kutyának az jó, ha megeszi a moslékot. Ezt egy hatalmas ordibálás után sikerült a rokonság többi kutyájára korlátozni és már nem adnak a hátam mögött maradékot a kutyáimnak, a macskám pedig finnyás és nem eszi meg :D.

A barátait pedig megválogathatja az ember. Aki nem tudja elviselni az állataimat vagy nem tudja a véleményét megtartani magának, nem muszáj eljönnie hozzám.

Számomra kétféle háziállat van: az egyiknek esztétikai szerepe van, a másiknak pedig a sportban, munkában kell teljesítenie. Ha persze ez nem jön össze, nem fogok tőle megválni, de törekszem ehhez tartani magam.

pl nagyon szeretek agilityzni, túrázni, biciklizni és szeretném, ha a kutyám is el tudna kísérni, ezért van borderem. De a jövőben, ha minden összejön, szeretnék egy újfundlandit, őt viszont egy jó külföldi kennelből és egy ígéretes kiskutyát, akivel tudok kiállításokra járni és a bis körbe is bekerülhetek.